Száztizenkét éve, 1902 óta minden év május 10-én a madarakat és fákat ünneplik világszerte. A Székely Nemzeti Múzeum idén harmadszor kapcsolódik a mozgalomhoz, mert célja, hogy a gyerekek, fiatalok természetismerő, természetóvó felnőttekké cseperedjenek.

Talán a program eddigi sikerének számlájára írható, hogy a szitáló eső és borongós időjárás ellenére már a hajnali órákban benépesült szombaton a múzeum kertje. A bodoki és sepsikőröspataki iskolásokat, illetve néhány madárbarátot bőven kárpótolt a koránkelésért a rengeteg madár, melyek az előző este felállított hálókból kerültek Szabó D. Zoltán biológus kezébe.

A szakértő, aki a gyerekekkel együtt meghatározta, lemérte és rengeteg színes tudnivaló kíséretében meggyűrűzte a kerti rozsdafarkúakat, poszátát, tengelicet és verebeket, végül a kicsik kezébe adta a pihegő szárnyasokat, akik útjukra engedték a kert vendégeit.

A párhuzamosan zajló foglalkozások és játékok három éve először a múzeum termeibe zsúfolódtak, de a zsibongó gyerekhad, és a nap végi számvetés, amely közel négyszáz látogatóról ad hírt, azt mutatja, hogy a szervezők és meghívott vendégek igyekezete nem hiábavaló. Hajtogatott papírmadarak, színes kartonból alakuló és agyagból készülő csodafák, mesés tenyérmadárkák, agyag madárfüttyök, textil baglyok, cukormázzal díszített madaras mézeskalácsok alakultak a gyerekek és a foglalkozásokat vezető felnőttek (Sándor Attila, Dénes Tímea, Hosszú Zoltán, Sajtos Ferry, a Gedő család) kezei alatt, melyekből a program végére kiállításnyi gyűlt össze.

Az éppen pihenőre vágyók is találhattak maguknak kedvükre valót: madáramőbával, túzokos tilitolival tehették próbára ügyességüket. Aki pedig belevágott a kerti fákat számbavevő keresgélős játékba, jutalmul nemcsak egy tucat fát ismerhetett meg, hanem Tamás Tündétől meglepetést is kapott.

A lázas, csivitelő munkát Szalma Hajnalka mesemondása színesítette, aki Lázár Ervin nagyravágyó feketerigójáról mesélt. Zayzon Ágnes vidám, madaras gyerekdalokkal tette harsánnyá és egyben zárta is a családi napot.