Mit jelent a biztonságos anyaság egy európai és mit jelent egy szegény országban élő, például afrikai nő számára? Hogyan járulhat hozzá az egészségügy a biztonságos anyasághoz? Van-e szerepe az élettársnak az anya biztonságérzetének kialakításában? Anyákat, apákat és pszichológust kérdeztünk a biztonságos anyaságért világnapon.

Ha egy fejlődő országban és egy szegény országban élő nőt kérdezünk a biztonságos anyaságról, teljesen eltérő véleményt fogalmaznak meg, ami teljesen természetese, tekintve, hogy a szegény országokban élő, termékeny életszakaszban lévő nők körében az anyasági halálozások aránya több százszor magasabb, mint Európában. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy megközelítőleg egymillió csecsemő hal meg évente azért, mert szülei még 9 hónapot se tudtak várni az előző szülés után a következő nemzéssel, s az anyai szervezet még nem tudott regenerálódni.

Áldás vagy átok a gyermek a fekete kontinensen?

„Fekete-Afrikában”, azaz a kontinens központi részén, a családtervezés jogának, kompetenciájának és eszközeinek hiánya miatt a nemzések közel fele a párok szándéka ellenére történik, számolt be egy Tanzániában orvosként dolgozó, holland származású állatorvos. A statisztikák azt mutatják, hogy Földet is egyre jobban túlterheli a nem kívánt fogantatások okozta népességrobbanás, és a legtöbb tanulmány ezt a jelenséget jelöli meg a nyomor, erőszak, környezeti leromlás egyik fő okaként. Turistaként is szembetűnő, amint a szegény országokban szomorú gyermeksorsok tízmilliói indulnak el úgy, hogy nem felkészült szülők által tudatosan kívánt gyermekként fogantak.

A hatvankét éve alakult Egészségügyi Világszervezet (WHO) több esztendőben is az egészségügyi világnapon a biztonságos anyaság feltételeinek megteremtése mellett érvelt. Meglátása szerint ugyanis a halandóság csökkentése nemcsak az egészségügyi ellátástól, hanem a társadalmi igazságosságtól is függ. A jelenség azért is kiemelten fontos, mivel évente mintegy 600 ezer asszony hal meg terhességgel kapcsolatos komplikációk miatt - különösen a fejlődő világban.

Távol még a tudatosan tervezett anyaság

Bár több olyan fejlődő ország is van, melyben törvény ismerteti a nők jogát, mely szerint a nőknek joguk van - a terhessége előtt, alatt és után - a minőségi egészségvédelemhez és a testüket érintő döntések meghozatalához, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy elérhetetlenül távoli még a biztonságos anyaság fogalma. Ugyanakkor a megfelelő tudás, a családtervezési kompetencia és eszközök hatékonyan segítik az abortuszhoz vezető kényszerhelyzetek elkerülését is. Ördögi kör helyett angyali kör, amikor a lányok iskolába járhatnak, emiatt kevesebb a tinédzser terhesség, s így kevesebb lány marad ki az iskolából.

„A Biztonságos Anyaságért Világnap az anyaság árnyoldalaira és tragédiáira hívja fel a figyelmet. Nem csak azért, mert nem nézhetjük tétlenül mások szenvedését, hanem azért is, mert a következmények mindannyiunk életét egyre nehezebbé teszik. Egy szegény országban, teszem azt egy afrikai törzs anyái esetében teljesen más törvények érvényesek. Az anyaság nem egy fontos szempont a társadalom életében és a nők úgy születnek bele ebbe a helyzetbe, hogy már-már öröklik a sorsukat: 12 évesen kész nővé válnak, 14-16 évesen már megszülik első gyereküket, majd sorra a többit és 40 éves korára már a férfiak és nők látják el a bölcs öregember és öregasszony szerepét. Egy ilyen kultúrában a biztonságos anyaság fogalmát nehéz tudatosítani. Mindeddig a leghatékonyabb megoldásnak az bizonyult, ha sikerült kiemelni egy-két okos és bátor nőt a közösségből, egyetemen lehetett taníttatni őket és utána visszatértek a kis falujukba, hogy ott következetesen álljanak ki a biztonságos anyaság érvelései mellett, miközben a saját kultúrájuk elismert értékeinek sem mondtak ellent. Vannak már lépések ezen a téren, de a hatékonyság nagyon lassan lesz lemérhető”, véleményez B.J., a tanzániai Arusha településen orvosi szolgálatot ellátó férfi.

A férfi és az egészségügy szerepe

„Hogy mikor biztonságos az anyaság? Sok összetevője van. Saját példámból tudok kiindulni, a biztonság elsősorban a családi hátteret jelenti: hogy számíthassak a férjemre, a nagyszülőkre, nagynénikre, nagybácsikra. Hogy néha ne "csak" anyuka lehessek, hanem mondjuk színházba járó, vagy túrázó egyszerű halandó. De biztonságos és támogató környezet kellene akkor is, amikor az anyuka már munkaerőként is szeretne (kellene) teljesítsen. Gyerekbarát munkahely és/vagy családi napközi, vagy egyáltalán napközi 3 éven aluli gyerkőcöknek is, részmunkaidő. Egy olyan társadalmi környezet, ahol ez megvalósulhatna - az lenne az igazán biztonságos. Mert persze van két év gyereknevelési szabadság, de utána a nehéz nemcsak az anyukának, de az egész családnak”, válaszolta a maszol.ro kérdésére B. Sz. Szidónia. Egy másik fiatal édesanya, Sz. Andrea így fogalmazott: „Nekem akkor biztonságos, ha mellettem van lelkileg es fizikailag a párom, egy nagyszülő es egy olyan gyerekorvos, kiben megbízhatok es barmikor hívhatom”.

Apa-para az ikszediken

„Egyértelmű, hogy a páromnak is szüksége van szabadidőre, amikor azt tesz, amihez éppen kedve van. És talán még nagyobb szüksége van egy olyan tevékenységre, hobbira, amelyben ki tud teljesedni és el tudja felejteni bár heti két-három órára a gyereket, gyerekeket. Megpróbálok segíteni neki ebben, mert mondjuk elmehet aerobic edzésre, futni, színházba, akárhová. Minden esetre nem könnyű kiállni a gyerek-felvigyázó szerepben. Ha túl gyorsan gurul a bringával, akkor azért, ha magasra mászik, vagy porban turkál, akkor azért kell félteni. Egy-egy ilyen óra után azt kell mondanom, hogy minden elismerésem a nőké, akik tudják, mikor mi a teendő, mikor kell félni és mikor szabadon hagyni a gyereket”, számol be tapasztalatairól egy édesapa.

„A fiatal anyák szempontjából rendkívül lényeges, hogy ők döntsenek sorsuk felől. Akkor vállalják a második gyereket, amikor úgy érzik, hogy ott van az ideje. És az egészségük, lelki békéjük, harmonikus és kiegyensúlyozott lelki világuk megtartása rendkívül fontos. Ebben hatalmas támogatásra lelhetnek egy figyelmes apa, egy türelmes nagymama és egy hozzáértő, szakmailag helytálló családorvos mellett”, véli Bokor Boglár pszichológus.

Az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján, 2000 szeptemberében a tagországok politikai vezetői 8 Millenniumi Fejlesztési Cél elérését tűzték ki 2015-re. Megállapodtak abban, hogy fellépnek a szegénység, az éhínség, a betegségek, az írástudatlanság, a környezet állapotának romlása és a nők hátrányos megkülönböztetése ellen. A nyolc cél közül az ötödik fogalmazza meg az anyák egészségének védelmét és a családtervezés lehetőségének elérhetővé tételét. A határidő egy év múlva teljesedik ki, a hatékonyság látványossága jelenleg még több síkon is vitatott.