Aranybordáért gyaláztak meg egy kriptát Szatmárnémetiben

Feltörték és kirabolták minden idők legismertebb szatmári orvosának, dr.Lükő Bélának a kriptáját, ami egyébként egyedi terve miatt építészeti műemléknek számit. Hogy mikor történhetett az eset, nem lehet tudni. Az Informatia Zilei riportere, Laczkó Éva vette észre a sírgyalázást. Az újságíró a Lükő család egyetlen élő leszármazottját kereste fel, hogy interjút készítsen vele a két világháború közt ténykedő orvosról, amikor egy közös sétájuk alkalmával a szatmárnémeti vasútállomás mellett lévő református temetőbe is eljutottak, ahol Lükő Béla és felesége kriptája található.

A bejárati rozsdás vasajtó semmit nem árult el, még azzal sem, hogy a rajta lévő ugyancsak időmarta lakat könnyen kinyílt. Bent azonban minden fel volt forgatva: a sírvermet lezáró súlyos vasbetonlap széttörve, a nehéz fémkoporsók fedele  egymásra tolva, alattuk pedig minden feltúrva. Hogy a gyalázatos eset mikor történhetett, azt nem lehetett megállapítani.

Mint azt Lackó lapunknak elmondta, a jelek szerint többen voltak a rablók, mert nehéz tárgyakat kellett megmozgatniuk. Ahhoz sem fér kétség, hogy mit kereshettek, mert a fél város tudta, hogy Lükő Bélán egy súlyos tüdőbetegség miatt Bécsben egy olyan műtétet hajtottak végre, hogy három bordáját arany implantátummal helyettesítették. De a neves orvosról készült monográfiák is megmozgathatták a sírgyalázók fantáziáját, mert említették az aranyos „műcsontot”.

Lükő Béla minden vagyonát a szegény betegek gyógyítására és megsegítésére fordította. Jóságáért és önzetlenségéért olyannyira szerették, hogy még életében több ballada született róla. A neves szatmári közíró és nyelvész, Bura László összegyűjtötte ezeket és kötetben is megjelentette. 
Az első világháborúban először a front közelében mentette a  sebesülteket, majd a hátországban próbálta őket visszaadni az életnek. Több mint százezer műtétet végzett, s olyan új sebészeti eljárások fűződnek a nevéhez, amelyeket ma is az használnak és tanítanak az orvostudományban. Többször hívták nagy egyetemi központokba, de ő végig szülővárosában maradt. Mikor 1936-ban alig 53 éves korában meghalt, a korabeli lapok szerint 20 ezren kisértéki ki a református temetőbe – akkoriban ez a város lakosságának felét jelentette.
ükő Béla emlékét azzal is őrzi Szatmárnémeti, hogy a városi kórházat, ahol egykor ő is dolgozott, néhány éve  róla nevezték el, s bejáratnál mindenkit az ő szobra fogad. 

Kimaradt?