Nem változott a véleménye országáról Sabin Ghermannak, az „Elegem van Romániából!” című nagy hatású 1998-as kiáltvány szerzőjének. Az Erdélyi Riportnak és a maszol.ro-nak adott interjúban elmondta: ha rajta múlna, különleges jogállású régió lenne Székelyföld.

Tizenöt éve írta meg az „Elegem van Romániából!” címû kiáltványát. Változott-e a véleménye az országról azóta?

Árnyalatnyit sem változott a véleményem a hazámról, minden akkor leírt szó ma is érvényes. Nézzen ki az utcára, ugyanolyan szürke ez az ország, mint tizenöt évvel ezelőtt, ugyanazokat a földre szegezett tekintetű, egyik napról a másikra tengődő embereket látjuk.

Kiáltványában „ordináré balkanizmust” emlegetett. Ez is jellemzi még az országot?

Amit én jelenleg érzékelek, a politikai osztály szintjén legalábbis, az már rosszabb az ordenáré balkanizmusnál. Mondhatni a rablógazdálkodás új szakaszába értünk, politikusaink már a törvények segítségével lopnak. Nincs pénzünk kórházakra, de arra van, hogy 30 millió eurót fizessünk egy kilométer autópálya megépítéséért. Nem hiszem, hogy van ország ezen a földön, ahol 30 millió euróba kerül egy kilométer sztráda megépítése. Alapvető orvosi szolgáltatásokra nincs pénz, de a parlamentben gyógyszertár nyílik leszállított árú orvosságokkal a honatyák számára. Ez azt mutatja, hogy hatalmas a szakadék a választottak és a választók között. A parlamentbe bekerülő politikusok már szinte természetesnek veszik, hogy csak a saját meggazdagodásuk érdekelje őket. Nincsenek elképzeléseik az ország jövőjéről, mandátumhoz is a helyi közösségeknek tett ígéretekkel jutottak: kimeszelnek majd egy iskolát, új ablakokat téteteknek a kultúrotthonba, ilyenek. Ezek az ígéretek egy helyi tanácsos kampányába illőek, nem egy képviselőjébe, szenátoréba. A parlament mára már akadálya, nem előremozdítója az ország modernizálódásának. Egy templomfelújítás valamelyik faluban nem egy modernizációs nemzeti célkitűzés, ám politikusaink fantáziájából csak ilyesmikre futja.

Nem túl pesszimista? Volt már egy modernizációs nemzeti célkitűzés, az uniós csatlakozás, amit a kiáltványa óta sikerült elérnie az országnak. Románia törvényei korszerűsödtek már csak az uniós acquis átvételével. Nem így látja?

Hogy is mondjam: ha csak a törvényeit nézzük, Ceauşescu Romániája maga volt a földi mennyország. De azért abban igaza van, valóban történtek az elmúlt 15 évben pozitívumok is az országban.

Melyek lennének ezek?

Hát például az, hogy az autonómia nem tabutéma többé, ahogyan a kilencvenes években volt. Az emberek szép lassan tudomást szereznek például arról, hogy a románokat nem nyomták el a magyarok Erdélyben. A 14-15. századi dokumentumokból kiderül, hogy a román parasztoknak jobban ment a soruk, mint a magyaroknak abban az időszakban: míg a románok csak két százalék, a magyarok tíz százalék dézsmát fizettek. Erre egy ismert bukaresti történész, Marius Diaconescu is felhívta nemrégiben a figyelmet. Vagy mást mondjak: a bábolnai felkelést nem a román, hanem a magyar parasztok kezdeményezték. Ám ezt sokan a mai napig nem hajlandók tudomásul venni, mert elveszítenék a gyűlölködésük tárgyát. Ezek az emberek azt hiszik, hogy jó hazafi az, aki gyűlöli más nemzet tagjait.

Székelyföld autonómiája továbbra is tabu téma Romániában. A román politikusok többsége szerint az ország szétszabdalását jelentené, ha a régió nagyobb önállóságot kapna. Sőt elhangzik az is, hogy az autonóm Székelyföldön, a központi költségvetés nélkül éhen halnának az emberek.

Ezek mind városi legendák. Nézzük meg a székelyföldi megyék gazdasági adatait. Hargita, Kovászna és Maros megye is többet juttat az ország költségvetésébe, mint amennyit kap a büdzséből. Sőt, egész Erdélyben mindössze egyetlen megye van, amely a központi költségvetésre szorul. Ez Máramaros, de ez a megye is csak azért került ilyen helyzetbe, mert 22 millió eurót költött útépítésre. Az adatok szerint Maros megye például a Bukarestbe küldött 100 euróból csak 70-et kap vissza. Ezzel ellentétben Vaslui 100 beküldött eurójáért 158 eurót kap az államtól.

A jelenlegi kormány a fejlődés kulcsát az úgynevezett régiósításban látja. Mi a véleménye a szociálliberálisok régiósítási terveiről?

Ezek a tervek az íróasztalnál készültek. Liviu Dragneaék nem értik meg, hogy az egységes állam fogalma nem összeférhetetlen az ország kulturális sokszínűségével. Olaszország például egységes állam, de ez nem akadálya annak, hogy öt különleges jogállású régiója legyen a többi húsz régió mellett.

Elsők között írt Romániában a régiósításról, 2001-ben egy tervezete is született erről. Mi volt ennek a lényege?

A tervezet az általam alapított Erdély–Bánság Liga dokumentuma volt. Lényege az, hogy az országot a történelmi régiók mentén kellene felosztani: Bukovina, Máramaros, Körös-vidék, Erdély, Bánság, Havasalföld, Olténia, Dobrudzsa és Moldova, emellett különleges státusz járna Bukarestnek. Emellett különleges jogállása lenne további három régiónak: a Duna-deltának, Székelyföldnek és a Zsíl-völgyének. Ez utóbbi régió a romániai turizmus fellegvára lehetne, ehelyett egyfajta büntetőszázad szerepet osztottak a térségre az elmúlt évtizedekben. Egyébként a Duna-deltának és a Zsíl-völgyének már most is van kormányzója. Ha már létezik ez a tisztség ezekben a régiókban, miért ne lehetne létrehozni máshol is?  Az én elképzelésem szerint a régiókat pénzügyi és közigazgatási döntéshozatali jogkörökkel kellene felruházni, és az ország számtalan problémája megoldódna. Érdekesség egyébként, hogy a románok felháborodnak a székely zászlókon, ugyanakkor dicsérik is a székelyeket, amiért annak idején Mihai Viteazul segítségére siettek. El kéne döntenünk végre, hogyan viszonyuljunk a székelyekhez.

Sabin Gherman 45 éves Kolozsváron élő újságíró, publicista, aki az 1998-ban írt, „Elegem van Romániából!” című kiáltványával nyert országos hírnevet. „A komolyságot, eleganciát és fegyelmet, amelyek Erdély jellemzői, elárasztotta a mitikaság, az ordenáré balkániság, a tökmag-civilizáció. Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit az országrész szervezettségéből, értékrendszeréből. Nem így történt: Románia elnyelte Erdélyt” – írta 15 évvel ezelőtt. Gherman 2001-ben pártalapítással is próbálkozott, ám az Erdély–Bánság Ligát nem sikerült bejegyeztetnie; 2004-ben a Kereszténydemokrata Párt (PNTCD) színeiben indult a kolozsvári polgármester-választáson, kis számú szavazatot szerzett. Jelenleg a kolozsvári Look Tv népszerű műsorvezetője, s rendszeresen közöl publicisztikát helyi lapokban.

Milyen hatása lenne az országra annak, ha Liviu Dragneáék régiósítási tervei érvényesülnének?

Szerintem Dragneáékat az első perctől az vezérelte, hogy a tömbben élő magyarságot felszabdalják, asszimilálják. Ez történt Székelyföldön az 1968-as megyésítéskor is. Az akkori „szakértőknek” arra is volt gondjuk, hogy a szász régiókat is szétszabdalják a megyék kialakításakor: szétválasztották Nagyszebent Brassótól. Nekem román emberként nem lehet az az érdekem, hogy a magyaroknak kárt okozzak. Érdekeink közösek. Nekem az az érdekem, hogy jól érezzem magam Székelyföldön is, Nagyváradon, Dobrudzsában és Vasluiban is, a magyaroknak pedig az, hogy jól érezzék magukat a szülőföldjükön. Meggyőződésem, hogy a magyarok csak akkor érzik jól magukat a szülőföldjükön, ha saját oktatási és kulturális intézményhálózatot alakíthatnak ki. Romániában törvény szerint az igazságszolgáltatásra is kiterjed az anyanyelvhasználati jog, de ezt sem tartják be. Olyan esetről is tudok, amikor a nyolcvan éves székely bácsi pereskedett valamilyen földügyben a bíróságon, és egy kukkot nem értett abból, amit neki ott mondanak. Mindenre bólogatott, és elítélték birtokháborításért. Hogy érezze jól magát ilyen körülmények között a szülőföldjén? Emlékezetes, hogy 1918 után Brătianuék egyik első intézkedésként háromezer román családot küldtek Moldovából Székelyföldre. Tönkre is tették ezeket a családokat. Én sem érezném jól magam, ha felsőbb utasításra hirtelen Vasluiba kellene költöznöm. Ugyanez történt a diktátor idején is: a hetvenes években közel harmincezer románt telepítettek Moldovából Marosvásárhelyre, hogy változtassanak a lakosság etnikai összetételén. Így épült fel annak idején a város Egyesülés nevű negyede. Marosvásárhely korábban a virágok városa volt, ám a beköltöztetett moldovaiak semmit sem értettek a település szellemiségéből. Mindenki magyarul beszélt körülöttük, nem értették a nyelvet, sündisznók módjára reagáltak. A román hatalom soha nem viszonyult pozitívan a kulturális mássághoz, annak ellenére, hogy az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban nagyon sok mindent megígértek a Romániában élő nemzeti közösségeknek. Ez már csak azért is butaság, mert engem románként gazdagítanak a magyarok kulturális értékei, s ez fordítva is érvényes.

Elterjedt az a hír, hogy Sabin Gherman indulni készül a jövő évi európai parlamenti választásokon. Mi igaz ebből?

A hírnek nincs valóságalapja. Onnan indulhatott, hogy néhány jó szándékú ember, akiket én nem ismerek, egy Facebook-oldalon engem javasolt az „erdélyiség” európai parlamenti képviselőjének. Ám nem áll szándékomban indulni semmilyen választáson. A médiában képzelem el a jövőmet, és továbbra is szívesen beszélek a tanulékonyabb embereknek az erdélyiség gondolatáról.

A teljes interjú itt olvasható.