Érintheti a családnevet, a keresztnevet vagy mindkettőt: a szülőkét, a gyermek(ek) nevét, valójában mindenkiét, aki ezt személyesen vagy képviselője útján (a 14 év alatti kiskorúak és a gyámság alá helyezettek esete) kéri. Az új Polgári Törvénykönyv a 85. szakasz szerint ezt közigazgatási eljárásban tartja kivitelezhetőnek. A hatályos jogszabály pedig a 2003. évi 41. kormányrendelet és az ezt jóváhagyó 2003. évi 323. törvény, amelyet a 2009. évi 243. törvénnyel jelentősen módosítottak. Ez elsőt a 2003. évi 68., az utolsót a 2009. évi 445. Hivatalos Közlönyben olvashatjuk. Az eljárás a helyi közigazgatás hatáskörében van, a végső jóváhagyást pedig a megyei tanács elnöke adhatja meg, illetve ugyanő utasíthatja el a kérelmet, mely esetben a kérelmező e döntés ellen jogorvoslattal élhet a 2004. évi, a közigazgatási bíráskodásról alkotott 554. törvény szerint. De ne szaladjunk ennyire előre, hanem előbb tekintsük át a jogszabály indokolt névváltoztatásnak minősített eseteit. Ezeket a 41. kormányrendelet a 4. szakasz 2. és 3. bekezdésében tételesen felsorolja. Mi ezek közül most csak a leggyakrabban előfordulókat említjük. A felsorolás a rossz hangzású nevek megváltoztathatóságának esetével indul, amely annyira alapos indoknak számít, hogy a kérelem különben kötelező hivatalos közlönyi közzétételétől is eltekintenek (10. szakasz 2. bekezdés). Következik azoknak a személyeknek az esete, akik nem a saját nevüket használva váltak ismertekké, híresekké, és akik e felvett nevet a születési anyakönyvükben és minden erre alapozott egyéb irataikban szeretnék megjelenítetni, majdnem azt írtam, hogy „törvényesíteni”. Egy másik eset az, amikor az egykori anyakönyvvezető a gyermek születésekor „elírta” annak nevét, és ezt az elírt család- vagy/és keresztnevet kívánja az érintett személy megváltoztatni. Az összetett szavakból álló, túl hosszúnak talált nevet is ebben az eljárásban lehet (névváltoztatással tehát) „lerövidíteni”. Aztán, külön esetnek, egyben indokolt kérelemnek számít azoknak a helyzete, akik idegenes hangzású nevük helyett román(os) hangzásút  szeretnének maguknak, vagy pedig megfordítva, akik vissza szeretnék kapni születésükkor viselt idegen eredetű, de a közigazgatási eljárásban románra változtatott család – és/vagy keresztnevüket. Következnek azok az esetek, amelyeket röviden úgy jellemezhetünk, hogy a különböző nevet viselő családtagok azonos nevet szeretnének felvenni. (A helyzetet házasságkötés, örökbefogadás, az apasági leszármazás későbbi önkéntes elismerése vagy az elismerésért perbefogott apa pervesztése stb. idézhette elő.) Különben a 4. szakasz 2. bekezdésében található felsorolás a jogszabály szerint sem kimerítő, és az élet szinte naponta vált ki újabb és újabb eseteket, a jogszabály szövegében nem szereplő helyzeteket.

A 4. szakasz 3. bekezdésében a törvényalkotó további nyolc esetet nevesít, amelyek – például - egy újabb házasságkötés miatt tehetik indokolttá a névváltoztatást, vagy, amikor az örökbefogadás felbontása nyomán az egykori örökbefogadott eredeti nevének „visszavételét” szeretné elérni.

Az eljárást az érintett (az érdekelt) lakóhelye anyakönyvi hivatalában kérelem benyújtásával indítja be, amelyhez egy sor iratot kell csatolnia. Ezek között a születési anyakönyvi kivonat hiteles másolata, a közös név megváltoztatásakor a házastárs hitelesített beleegyezése, a kiskorúak esetében, ha a szülők a gyermekük nevével kapcsolatban nem tudtak megegyezni, a gyámhatóság döntése, a kérelmező(k) erkölcsi és adóhatósági bizonyítványa, valamint a legfontosabb : a névváltoztatási kérelmet megjelentető, egy évnél nem régebbi Hivatalos Közlöny ( III. rész ) csatolása  szerepel.

Láttuk már, hogy a jóváhagyást a megyei tanács elnöke adja meg a helyi szakhatóság összeállította dokumentáció alapján. A 2009. évi 243. törvény az alapjogszabály két szakaszát módosította. A 6. szakasz 2. bekezdését, amely szerint a kérelmet a lakóhely szerinti lakosság-nyilvántartó közhivatalhoz személyesen, de hiteles közjegyzői vagy ügyvédi felhatalmazással rendelkező megbízott útján is le lehet tenni. A másik kiegészítés: a 16. szakaszba beiktattak egy új, a 2. bekezdést, amely a névváltoztatás alkalmazása, azaz a lapszéli bejegyzés elvégzése után arra kötelezi a végrehajtó szakhatóságot, hogy e változásról értesítse az érdekelt intézményeket. Ezek között a jogszabály az útlevélosztályt, az adóhatóságot, a szakminisztérium irányítása alatt tevékenykedő, az erkölcsi bizonyítványokat kibocsátó hivatalt említi, okkal, hiszen a személy azonosítása nevének és a bekövetkezett változásoknak pontos ismerete nélkül nem lehetséges, vagy legalább is nehezebben elérhető.