Erdélyi magyar áttelepült értelmiségiek identitásválságának elemzése

III. Összegzés

Az interjúanyag jelesen példázza az áttelepedés, menekülés mögött meghúzódó motivációs tartalmakat. Tulajdonképpen az egyéni sorsok páratlan mintázatán keresztül hitelesíti mindazt, ami már nyomtatásban megjelent ebben a témakörben, neves erdélyi filozófusok, közéleti személyiségek és közírók tollából. A kivándorlásról, áttelepülésről hozott döntéshozatal okait áttekintve egyértelművé válik, hogy "kényszerített" kivándorlás történt a 80-as években az erdélyi magyarság részéről Magyarországra. Tóth Sándor filozófus állításának bizonyításául szolgál saját vizsgálati anyagom is miszerint:

„Megbízható statisztikai adat híján is bizton állítható, hogy az így vagy úgy, menekülő vagy menekülni készülő romániai magyarok nagyobbik fele, ha ugyan nem túlnyomó többsége olyan értelmiségi, aki nem kalandvágyból és nem könnyű szívvel szánta el magát erre a lépésre. Azt is leszögezhetjük, hogy habár egy ilyen döntésben a legtöbb esetben nagy nyomatékkal szerepel(het)"  - és szerepel is, mint interjúanyagunk bizonyítja [a szerző megjegyzése] - "az anyagi, a professzionális létbizonytalanság, az érvényesülés lehetetlenülése is, mégis a kérdés torzító leegyszerűsítése lenne a döntést csupán ilyen egzisztenciális okkal magyarázni".

Az állításom, miszerint "kényszerített" kivándorlás történt, nem annak az álláspontnak a felvállalását jelenti részemről, hogy ezeknek a személyeknek nem volt lehetőségük az önálló, a következményekért felelősséget vállalni kész döntéshozatalra. Úgy gondolom, hogy annak ellenére volt döntési szabadságuk, hogy a jelenség természetéből eredően nem láthatták előre világosan, melyek lesznek a következmények. Az interjúk elemzése azt valószínűsíti, hogy a végső döntés meghozatala az ő részükről akkor történt, amikor az addig elszenvedett és a továbbiakban is elkerülhetetlen frusztrációk, korlátozások kiállása, az ő számukra már az önfeladással való fenyegetettséggel vált egyenlővé. Mondhatjuk úgy is hogy megszűnt minden lehetőségük arra nézve, hogy Erdélyben élő magyarként részesei lehessenek személyes sorsuk, életútjuk aktív alakításának.

Az adott helyzetben a kivándorlás és az asszimiláció mellett egyetlen alternatíva kínálkozott: az egyre inkább ellehetetlenített magyar közösség megmaradásának a szolgálata, minden áron, az utolsó leheletig. Az egykori román államhatalom magyarellenes intézkedéseivel idézte elő egy súlyos belső értékválság kialakulását, melynek lényege, hogy a személyes boldogulás lehetőségét és a gyökereket jelentő - de jövője alakításában ellehetetlenített - közösség szolgálatát szembeállította egymással. A "kényszerített kivándorlók vagy áttelepülők már egy súlyos értékválsággal, feldolgozatlan belső konfliktussal kezdték a befogadó országban életútjukat, amely identitásválságuk kezdete is egyben.

A diktatúra éveiben az erdélyi magyar kisebbség köreiben jelképesen fogalmazva mindenkire kiosztatott a "védelmi hadi kötelezettség" és a személyiség önmaga, a személyes és a szakmai értékei képezték a fegyverzetet abban a harcban. Ez egy olyan összetartást eredményezett, mely a magyarságtudat felértékelését hívta életre, ugyanakkor mindenki fokozottan élte meg a saját személyének a fontosságát. Azáltal volt szerves része a közösségnek, hogy személyes felelősséggel tartozott érte. A helytállás ebben a kontextusban növelte a személy önbecsülését. Amiért nyilvánvaló súlyos árat fizetett, támadások kiállása, kínszenvedések elviselése volt a fizetség. Honnan volt mindehhez ereje? Paradoxonnak tűnik talán, de a helytállás kínjait elszenvedő ember a saját önbecsülését is építette a közösségért elszenvedett kínokkal, önbecsülésének megtartásáért pedig újabb és újabb kínokat volt kénytelen elszenvedni. Erre az adott helyzete, a romániai magyar kisebbségi léthelyzetéből fakadó sorsa késztette.

Éppen ezért az áttelepült személy válságállapotát mélyítette, amikor elutasító megnyilvánulásokkal kényszerült szembenézni, különösen “malignusnak” találtam a nemzeti tudatát, nemzeti identitását megkérdőjelezőt. Ennek egyértelmű a magyarázata az, hogy pontosan az erdélyi magyar kisebbségi léthelyzetben felértékelődött magyarságtudatát sérti, amellyel kénytelen volt elválaszthatatlanul azonosulni. Ezzel a sértéssel legfájóbb pontján sebzik meg, mert számára ennek az indentitástartalomnak vállalása volt az, amiért a legtöbb sérelmet szenvedte el.

A menekültekkel kapcsolatos előítéletesség növekedésének elkerülhetetlenségéről a mai Magyarországon című tanulmányában Závecz Tibor az 1989-es és 1990-es évben végzett vizsgálatainak eredményeiben az előítéletteli viszonyulás növekedését mutatja ki (Závecz 1992).  Közvéleménykutatással végzett vizsgálati adatai igazolják, hogy az előítéletesség nő, és csökken az előítéletmentesség, aminek magyarázata, hogy válságos helyzetben megindul a bűnbakképzés. Ez elfogadott magyarázat és tényként kezelendő. Vannak, akik ezzel is készek megküzdeni. Van, aki úgy véli, hogy megszűnt a bizonyos fajta ellenállási formára való utaltság a régi hazában is. A megváltozott életkörülmények kapcsán a kelet-európai változásokkal egyidőben az erdélyi életmód is változóban van. Többen vannak, akik felismerték ezt, és evidenciaként fogadják el. Továbbá azt vallják: "a világ változik és erről nekünk tudomást kell vennünk és benne kell tudnunk élni". Olyan új, reális megküzdési stratégiákat, kapcsolatokat kialakítva, melyek konstruktívan segítik a személyiség fejlődését, kiteljesedését. Tudomásul veszik azt is:

„A másságnak az el nem fogadása mindenhol a világon létezik, és ezzel meg kell tanulni együtt élni. Egy olyan azért mindig van bennem, hogy odaát magyar voltam, itt román vagyok. Ha nagyon mélyen elemzem a problémát, akkor fölteszem magamnak a kérdést, hogy hol is vagyok én igazán otthon? Próbálom elfogadni az itteni baráti körömet, meg azoknak a véleményét, gondolkodásmódját, mert tudom azt, hogyha itt élek, akkor úgy kell gondolkozzak mint ők, mert ezt én választottam".

Ezzel mintegy az alkalmazkodási igyekezetét erősíti. Az áttelepült felhívja saját figyelmét arra, hogy a másságot az emberek mindenhol nehezen tolerálják. Azt reméli, ha valójában demokratizálódnak az emberi kapcsolattartás formái, akkor ez nem lesz már probléma. Arról pedig úgy dönt, hogy ki kell várni és addig meg kell tanulni "együttélni" vele.

Az áttelepültek sem mentesek az előítéletteli viszonyulástól, mely a saját identitásválságukból való szabadulásnak esélyeit csökkenti, vagy éppen az azzal való megküzdés akadályát képezi. Ilyen negatív előítéletteli viszonyulás a saját régi szokások és kapcsolattartási formák túlértékelése, a magyarországi kapcsolattartási formák leértékelése, ebből fakadóan azok elutasítása.

Romániában a diktatúra éveiben az információzárlat körülményei között kialakult a nem hivatalos, nem nyilvános belső információ-forgalom, melynek hordozójává a beszédesemények váltak. Erdély területén a konszenzusépítés folyamatában szinte kizárólag a beszéd töltötte be a főszerepet,  és ennek velejárója, hogy az emberi kapcsolatok, barátságok kitüntetett értékként épültek be a személy értékrendjébe. Plasztikus kifejezése annak, hogy milyen kitüntetett értékként élték meg az emberek ebben az időszakban a barátságokat:

„Tulajdonképpen nagyon groteszkül hangzik, de Ceauşescunak szobrot kellene emelni, meg kellene köszönni, hogy így összehozta a magyarokat. Az az időszak nagyon összehozta az embereket, akkor úgy mindenki mindenkin segített, akkor úgy nem nagyon gondoltak önzésre, akkor mindenki a barátságokba menekült. Nagyon intenzíven éltük a barátságokat, szinte felforrósodott a levegő”.

Evidens, hogy ebben a légkörben kialakult belső információáramlásról mindenáron híreket akartak szerezni az állambiztonsági szervek, mert az, ami nem ellenőrizhető, az mind veszélyessé válhat a hatalom birtokosainak számára. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy szétrobbantsák a terror, az agresszió ellenében szerveződött kis közösségeket.

A régi barátságok elveszítése igazán súlyos tárgyvesztést jelent az áttelepülők nagy részére nézve. Baráti kapcsolatainkban számtalanszor kapunk megerősítést a kívánt vagy kölcsönösen értéknek tartott tulajdonságainkra, szerepeinkre vonatkozóan, mely énképünk megerősítéséül szolgál. Így érthető módon a barátságok veszítése mélyíti a személyiség-folytonosság megrendülésének folyamatát. Valós, megoldatlan konfliktust jelez az új barátságok alakítása és a régi barátságok veszítése.

Az otthonvesztés, a talajvesztettség traumája rendkívül drámai módon veszi igénybe a személyiséget. Kétségtelenül a legfájdalmasabb tárgyvesztést jelenti a személy számára, amely a "Szanaszét a család, boldogulhatunk most már hanyatt-homlok, ki-ki egyedül", "a se kint, se bent, kirakatablak állapot", "és most úgy lebegünk a levegőben" hasonlatait hívja életre. Az elgyökértelenedés, a személyiség folytonosságának megszakadása gyötrelmes érzés. Aki ezt az érzést megélte, az valójában mind menekült, függetlenül a jogi státuszától, lehet repatriált vagy bármi egyéb, mert a forma csak a menekülés megvalósítását szolgálja. Szép számmal találkozunk menekültekkel vagy kényszerített kivándorlókkal az áttelepült erdélyi magyar értelmiségiek csoportjában, amint ezt interjúanyagunk példázza. A fiatal értelmiségi, a "kvázi-kontroll" csoport esetében az erdélyi diákok közül két személy tekinthető valóban menekültnek. Egyikük az 1990-es márciusi események után kért és kapott is menekült státuszt Magyarországon, a másik diák a körülmények és a személyes pszichés problematika együtthatása következtében minősíthető menekültnek. A vajdasági diákoknál találkozunk még ezzel a gyötrelmes menekülési jelenséggel, akik a jugoszláviai háborús helyzet miatt váltak és válnak kényszerített kivándorlókká, menekültekké. A kárpátaljai diákok inkább gazdasági menekülteknek mondhatók, de az sem változtat a probléma lényegén. A "kvázi-kontroll" csoport zömmel viszont saját egzisztenciaépítési és a szabad választásos áttelepülés lehetőségét példázza.

A lebegést, a létbizonytalanság, a gyökértelenség gyötrelmes kínjait talán enyhíti a kettős kötődés. Úgy tűnik, hogy azok számára könnyített az identitásválság, akik a régi hazában is fenntartják a lakást. Ez bizonyulhat a későbbiekben akár illúziónak is, de mégis jelentős megerősítő, megtámogató szereppel bír. Ez merőben új jelenségre hívja fel a figyelmet, mely talán konstruktív megoldási lehetőségként kínálkozik a jövőre nézve.

Az otthon, a lakás megtartása a régi hazában az áttelepült, menekült számára (mégha az rendkívül korlátozott mértékű kapcsolattartásra is szorítkozik) jelentős támogatást jelent a megküzdéshez, és az identitásválság krízises jellegén enyhít, segít egy újabb stabilitás kialakításában.

Maga az életformaváltás egy archaikusabb, hangsúlyozottan család- és barátcentrikusan dominált világból egy más struktúrájú, tőkecentrikus világba, önmagában is megterhelő akkomodációs feladat, mely feleslegessé tesz már megtanult és a régi környezetben fontosnak minősített szerepeket, ez pedig egy újratanulási folyamatot tesz szükségessé.

Az áttelepült azzal vigasztalja magát, hogy a kelet-európai rendszerváltásokkal együttjáró változások során ezzel a feladattal való megküzdés áttelepülés nélkül is szükségessé vált. Ez nem vonható kétségbe, de mégsem tehetünk egyenlőségjelet a két megküzdési folyamat közé.

Az áttelepedés, menekülés kapcsán kialakult identitásválságot esetenként a személyiség mélyén meghúzódó régi anya-gyermek alapkonfliktus is mélyítheti lefolyásában, kimenetelében. Mintegy döntő jelentőségű befolyásoló tényezőként kezelendő aktuális pszichés sérülések hátterében ez az alapkonfliktus, mely ha a továbbiakban is megoldatlan marad, újabb és újabb krízishelyzetbe sodorhatja a személyt. Ennek  megoldása pszichoterápiás feladat.

Ha kívülálló szemlélődéssel tekintünk az áttelepültek életvitelére, az elért eredményeikre: beilleszkedésük látszólag megtörtént. Már vázoltuk és elemeztük az előzőekben, hogy milyen vezető megküzdési stratégiák együttesének alkalmazásával érték el a részben megtévesztő teljesítményt, mert ezzel csupán az egzisztenciájukat biztosították, mely a beilleszkedés megítélésének fontos, de nem kizárólagos kritériuma. Ha közelebbről szemügyre vesszük és elemező részletezéssel vizsgáljuk meg az interjúanyag kínálta emlékező elbeszéléseket, elmélkedéseket, töprengéseket, mérlegkészítéseket, rögtön felfedhetővé válnak a megjárt pokol kínjai, és sokszor bizony az éppen alig hegesedő sebet téptem fel az interjú során feltett kérdéseimmel.

Az áttelepültek, menekültek beilleszkedési próbálkozásainak sajátosságait és jövőtervezésüket elemezve elmondható, hogy a túlzottan merev ragaszkodás az Erdélyből magával hozott szokásokhoz, értékrendhez, tulajdonképpen egy én-identitás ellenállás, amely nehezíti helyzetük érdemi, elfogulatlan elemzését. Ezt az ellenállást még erősíti az előítéletteli viszonyulás is a befogadó ország részéről. A konfliktushelyzetek elemzése, megértése nélkül pedig nem lehet előrelépni, konstruktív megoldási módozatokat kidolgozni és igazán optimista jövőképet kialakítani.

Romániában az egyre sokasodó frusztráló intézkedések nyomán a pszichés diszkomfortot nehezebben toleráló, a kivándorlás gondolatával foglalkozó személyek egymás közt szolidaritást vállalva egy nagyon stabil kiscsoportot alkottak. A beszélgetések nagyon bizalmas légkörben folytak. A megbeszélés mindig egy konkrét meghatározott személy kivándorlásának értelmezése körül forgott, és időről-időre újraértelmezték azt. A migrációs események "hőse" a beszédesemények során már egyfajta megváltozott identitást nyert, és elég gyakran megesett, hogy a potenciális elmenőkre a kis közösség sokszor feladatokat ruházott. Ha nem is történt minden esetben határozott feladattal való megbízás, az legalábbis majdnem minden esetben elhangzott, hogy "Ha majd jól megy sorod, ne feledkezz meg rólunk" (Biró A. Zoltán, Antropológiai Műhely, 1992, 1994. Csíkszereda). A kibocsátó közeg ezen elvárásán az individum felé összekötő kapocsként működhet az "új és a régi haza között", jelentős segítséget is nyújthat az érintett identitásválságának feldolgozásában. Amennyiben ezt az elvárást képességeihez mérten, konstruktív módon, kreatívan képes megoldani, a gyászmunka befejezését is jelentheti, mert így a személyiségében kora gyerekkorától beépült morális értéket, a saját közösség szolgálatának parancsát nem kell megtagadja, hanem minőségileg és formailag megújultan tovább vihetővé alakíthatja. Az természetes, hogy minden személy számára más és más lehetőség kínálkozik erre, személyiségjellemzői és képességei függvényében.

Valószínű, hogy az interjúalanyok közül többségben lévők, akik az egzisztenciális biztonság, a jobb életminőség és a saját individuális érzelmi egyensúly (ami kizárólag a magánéletére vonatkoztat) megteremtésén túl nem terveznek, kissé rezignáltak, de kiegyeztek a "sorsukkal", s úgy tűnik, hogy elakadtak a gyászmunkában. Kevesebben vannak azok, akik a lelkük mélyén meghúzódó sebzettségüket örök életükre szólónak tekintik: "Ki a szeme világát veszíti el, ki a mozgásképességét, az én életemben egy ilyen változás következett be".

Vannak, akik identitásvesztésük okozta kínokat különböző karitatív tevékenységek vállalásával, mint pl. különböző erdélyi szervezetekben való munkálkodással, vagy szakmai területen való teljesítménynöveléssel, azaz kompenzációs elhárító mechanizmus alkalmazásával kezelik. A "hídépítők táborából" valók azok, akik a magyarországi és az erdélyi magyarság közti kapcsolatteremtést szolgálják, ki-ki saját képességei és belátása szerint.

A múlt tisztázatlan kérdései meghatározzák jelenünket és jövőnket. A szociológiai és szociálpszichológiai kutatások előtt, ma már nincsenek tiltott területek, tehát a mi felelősségünk is, hogy ne azt a sorsot ismételjük, melyről Cs. Szabó László ír az ún. „válságnemzedékről”, amely Erdély nagy századát megácsolta. „Az erdélyiek furcsa emberek, nagyon szeretik azokat, akik erősen égnek. »Elégette magát« – mondják meghatottan, s ez a legnagyobb dicséret nyelvükön”. Ezt elkerülendő, több fontos kérdést igen hasznos lenne tisztázni, többek közt azt is, hogy a Trianon óta leszakított országrészekben élő magyarság nemzeti identitásának és sorsának alakulásában milyen helyet és szerepet foglalt el és foglal el az anyaországgal való kapcsolattartás.

Az általam vizsgált áttelepülteknél egy sajátos helyzet áll fenn, mégpedig az, hogy az esetükben a célország maga az anyaország is, melyre vigyázó szemeiknek változatlan a ráirányultsága az elszakadásuktól fogva. Ennek a Trianon óta tartó fájdalmas, frusztráló elszakadásnak a megélése is értelmezhető befejezetlen gyászfolyamatként melynek feltárása, elemzés által történő megértése szintén nagyon érdekfeszítőnek és fontosnak tűnik a külországokban rekedt magyarság sorsalakulásának szempontjából. De ez nem képezi jelen tanulmány tárgyát, most csupán utalok arra, mint egy olyan tényezőre, mely az általam vizsgált személyek áttelepülés előtti léthelyzetének meghatározásában és annak megértésében igen nagy jelentőséggel bírt. Államnemzetként nem tartozhattak együvé, és ezt meg is értették, el is fogadták, legalábbis döntő többségükben. De azért minden erőfeszítést megtettek, "ami csak módjukban állt", hogy kultúrnemzetként ne különüljenek el. A harag és a szemrehányás az anyaország mindenkori kormányai és lakossága felé - s ugyanúgy az illető ország kormányai felé, melynek fennhatósága alatt éltek és élnek, ha ezt a törekvésüket nem segítették, nem figyeltek rá, sőt meggátolták, vagy egyenesen lehetetlenné tették -, igen nagy lánggal tudott égni és akár pusztítani, ami mindegyiküknél főleg önnön sorsában tett és tesz károkat.

Az elszakadás óta újra meg újra egyesülésre törekszenek a leszakított országrészek magyarjai, de nem területi újraegyesítésre, hanem a magyar szellemi élet és kultúra területén megvalósuló újraegyesülésre. Autonómiára való törekvésük is azt jelzi, akarják és tudják vállalni a felnőtt, önálló közösségi különlétet, beépítve ebbe a magyar kultúrnemzethez való tartozásukat, igényt és jogot formálva rá, aktív részt vállalva az e téren történő kapcsolat folyamatos és kölcsönös alakításában és fenntartásában. Talán ennek a törekvésnek megvalósulása lehetne a gyászfolyamat befejezése, az elszakadás és ugyanakkor a konstruktív építkezésre, pontosítva a megfogalmazást: egy minőségileg és formailag megváltozott integrációra való lehetőség, a valamikori történelmi Magyarország részeinek magyar közösségei számára.

***

A 80-as években kezdődő exodus során a Magyarországra áttelepült, menekült erdélyi magyar értelmiség útjának nyomonkövetése és megértése képezte a belső vezető motívumot, melynek nyomán ez a munka haladt.

Vizsgálataimat (a coping kérdőívet és a szempontok szerint irányított mélyinterjút) 50 személlyel végeztem el.

Bízom abban, hogy egy kornak történelme által determinált sajátos kisebbségi léthelyzetére - ami a kényszerített kivándorlás fontos tényezőjének bizonyult - az áttelepedési döntéshozatal okaira, majd ezt követően az indentitásválság tényezőire és megoldási módjaira sikerült rávilágítanom.

Hiteles állapotképet volt szándékomban felmutatni és azt elfogulatlan módon elemezni az erdélyi magyar értelmiségi kivándorlásának pszichikus eseménydinamikája és az egyedi sorsalakulásában tükröződő identitásválsága szempontjából, illetve identitás-módosulásainak és azt meghatározó tényezők szempontjainak figyelembevétele alapján.

Irodalom

Adorno, Th. W. 1980. Típusok és tünetegyüttes, In. Csepeli Gy. szerk. Előítéletek és csoportközi viszonyok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 237—294. p.

Allport, G.W. 1977. Az előítélet. Gondolat, Budapest

Aronson, E. 1978. A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

Bagdy E. 1977. Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó. Budapest

Bajcsy-Zsilinszky E. 1990. Erdély múltja és jövője. Tinódi Könyvkiadó, Budapest

Bakó T. 1995. Gyászban foganva (egy korai tárgykapcsolat zavarai). =Thalassa 1—2, 179—203. p.

Barki E. M. 1991. Erdély sorsa - Nyugatról nézve. In: Erdély jelene és jövője. Erdélyi Szövetség, Budapest, 25—31. p.

Beke Gy. 1990. Magyar gondok Erdélyben. Magvető Könyvkiadó, Budapest

Benkő S. 1977. A helyzettudat változásai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

Bibó I. 1993. Erdély közszelleméről. =Korunk 1., 13—18. p.

Biró A. Z. 1994. Adalékok a vándorló ember ikonográfiájához. Migrációs folyamatok a Székelyföldön 1985—1989. In: Sik E. - Tóth J. szerk. Jönnek? Mennek? Maradnak? M.T.A. Politikai Tudományok Intézete. Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve (1993) Budapest

Bíró G. 1995. Az identitásválasztás szabadsága. Osiris - Századvég, Budapest

Borbándi Gy. 1989. A magyar emigráció életrajza 1945—1985. Európa Kiadó, Budapest

Borsos E. 1995. Az utolsó utáni nemzedék. =Korunk 1., 95—113. p.

Buda B. 1975. A közvetlen emberi kommunikáció. MRT TK, Budapest

Buda B. 1991. Identitásproblémák a Kárpát-medencében. =Végeken, 1991. 3., 3—8. p.

Canetti, E. 1991. Tömeg és hatalom. Európa Könyvkiadó, Budapest

Camus A. 1995. Az első ember. Európa, Budapest

Csepeli Gy. 1979. A szociálpszichológia vázlata. Múzsák Kiadó, Budapest

Csepeli Gy. 1984. Bevezetés a szociálpszichológiába. Tankönyvkiadó Budapest

Csepeli Gy. 1992. Nemzet által homályosan. Századvég Kiadó, Budapest

Csepeli Gy. - Závecz T. 1991. Az erdélyi menekültek személyisége.   =Regio, 2., 91—102. p.

Diószegi L. - R. Süle A. (szerk.) 1990. Hetven év. A romániai magyarság története, 1919—1989. Magyarságkutató Intézet, Budapest

Erdélyi S. 1989. A romániai magyar kisebbség identitástudatának zavarai. =Limes, 1., 101—107. p.

Erős F. 1993. A válság szociálpszichológiája. T-Twins Kiadó, Budapest

Erős F. 1989. A marginális identitás problémája Mérei Ferenc életművében. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv. Budapest, 27—310. p.

Erikson, E. H. 1985. Az emberi fejlődés nyolc szakasza. In: Dr.Szakács F. - Dr.Kulcsár Zs. szerk. Személyiséglélektani szöveggyűjtemény. Tankönyvkiadó, Budapest, 160—175. p.

Erikson E. H. 1953. Growth and Crises of the "Healthy Personality". In: C. Kluckhohn - H. A. Murray eds. Personality in Nature, Society, and Culture. 2. ed. New York, Knopf, 185—225. p., valamint in: Lazarus, R.S. ed. Personality. Penguin Books

Erikson, E. H. 1969. Identifikáció és identitás. In: Ifjúságszociológia. KJK, Budapest, 68—84. p.

Etnikumok Enciklopédiája, 1993. Szerk. Alan Phillips, Kisebbségi Jogok Csoportja, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 135-137. p.

Fábián E. 1994. Az értelem keresése. Századvég Kiadó, Budapest

Fábián E. 1995. Amiért nem lehet és a lehetőség. =Korunk, 2., 71—73. p.

Franka T. 1989. Most jöttem Erdélyből. Láng Kiadó, Pécs

Fromm E. 1971. A neurózis egyéni és szociális forrásai. In: Buda B. szerk. A pszichoanalízis és modern irányzatai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest

Fromm, E. 1993. Menekülés a szabadság elől. Akadémiai Kiadó, Budapest

Für L. szerk.  1989. Az erdélyi magyarságért. Dokumentumok, beszédek. Eötvös Kiadó, Budapest

Gazdag J. 1990. Megváltó karácsony. Auróra Kiadó, Budapest

Gáll E. 1979. Pandora visszatérése. Kriterion Könyviadó, Bukarest

Gáll E. 1991. A romániai magyarság identitásának változásai. In: IV. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Békéscsaba, 186—189. p.

Gáll E. 1993. A román nemzettudat színeváltozásai. =Korunk, 2., 113—118. p.

Goffman, E. 1981. A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Gondolat, Budapest

Gömöri Gy. 1994. Vándorhumanisták utóda. =Korunk, 1., 16—19. p.

Gyímesi Cs. E. 1992. Gyöngy és homok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

Grass, G. 1994. Beszéd a veszteségekről; Álmom Európáról. T-TWINS Kiadó, Budapest

Grünczeisz, A. 1990. Mobilitás, identitás, akkulturáció. Kézirat, szociológiai szakdolgozat, ELTE Szociológia Tanszék, Budapest

Jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Miklós T. szerk., Medvetánc Könyvek, Budapest, 1988.

Halász P. 1991. A moldovai csángók magyarságtudatáról. In: IV. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Békéscsaba, 213—217. p.

Hárs Á. 1992. A nemzetközi migráció néhány problémájáról. =Szociológiai Szemle, 2., 123—135. p.

Hódi S. 1992. A nemzeti identitás zavarai. Forum Könyvkiadó, Újvidék

Hódi S. 1989. Táj és lélek. Forum Könyvkiadó, Újvidék

Hódi S. 1981. Pszichológia és ideológia. Tanulmány, kritikák. Forum Könyvkiadó, Újvidék

Ilyés Gy. 1939. Lélek és kenyér. = Nyugat 1939, valamint in: Itt élned kell, I—II. Szépirodalmi, Budapest, 1976. I. kötet, 379—652. p.

Jászi O. 1986. A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Gondolat Kiadó, Budapest

Kapitány Á. - Kapitány G. 1993. Rejtjelek. Hogyan beszélnek vágyaink és törekvéseink? Szorobán Kiadó, Budapest

Kast, V. 1996. A gyász. Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei. T-Twins Kiadó, Budapest

Kende P. 1988. Erdélyből jöttek. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Debrecen

Kon, I. Sz. 1989. Énünk nyomában. Kossuth Könyvkiadó, Budapest

Kopp M. - Skrabski Á. 1992. Magyar lelkiállapot. Végeken Alapítvány, Budapest

Korunk 1991. Vándorlás. Kivándorlás. 12. sz.

Korunk 1995. Kinek kell a kisebbség? 1. sz.

Kovács R. 1993. Az "idegenek" Magyarországon. In: Sik E. szerk. Útkeresők, Budapest, 49—63. p.

Kovács R. 1993. A polgármesterek és az "idegenek". In: Sik E. szerk. Útkeresők, Budapest, 65—83. p.

Kulcsár Zs. 1996. Korai személyiségfejlődés és énfunkciók. Akadémiai Kiadó, Budapest

Kürti L. 1994. Etnikai viszályok és többszólamú önazonosság: néhány antropológiai gondolat az identitásról. =Korunk, 1., 91—100. p.

Magyar Néprajzi Lexikon I—IV-ig kötet. Főszerkesztő: Ortutay Gyula, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977—1982.

Lazarus, R. S. 1961. Adjustement and Personality. New York, McGrow-Hill.

Lazarus, R. S. 1966. Psychological Stress and the Coping Process. New York, McGrow-Hill.

Mead, G.H. 1972. A pszichikum, az én és a társadalom. Gondolat, Budapest

McGuire, W.J.-McGuire, C. 1984. A spontán énkép alakulása az egyén különbözősége alapján. In: Hunyadi Gy. szerk.  Szociálpszichológia, Gondolat, Budapest

Mérei F. 1971. Közösségek rejtett hálózata. KJK, Budapest

Mérei F. 1986. Az utalás lélektana, I. kötet.,  Az élménygondolkozás, II. kötet. In: Lélektani Napló. Művelődéskutató Intézet, Budapest

Mérei F. 1989. Társkapcsolataink a manifeszt álomtartalomban. Együttesség és önismeret. Viselkedés-meghatározók a harmadik évezred küszöbén. In: Társ és csoport. Akadémiai Kiadó, Budapest, 155—170. és 170—182. p.

Menekültek. 1991. Az  üldözések különböző formái. Gondolat, Budapest

Miklós T. szerk. 1988. Jelentések a határon túli magyar kisebbségek  helyzetéről. Medvetánc Könyvek, Budapest

Molter K. 1984. Tibold Márton. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca

Nagy K. 1984. Elveszett alkotmány. Gondolat Könyvkiadó, Budapest

Oláh A. 1993. Szorongás, megküzdés és megküzdési potenciál. Kézirat, kandidátusi disszertáció, Budapest

Oláh S. 1991. Egy falu és a kivándorlás. =Regio, 1., 103—110. p.

Pataki F. 1982. Az én és a társadalmi azonosságtudat. Kossuth, Budapest

Scheuch, E. K. 1968. Az interjú szerepe a társadalomkutatásban. In: Szociológia. Tankönyvkiadó, II. kötet, Budapest, 99—178. p.

Secord, P.F.-Backman, C.W. 1972. Szociálpszichológia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest

Sik E. 1993. A menekültekkel kapcsolatos előítéletesség növekedésének elkerülhetetlensége a mai  Magyarországon. In: Sik. E. szerk. Menekülők, Vándorlók, Szerencsét próbálók. MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, Budapest

Szabó Cs. L. 1993. In: Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről, II. kötet. Sárkányfogak. Szerk. Cs.Szabó László közreműködésével Makkai László. Franklin Társulat kiadása, Budapest, 5—46. p.

Szakáts M. 1996. A Magyarországra áttelepült erdélyiek szerepkészletei. =Magyar Szemle, Új J. V., 5.sz.

Tóth S. 1989. Jelentés Erdélyből. Magyar Füzetek Könyvei, Párizs

Tőkéczki I. 1993. Van-e "Erdély-ellenes" hangulat a miskolci egyetem "Bolyai" Kollégiumában? Bolyai Füzetek, 4.sz.

Varga E. Á. 1992. Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Regio-könyvek 10. Kisebbségi Könyvtár, MTA Történettudományi Intézet,  Budapest

Varga E. Á. 1994. Az erdélyi magyarság lélekszámáról. =Tiszatáj,  8.

Závecz T. 1993. Csökkenő rokonszenv. In: Sik E. szerk. Menekülők, Vándorlók, Szerencsét próbálók. MTA Politikai Tudományok Intézete, Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, Budapest

Melléklet

A KONFLIKTUSMEGOLDÓ KÉRDŐÍV /RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA

1.   Megpróbáltam elemezni a problémát, hogy jobban megértsem.

2.   Engedtem vagy egyezkedtem, hogy valami jó is származzon a dologból.

3.   Valami olyasmibe fogtam, amiről tudtam, hogy nem fog használni, de legalább csináltam valamit.

4.   Magamat okoltam és hibáztattam.

5.   Gondoltam, minden rosszban van valami jó is, próbáltam derűsen felfogni a dolgot.

6.   Megpróbáltam a probléma előidézőit lehetetlenné tenni.

7.   Elfogadtam mások együttérzését és megértését.

8.   A helyzet valamilyen kreatív alkotói tevékenységre ösztönzött.

9.   Más emberként kerültem ki a helyzetből, jó értelemben véve.

10. Valahogy szabadjára engedtem az érzéseimet.

11. Igyekeztem megszabadulni a problémától egy időre, megpróbáltam szabadságra menni.

12. Evéssel-ivással, dohányzással, nyugtatók, vagy gyógyszerek szedésével próbálkoztam.

13. Egy lapra tettem fel mindent, valami nagyon kockázatosba fogtam.

14. Egy általam nagyra becsült baráttól, vagy rokontól kértem segítséget.

15. Nem akartam, hogy mások megtudják, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok.

16. Másokon vezettem le a feszültségemet.

17. Tudtam mit kell tennem, így megkétszereztem az erőfeszítésemet a siker érdekében.

18. Több különböző megoldást találtam a problémára.

19. Az kívántam, bárcsak megváltozna a helyzet.

20. Imádkoztam.

21. Átgondoltam, hogy mit fogok mondani, vagy tenni az ügyben.

22. Igyekeztem a dolgot a másik szempontjából nézni.

MTA Politikai Tudományok Intézete / Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetei

1). A. Gergely András: Kisebbségi tér és lokális identitás I. Az erdélyi városok és a magyar kisebbség a XX. században a modernizáló várospolitika és a kisebbségellenes homogenizálás (romanizálás) elszenvedője, az etnikai identitás elmosása pedig a kulturális genocidium eszköze lett. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 53 1.

300,- Ft (29 oldal)

2). A Gergely András: Kisebbségi tér és lokális identitás II. A kisebbség kulturális sajátosságainak egyike a társadalmi térhasználat, a térátélés etnikus tradícióinak és reprezentációjának rendszere a helyi társadalmak szintjén, s részét képezi az etnikus identitástudatnak, a szerepviselkedésnek, az életvezetési mintáknak és a politikai mező átalakulásának is. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 54 X.

300,- Ft (29 oldal)

3/A). A. Gergely András: Forráselemzés: Kopács, táj- és népkutató tábor a Drávaszögben (1942). Többezer jegyzetlapon megmaradt forrásanyag ismertetése, Kopács etnohistóriájának, tájnéprajzának és szociológiai jelenségvilágának bemutatása, amely összehasonlító eszköz lehet a további kutatások szolgálatában, s kísérlet egy mikrorégió helyi társadalmainak, etnikai közösségeinek pontosabb megismerésére. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 55 8.

300,- Ft (28 oldal)

3/B). A. Gergely András: Forráselemzés: Városi és nemzetiségi lét magyarok és "jugoszlávok" körében, a XX. századi városfejlődés árnyékában. Az elemzés mintegy három évtized szakirodalma alapján a soknemzetiségű jugoszláv önigazgatási rendszer vonásait és a félmilliós magyar kisebbség sorsát követi a városfejlődés és a gazdasági-etnikai-migrációs folyamatok közepette egészen a nyolcvanas évek végén lezajlott rendszerváltó korszakig. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 56 6.

350,- Ft (35 oldal)

4). A. Gergely András: Kun etnoregionális kisvárosi sajátosságok. Kisebbségi szereptudat, tájegységi autonómia változása egy regionális térben nem föltétlenül reprezentált, s még kevésbé törvényszerűen nyilvánosan megjelenő természetű. A magyarországi kunok történeti régiójának, a Kiskunságnak néhány térbeli sajátosságáról szóló tanulmány egy illegitim társadalmi identitástudatról, a tájegység városaiban jellemző civiltársadalmi aktivitásról és történeti szerepről értekezik, amely látszólag elveszett a hazai modernizáció folyamatában. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 57 4.

250,- Ft (24 oldal)

5). Szerk.: A. Gergely András: Rövid etnoregionális elemzések. Egyetemi hallgatók tanulmányai antiszemitizmusról, a magyarországi szerbek politikai közösségéről, romániai interetnikus konfliktusról, orosz-magyar vegyesházasságokról, köztéri indián zenészek téralakító eszközeiről, a magyarországi bolgárok kulturális identitásáról. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 58 2.

450,- Ft (90 oldal)

6). A. Gergely András: Identitás és etnoregionalitás. A kisebbségi identitás történeti és regionális összefüggései Nyugaton és Kelet-Közép-Európában. Az önazonosság egyben a másokkal szembeni pozíció eszköze és az etnikai társas lét feltétele is, az etnoregionalitás pedig intézményesülő társadalmi törekvés, amely az egyes nagytájak/régiók népességének önszervező erőit egyesíti, térfoglalásra és térkisajátításra formál igényt, s annál inkább hatalomellenes, államellenes lesz, minél kevesebb önigazgatási szabadsága van az egyes etnikumoknak. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 59 0.

450,- Ft (98 oldal)

7). Szabó Ildikó: Közösségszerveződési folyamatok a magyarországi románok körében. Az összehasonlító tanulmány három magyarországi románok-lakta településen (Méhkeréken, Gyulán és Körösszakálon) tárja föl az interetnikus viszonyokra jellemző különbségeket és sajátosságokat. Az etnikai identitást elsősorban a nyelv és a kultúra hétköznapi életbe ágyazódott mintáiból keresi vissza, kistáji és regionális kihívások, kisebbségi válaszok formáit elemzi, önmeghatározások és kölcsönkapcsolatok nehézségeiben éri tetten. A kutatás adatbázisa elektronikus adathordozón az Etnoregionális Kutatóközpontban elérhető. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 60 4.

350,- Ft (45 oldal)

8). A. Gergely András: Politikai antropológia. /Interdiszciplináris közelítések/. A politikai antropológia eszköztára és számos kutatási irányzata az etnikum-kutatások, a politikatudomány, a politikai szociológia és a kulturális antropológia köztes területén kínál lehetőséget a társadalmak és a politikai rendszerek elemzésére - elsősorban a nem-intézményes társadalmi szférában. Primitív társadalmak, törzsi politikai viszonyok, informális hatalomérvényesítés, politikai magatartások és normák, modern kapcsolathálózatok értelmezéséhez visz közelebb az antropológiai gondolkodásmód - ehhez kínál bevezetőt az egyetemi oktatásban is kipróbált tematikájú tanulmány. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 61 2.

400,- Ft (72 oldal)

9). A. Gergely András: Tér - szimbólum - politika. Politika a térben, tér a politikában. Miként jelenik meg - vagy miképpen rejtőzik - a politika a térben? Hogyan függ össze a politikai hatalom térbeli kiterjedése, megjelenítődése az etnikai, társadalomrétegződési, szimbolikus térfoglalási helyzetekkel? Egy kisváros, a főváros és a “nemzeti” szintű politika terét, megjelenésmódját, belső dimenzióit kutatja a szerző. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 62 0.

400,- Ft (83 oldal)

10). Boglár Lajos, Papp Richárd, Tarr Dániel, Tóth Bernadett: Etnikum és vallás. Apróbb írások a vallási kommunikáció körében. Négy írás az etnikai szféra és a vallás egyes összefüggéseirol, melyekben az elméleti vagy empirikus összegzések alapján etnosz és vallás összefüggései tárulnak föl. Egy figyelem-ébreszto esszé és három terepmunkára épülo beszámoló jelenik meg egy füzetben (a csíksomlyói búcsúról, a tahitiak sajátos voodoo-hitérol és a tibeti hitvilág egyik jellegzetes alakjának szimbolikus jelentéskörérol). A társadalmak kulturális tartalmai e megközelítések és megérto elemzések nélkül ma már egyre nehezebben remélhetok. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 63 9.

350,- Ft (51 oldal)

11). A. Gergely András: Kisebbség - etnikum - regionalizmus I. Állam, nemzet, ellenkultúra és kisebbségiség. A tanulmány az etnikai csoportjelenségek históriáját, az etnikumfelfogás történeti és modern politikai jelenségét elemzi, kiemelve az etnikai és regionális mozgalmak folyamatát, mint a világpolitika és a nemzetpolitikák szükségképpen egyik legfontosabb következményét, amely a kisebbségi jogok, a civiltársadalmi mozgások és a lokális kezdeményezések alakjában az állami beavatkozás és az államhatalmi gyámkodás ellen fordítja a modern társadalmak etnikai tömegeit. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 64 7.

400,- Ft (139 oldal)

12). A. Gergely András: Kisebbség - etnikum - regionalizmus II. Etnoregionalizmus Magyarországon? Van-e lehetősége az etnoregionalizmus kialakulásának Magyarországon? A regionalizálás mint mozgalom a politikai átmenet korszakában az ország régióinak áttagolódását is eredményezheti. Milyen összefüggések vannak a magyar társadalom gazdasági-, történeti- vagy osztálytagozódása és a politikai szegregálódás, a mentalitások, etnikai csoportok, szubkultúrák, tájegységi identitások térbeli eltérései között? A tanulmány kísérlet egy alkalmi összegzésre, melyben a tradicionális és konzervatív gondolkodás mai illetve történeti előzményei változó identitás-formák, érték-alakzatok által reprezentálódnak, s a szerző példaként az asszimilálódottnak tekintett kunok helyzetét elemzi, összehasonlítva ezt a franciaországi gasconok történeti és mai identitásával. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 65 5.

400,- Ft (90 oldal)

13). Bindorffer Györgyi: Identitás kettős kötésben. Etnikai identitás és kulturális reprezentáció a dunabogdányi svábok körében. Az etnikai csoportidentitás sajátos formája és kulturális feltételei Magyarországon is politikai, nemzedéki, történeti befogadások, kirekesztések, alkalmazkodás és megmaradás dimenzióitól függenek. A szerző Dunabogdány sváb lakosságának önképét, a helyi identitás mai állapotát, nemzedékenkénti különbségeit, valamint a politikai nemzettel kialakított kapcsolatát elemzi empirikus tapasztalatok alapján, elméleti szempontjait az etnikai, kisebbségi, nemzetiségi és helyi közösségek vizsgálatában antropológiai nézőpontok határozzák meg. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 66 5.

400,- Ft (75 oldal)

14). Szabó Ildikó, Horváth Ágnes, Marián Béla: Főiskolások állampolgári kultúrája. Empirikus vizsgálat két kecskeméti főiskola hallgatói körében. Ezer tanítóképzős és műszaki főiskolás fiatal rendszerváltás utáni állampolgári kultúráját, ismereteit, értékeit, állam- ill. kultúrnemzeti identitását, magyarságfelfogását tárják föl a kiadvány szerzői. E fiatalok szocializációja történelmi nézőpontból is rendkívüli korszakban alakult, s értelmiségiként maguk is állampolgári minta gyanánt szolgálnak majd mások számára, környezetüket pedig állampolgári minőségükben is befolyásolják. Helyzetük, múltból hozott értékeik, Európa- és szomszédságfelfogásuk, etnikai toleranciájuk ezért kiemelkedően fontos. A számos grafikonnal, táblázattal illusztrált empirikus vizsgálat e kulturális, politikai, regionális kérdések iránti korszakos érzékenységet taglalja. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 67 1.

350,- Ft  (40 oldal)

15). A. Gergely András: Közelítések az etnofilmhez. Retusált ősiség, rendezett hitelesség, etnikai valóság: "Amikor a filmesek néprajzi filmeket készítenek, ezek talán filmek, de nem néprajziak, amikor a néprajzkutatók készítenek filmet, azok talán néprajziak, de nem filmek..." - jellemzi az etnofilmek készítőit a műfaj klasszikusa. Mi az etnofilm és milyen kapcsolatban áll a társadalmi (esetünkben az etnikai) valóság feldolgozásával, közvetítésével és értelmezésével? Hogyan alakult a néprajzi-antropológiai tematikájú filmek, a szerzői művek, a dokumentum-műfajok és a résztvevő megfigyelésből vagy együttélésből táplálkozó etnofilmek stílus- és ábrázolástörténete, miféle mítosszá válik maga a valóságkövető film is a befogadó piaci közegben? Ezekről a kérdésekről és a körülöttük sorjázó értelmezésekről szól az oktatási anyagként is használt tanulmány a filmművészet centenáriumának tiszteletére. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 68 X.

300,- Ft (43 oldal)

16). Dudich Ákos, Gál Anasztázia, Molnár Eszter, Németh Rita, Pásztor Zoltán: Népek, maszkok, nemzeti- és csoportkultúrák. Etnikai-antropológiai dolgozatok. Hogyan gesztikulálnak az afrikaiak? Miként alakul át a japán nők társadalmi státusza? Hogyan kezeli London az ír hajléktalanok növekvő tömegét? Kik a manoriták és milyen módon illeszkednek be Libanon sok egyházú, sok etnikumú vallási-társadalmi rendszerébe? Föltámadnak-e a kanadai indiánok rejtőzködő helyzetükből, s hogyan remélik érdekképviseltük megoldását az ellenségesen viselkedő politikai környezetben. A munkafüzet antropológus egyetemi hallgatók dolgozataiból kínál válogatást, melyek a hazai tudományos kutatások számára nehezen megközelíthető terepről hoznak izgalmas beszámolókat. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 69 8.

400,- Ft (76 oldal)

17). Nemes Nagy József: Társadalmi térkategóriák a regionális tudományban. Egy modern tudományág műhelyéből. Osztható-e a tér, s horizontális vagy vertikális dimenziói milyen külső és belső, zárt vagy nyílt térfelosztás alapfogalmai köré szervezik ismeretkincsét? Lehetséges-e fizikai, gazdasági, politikai vagy kulturális tereket másként nézni, új módon osztályozni, s kialakítani a szociológia, a makrostrukturális elemzések matematikailag tiszta fogalmi rendszerét a társadalmi jelenségek modellezése céljából? A szerző e cseppfolyós közegben keresi a makrotér, a mikrotér, a regionális tér és ezek határai között az eligazodás útjait, lehetséges perspektíváit. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 70 1.

450,- Ft (57 oldal)

18). Kormos Éva: Albánia: az emberélet fordulói. A tradicionális albán falusi, illetve városi szokásrend sajátosságai között, az átmeneti rítusok során meglehetősen egyedi, a keresztény és iszlám kultúrából egyként eredeztethető szabályok épülnek a halál, a siratás és temetés, a családi életmód és szerepleosztás, valamint a házasságkötés köré. Az erősödő modernizáció és korakapitalizmus azonban nem tudja feledtetni az életvitel írásos társadalmi törvények szabta normáit. A "vérbosszú", a leánykérés, az érzelmek rejtése és robbbanása jellemzi a hegyi falvak, modern városok közösségeit egyaránt. A szerző az emberi élet fő fordulópontjaira is bepillantást nyújt, pótolva a regionális tudományok régi adosságát. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 71 X.

300,- Ft (44 oldal)

19). Veres Emese-Gyöngyvér: Barcasági körkép. Egy kulturális antropológus terepmunka-tanulmányai. A csángó - a barcasági, hétfalusi típusú - jellegzetessége az, hogy sem tiszta székely, sem moldvai nincs benne, a közös törzsből származott népnek már hibádzik bátorsága, kedélye, játékossága. Az évszázadok során a szászság elnyomása alatt, a művelődés teréről leszorítva, csendes magányában, szinte egykedvűségben élt e nép, s kitörési szándékát, fejlődését a vallás nyomta el, mely kizárt minden világit, zajosabb életmódot. A szerző rövid írásokban rajzolja körül a Brassó-vidék sajátos kulturális egységét, színes motívumokban jeleníti meg a "hétfalusiak" roppan gazdag szellemi népköltészeti hagyatékát. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 72 8.

400,- Ft (53 oldal)

20). Bódi Ferenc: Polgárosodás, politikai változás, társadalmi tömeg. A huszadik századi társadalomtudományi gondolkodás számára az ismert és új szociológiai kategóriák sokasodása tartalmaz kihívást A tömeg, a modernizáció, az autonómia, a szuverenitás fogalomváltozása, a nemzetközi folyamatokban rejlő egyetemes tartalmak, mint a béke, a rendszerváltások, a regionális politikák és nemzetek fölötti kölcsönhatások, s ezen felül is a kis népek politikájában bekövetkezett változások is számos fogalom jelentéskörének és helyi átértelmezésének tapasztalatát igazolják. A szociológus szerző a makropolitikai folyamatok mélyén zajló társadalmi változások, alkalmazkodások mechanizmusait, irányzatait, erővonalait rajzolja meg. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 73 6.

400,- Ft (63 oldal)

21). Horváth B. Ádám, Soltész János: Társadalom és hatalom. Politikai antropológiai analízisek. A munkafüzet két tanulmányt tartalmaz, melyek a korai államnélküli társadalmak felépítését, szerkezeti sajátosságait, családi-rokonsági rendszerét, életmódját és a lokális uralmi viszonyok közötti kultúraváltozást elemzik. Az első a tuareg társadalom felépítését, történelmét és családi rendszereit vázolja, a második történetileg mutatja be, kikből lesznek a társadalom vezetői az államiság előtti politikai rendszerekben (horda, törzs, főnökség, állam) és hogyan teremtik meg legitimációs bázisukat, milyen társadalmi változások járulnak hozzá a vezetők személyének reprezentálásához és specializálódásához, továbbá milyen eszközöket használnak a törvény a rend és a szokásjogok fenntartásához. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 74 4.  350,- Ft (46 oldal)

22). Szabó Levente, Juhász Levente Zsolt, Király Ildikó: Kognitív etnikai folyamatok. Tanulmányok a kognitív kutatások tükrében. A kognitív kutatások a társadalomtudományok egyre szélesebb körében hódítanak híveket, alapoznak meg irányzatokat és iskolákat, s jellemeznek alkotói életműveket. E munkafüzet három szerzője a politikai jelentéstartalmak, a kulturális tudás és a jelentéselmélet területéről hoz bepillantást az interdiszciplináris elemzésekbe. Mindhárom tanulmányban a legizgalmasabb kortárs társadalomtudományok (kulturális antropológia, informatika, nyelvfilozófia, szemantika, csoportpszichológia, stb.) módszereire, kutatási irányzataira és alkotóira épülő elemzés található, önálló kutatásra alkalmazott formában, egyúttal kihívásként is, melyre az etnikai és regionális kutatásoknak éppoly nagy szüksége van, mint a hagyományos társadalomtudományi diszciplínáknak. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 75 2.

350,- Ft (70 oldal)

23). Utasi Ágnes: Magyar hazától az amerikai otthonig. Magyar származású középosztályi amerikai állampolgárokkal készült kérdőíves vizsgálat anyagának rövid ismertetése. A tanulmány az emigrálás körülményeinek, a társadalmi beilleszkedésnek és a szimbolikus (kulturális, nyelvi, kapcsolati) tőke felhasználásának jellemzőit mutatja be, arra koncentrálva, hogy különböző történeti időszakokban (1930-as évek, háború utáni időszak, ötvenes-hatvanas évek, s így tovább egészen a rendszerváltásig) hogyan zajlott le a javarészt középosztályból induló vagy oda érkező emigránsok interkulturális asszimilálódása, s miként változott vagy maradt meg az anyaországgal való kapcsolatuk. Az elemzést számos táblázat egészíti ki (melyek adatbázisa elérhető a szerzőnél vagy az Etnoregionális Kutatóközpont gyűjteményében). ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 79 5.

400,- Ft (62 oldal)

24). A. Gergely András: Helyi társadalom - rendszerváltás közben. Megoldódott-e a helyi társadalom “felszabadulása” a rendszerváltozás és a társadalmi struktúra reformja során ? Milyen hozott előnyök és hátrányok érvényesülnek az önállósult településeken, s miért nincs már hitelképes “közösség” a falusi-kisvárosi térségekben ? Erősödött-e a civil társadalom együttműködési hajlandósága, s milyen reményekkel kecsegtet a jövő az önszervező erők, a lokális autonómiák terén ? A szerző politikai szociológiai áttekintést ad a mai helyzetről, nem mellőzve kritikai észrevételeket sem. ISSN 1416-8391, ISBN 963 8300 80 9.

350,- Ft (51 oldal)