Szatmári gyerekek, serdülők és felnőttek tanulták meg, hogyan lássák és rajzolják le a világot úgy, hogy közben a jobb-, nem pedig a bal agyféltekéjük vezesse őket. Ez a módszer egy olyan látásmóddal dolgozik, mely megtanít arra, hogy elszakadjunk berögzült sémáinktól.

A szűk helyiségben lázas munka folyik. Tizenhat tekintet szegeződik koncentráltan a rajzpapírra, 16 ceruza alatt rajzolódik ki fokozatosan egy szobanövény kontúrja. „Ne a levelekre, hanem a köztük levő térre figyeljetek” – hangzik el a rajzolók munkáját állva figyelő oktató útmutatása.

A Magyarországról érkezett Pécsi Erika húsvét előtt tartott négynapos rajztanfolyamot Szatmárnémetiben, Betty Edwards jobb agyféltekés módszere alapján. Az Aranykapu Kulturális Egyesület által szervezett képzésen felnőttek, illetve 9 és 16 év közötti gyerekek és serdülők vettek részt.

Elszakadni a sémáktól

„Ez a módszer egy olyan látásmóddal dolgozik, mely megtanít arra, hogy elszakadjunk berögzült sémáinktól. Olyan feladatokat tartalmaz, amelyek lépésenként építik ki a rajzoláshoz szükséges készségeket. Miközben a feladatokon dolgozunk, az az agyközpontunk válik irányítóvá, amely a vizuális információk feldolgozásához ért” – magyarázza a civilben belsőépítész instruktor, aki 1999-ben kapott felhatalmazást arra, hogy Betty Edwards módszere alapján tanítson.

Az első gyakorlat során a résztvevők Picasso Sztravinszkijről készített rajzát a feje tetejére állítva próbálják meg lemásolni. Ilyenkor nem tudunk séma szerint rajzolni, kénytelenek vagyunk megfigyelni a vonalak térbeli elhelyezkedését, s ezáltal a kezünk irányítása automatikusan átkerül a jobb agyféltekéhez.

Sokunk számára azért jelent szinte megoldhatatlan feladatot egy bármily egyszerű tárgy megörökítése, mert rajzolás közben is a bal agyféltekénk irányít bennünket. Kisgyermekként sémákat használunk rajzolás közben, szinte nem is nézünk fel a papírból, nem a valóságot, hanem az arról bennünk már létező mentális képet, elképzelést próbáljuk lerajzolni.

Az iskolában javarészt elvont, logikára, nyelvi készségekre épülő tárgyakat tanítanak, aminek hatására bal agyféltekés dominancia alakul ki bennünk. Ezért aztán, mivel a bal agyfélteke irányítja a kezünket, egy hangulatos ház, Mancs kutya vagy a nagymama kedves arca helyett valami vázlatos, leegyszerűsített forma jelenik meg a papíron.

Mindenki tud rajzolni

„Betty Edwards szerint aki be tudja fűzni a cérnát a tűbe, az meg tud tanulni rajzolni. Az ő módszerét használva a kezünk irányítását a bennünk élő szakember veszi át, azt rajzoljuk, amit látunk, nem pedig amit gondolunk” – mondja Pécsi Erika. Betty Edwards nem állítja, hogy mindenkiből azonnal grafikusművész válhat, nem tagadja, hogy eltérő mértékű tehetséggel megáldva jövünk a világra, vannak emberek, akiknél a rajzoláshoz szükséges beidegződések genetikailag adottak.

Ő csak annyit állít, hogy mindenki képes elsajátítani a látott dolgok ábrázolását. Pécsi Erika tapasztalata szerint a tanfolyamnak más áldásos hatása is van. „Ha valaki pár nap alatt arra a tapasztalatra tesz szert, hogy olyasmit is meg tud tanulni, amit nem is feltételezett magáról, az nagyon megnöveli az önbizalmát” – mondja.     

“Kincset kaptam azáltal, hogy képes vagyok másképp látni azóta a dolgokat, az embereket, az életet, mind fizikailag, mind lelkileg.
Azóta másak a fények, másak az arnyékok, másak az arcok és másak a hátterek, a ceruza, a papír, a radír nem szimpla tárgyak, hanem jóbarátok, melyek hozzásegítenek, hogy saját lényem megnyilvánulhasson. Más ember lettem, és hálás vagyok a lehetőségért amelyet kaptam” – lelkendezik Baki Tünde, az egyik résztvevő. Nezezon Enikő, a képzés szervezője azt mondja, számára a tanfolyam nem csupán a rajzolásról szólt, valódi közösségformáló élményként élte meg.