A Hivatalos Közlöny július 2-ki, 491. számában jelent meg a 86/2014sz. Törvény mely jóváhagyja és módosítja több lényeges rendelkezését a rétgazdálkodásról szóló 2013 évi 34. számú Törvényerejű Sürgősségi Kormányrendeletnek, valamint a 18/1991 sz. Földtörvénynek. A törvénymódosítást több szakember bírálja, mások jóváhagyják előírásait. A következőkben a jogszabály bemutatására szorítkozom, rendelkezései megítélését a szakemberekre hagyom, ez nem a törvényismertető dolga.

Az új törvény pontosítja, Európa Parlamentje és Tanácsa 1307/2013sz. Szabályzata alapján, a jogszabályban használt „állandó rét – pajişti permanente” fogalmat: „Azok a helységek külterületein (extravilan) levő termőföldek melyeken emberi beavatkozás nyomán, vagy spontán, fű vagy fűfélék teremnek, és amelyeket legkevesebb 5 év vagy annál hosszabb ideig nem műveltek meg vetésforgó használatával”. Ennek a meghatározásnak azért is van jelentősége, mert ezt figyelembe véve ítélik meg jogosultak-e a rétek tulajdonosai/használói a területalapú támogatásra.

Az állandó réteken más növényfajok is létezhetnek, mint például a legeltetésre is alkalmas bokrok, azzal a feltétellel, hogy a fűfajok által elfoglalt terület egyen uralkodó (domináns) jellegű. Kielégítik a rétgazdálkodás fogalmát azok a helyi szokás szerint legelőnek használt földek is, amelyeken a fűfélék nem dominánsak. A törvény előírása szerint állandó rétnek számítanak még: a) azok az erdősített rétek ahol az erdei növényzet a terület 40%-nál kevesebbet foglal el; b) a hegyvidéken levő rétek (păşuni alpine); c) a folyók és a Duna árterületén, valamint a Duna Deltában levő rétek. 

A módosított jogszabály újra pontosít mit ért a jogalkotó egyes, a törvényben használt fogalom alatt:

– Rét és legelő – păşuni şi fâneţe = azok a földterületek melyeket ilyen használati céllal tartanak nyilván a tulajdont bizonyító okiratokban és az a rendeltetésük, hogy mint kaszáló, vagy legeltetés útján, állati takarmányt, füvet, fűféléket termeljenek;

– Rétek és legelők használói – utilizator de păşuni şi fâneţe = természetes vagy jogi személyiséggel rendelkező állattenyésztők akik mint ilyenek be vannak jegyezve az Agrárgazdaságok Országos Nyilvántartásába (Registrul Naţional al Exploataţiilor) és akiknek törvényes használati joguk van rétekre, kaszálókra és ezeken állataikat legeltetik, illetve évente legalább egyszer lekaszálják;

– Rétek birtokosai – deţinător de pajişti = tulajdonjoguk vagy valós joguk (drepturi reale) van ezekre, vagy a polgári törvénykönyv alapján bírálói vagy jogcím nélküli birtokosai (deţinător precar) a réteknek.

A következő rétkategóriák szervezésére, kezelésére és felhasználására kötelezők a törvény előírásai:

a) Állami köztulajdonban levő,az Állami Birtokok Ügynöksége ( Agenția Domeniilor Statului-ADS) által kezelt rétek;

b) Községek, városok, municípiumok köztulajdonmában levő és ezek helyi tanácsai kezelésében levő rétek;

c) Az állam magántulajdonában levő és az ADS kezelésében levő rétek;

d) A községek, városok, municípiumok magántulajdonában levő és ezek helyi tanácsainak kezelésében levő rétek;

e) Természetes vagy jogi személyek tulajdonában levő rétek;

f) Az állam köztulajdonában és a ROMSILVA kezelésében levő rétek.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési minisztérium az Agrárgazdaság Regiszterében (registrul agricol) évente összesíti és felfrissíti a használatban levő  állandó rétek területének nagyságára vonatkozó adatokat, felügyelve arra, hogy ez ne legyen kisebb, mint amennyi 2007 január 1-én volt és melynek megtartására Románia kötelezte magát az EU-val szemben és ami feltétele, a közösségi agrárpolitika alapján, a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen támogatásoknak. A réteket az állatok legeltetésére és állati takarmány termelésére kell felhasználni. A külterületeken levő réteket tilos véglegesen vagy ideiglenesen kivonni az agrárgazdasági forgalomból (circuit agricol). Kivételesen csak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési minisztérium adhat engedélyt a rétek végleges vagy ideiglenes kivonására az agrárgazdasági felhasználásból.

A rétek használata az úgynevezett legeltetési megállapodás (aranjamente pastorale) alapján történik. A helyi tanácsok kötelezettsége, hogy elkészítsék, betartva a törvényben előírtakat, a területükön levő valamennyi rét számára a legeltetési megállapodást. Ennek figyelembe kell venni a szakminisztérium által javasolt és kormányhatározat formájában elfogadott módszertani szabályozás előírásait.

A községek, városok, municípiumok köztulajdonában való rétek hatékony felhasználása érdekében ezek polgármesterei, a helyi tanács határozata alapján,  üzemeltetésbe adja (koncesszionálja), 7 és 10 év közötti időtartamra, a rendelkezésére álló réteket, azoknak a természetes vagy jogi személyeknek akiknek az  állatai nyilván vannak tartva az Agrárágazdaságok Országos Regiszterében (Registrul Naţional al Exploataţiilor – RNE),  arányosan ezek állatállománya nagyságával. Hasonlóképen járnak el a helyi hatóságok a magántulajdonukban levő rétekkel is, azzal a különbséggel, hogy a kérvényezőkkel bérleti szerződést (contract de închiriere) kötnek.

A községek, városok, municípiumok helyi tanácsai, határozat formájában, minden év március 31-ig, kezdeményezik a rétek koncesszionálását/bérbeadását szolgáló eljárásokat. Ugyaneddig az időpontig leellenőrzik a rétek szerződésekben foglalt hektáronkénti kihasználását a legeltetett állatok számának és a használatba vett földterület figyelembevételével és ennek alapján megállapítják a koncesszinálható/bérbe adható rétek nagyságát.

A rétek és a legeltetést szolgáló építmények/berendezések fenntartása ezek használóinak a kötelessége. A rétek kihasználása nem lehet kisebb, mint 0,3 UVM hektáronként. (külön jegyzetben ismertetem mit jelent és hogyan számítják ki az UVM értékét). Ez feltétele a rétekre adott területalapú támogatásra való jogosultságnak is. A koncessziónak/bérleti szerződésnek tartalmaznia kell a rét használatáért fizetendő bért. Ennek nagysága pénzügyi egyensúlyban kell lennie a megtermelhető füves takarmány értékével és a rét használójának a legeltetési megállapodásban előírt kötelezettségek költségeivel.

2014-től kezdve a rétek tulajdonosai/használói kötelesek legalább egyszer egy évben lekaszálni a réten levő növényzetet, illetve legalább 0,3 UMV-nek megfelelő állatállományt tartani a réten a legeltetési megállapodásban foglalt legeltetési időtartam alatt.

A törvény tiltja, kihágásnak tekinti és bünteti:

– engedély nélküli legeltetést, illetve a megállapított időn kívüli legeltetést;

– szerződésben nem szereplő állatok legeltetését;

 – szerződésben foglalt kötelezettségek be nem tartását;

 – különböző, nem mezőgazdasági célra felhasznált járművek közlekedését a réteken, beleértve az állati meghajtással rendelkezőket is. Kivételt képeznek a természeti csapások, balesetek, valamint a rét felhasználó beleegyezésével megtartott sportesemények, kulturális-turisztikai-szórakoztató rendezvények alkalmával használt járművek;

– a jóhiszemű és környezetbarát agrártermelés szabályainak megszegése;

– törvényben előírt szabályok mellőzésével, a réten maradt növényzet elégetése;

 – rétek használatba adása másoknak, mint a törvény által megnevezett természetes vagy jogi személyeknek;

 – a törvényben megengedett létesítményeken kívül más jelleggel és céllal rendelkező építmények elhelyezését a réteken;

 – a rétek kivonása, ideiglenesen vagy véglegesen, az agrárgazdasági használatból a törvényben előírt feltételek megszegésével.

A rétgazdálkodásról szóló törvény rendelkezései nem vonatkoznak a réteken levő:

 –  agrárgazdasági célokra szolgáló épületekre és az ezekhez tartozó melléképületekre;

 – hegyi menedékhelyekre;

 – köz és magán célokra használt utakra;

 – európai alapokból létrehozott beruházásokra;

 – a helyi hatóságok által elfogadott régiófejlesztési programok keretén belül létrehozott lakásokra és beruházásokra;

 – vízgazdálkodást szolgáló infrastruktúrára és közművesítésekre.