Az a szülő, ahol a gyermek lakik köteles biztosítani  a másik szülővel való kapcsolatot. Amennyiben ennek a kötelességének nem tesz eleget, nem tartja be a bírói hatóság által elfogadott vagy a szülők által közösen megállapított, a kapcsolattartásra vonatkozó programot, az a szülő, ahol a gyermek nem tartózkodik állandóan, felkérheti az illetékes szociális gondozási közszolgálatot (serviciul public de asistenţă socială), hogy 6 hónapig figyelemmel kövesse (monitorizálja) a gyermek vele való kapcsolatát, szükség esetén legyen jelen a gyermek szülők közötti átvételénél-átadásánál, meginterjúvolja a szülőket, a gyermeket vagy más személyeket annak érdekében, hogy jelentést készíthessen a gyermeknek a szüleivel való kapcsolatáról, javasolhatja a monitorizálás időtartamának meghosszabbítását, legtöbb további 6 hónappal, valamint a szülők számára a pszichológiai tanácsadást.

A  szülőkkel vagy más, a családi életben résztvevő személlyel való kapcsolat fenntartása, valamint a gyermek lakhelyére való visszatérésének céljából, a bírói hatóság, az érdekelt szülő vagy más feljogosított személy kérésére, kijelölhet egy vagy több kötelező intézkedést, illetve garanciát. Ezek lehetnek:

            a) büntetés kirovása minden késedelmi napért, ami a gyermek másik szülőhöz való átadása, vagy visszatérése esetén fordul elő;

            b) tényleges garancia letétele azon szülő részéről, aki kapcsolattartás céljából átveszi ideiglenesen a gyermeket;

            c) amennyiben a bírói hatóság szükségesnek tartja, a gyermeket átvevő szülő útlevelének letételét egy erre a célra kijelölt hatósághoz.

Ha a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek lakhelye megjelölésében, akkor a gyámhatóság (instanţa de tutelă) dönt erről. Döntése meghozatalakor figyelembe kell vennie:

- mindkét szülő részéről megnyilvánuló hajlandóságot, hogy bevonja a másik szülőt a gyermekkel kapcsolatos döntésekbe és betartja a másik szülő jogát a gyermekkel szembeni kötelezettségek teljesítésére;

- mindkét szülő hajlandóságát miszerint megengedi a gyermek másik szülejével való kapcsolat fenntartását;

- a szülőknek az utolsó 3 évi lakás körülményeit;

- a szülőknek a gyermekkel, vagy más személyekkel szembeni erőszakos magaviseletét;

- a szülők lakóhelyének távolságát a gyermek által látogatott oktatási intézménnyel szemben. 

Nemzeti kisebbséghez tartozó gyermeknek joga van anyanyelvét használni minden vele kapcsolatos eljárás alkalmával. Ennek az alapelvnek gyakorlati alkalmazása különböző módon történhet (például tolmács, fordítás segítségével) oly módon, hogy ne korlátozza a gyermek jogait.

A szülők, illetve ezek törvényes képviselői kötelesek a gyermek tudomására hozni a neki járó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlati alkalmazásának és teljesítésének módozatait. A gyermek kötelezettségeit életkora és értelmi foka függvényében kell megállapítani oly módon, hogy ez ne vezessen jogainak csorbításához.

Amennyiben mindkét szülő jogosult a gyermek gondozására, de nem laknak együtt, a fontosabb döntéseket, mint amilyenek az oktatási, szakmai felkészülés, bonyolultabb egészségügyi ellátás, sebészeti beavatkozás, a gyermek lakhelyének meghatározása, javainak kezelése, csak mindkét szülő beleegyezésével lehet meghozni. Ha, valamilyen októl fogva, az egyik szülő, az előbb felsorolt kérdésekben, nem kíván részt venni a döntéshozatalban, akkor annak a szülőnek kell dönteni, ahol a gyermek lakik, kivéve ha ez ellentmond a gyermek érdekeivel.

Mindkét szülő, attól függetlenül, hogy kíván vagy nem kíván részt venni a gyermekkel kapcsolatos döntéshozatalban, jogosult arra, hogy kérhesse és megkapja a gyermekről szóló információkat a tanintézettől, egészségügyi intézménytől vagy bármilyen más a gyermekkel érintkező hatóságtól. Egyik szülő sem mondhat le a gyermekkel szembeni joghatályosságról (autoritate), de megegyezhet ennek gyakorlási módozatáról a másik szülővel. Ez esetben, ha a gyermek betöltötte 10-ik életévét kötelező véleményének meghallgatása. Erre sor kerülhet akkor is, ha 10 évnél fiatalabb, de ilyenkor figyelembe kell venni életkorát és értelmi képességeit.

A bírói hatóság megalapozott döntést hozhat, miszerint csak az egyik szülő gyakorolhatja a gyermekkel szembeni joghatályosságot, ha a másik szülő alkoholista, lelki beteg, drogfüggő, erőszakot követett el a gyermekkel vagy a másik szülővel szemben, elítélték ember- kereskedelemért, drog terjesztésért, szexuális bűntényért, erőszakosságért vagy bármilyen más okért, ami kockázatot jelent a gyermek számára.

A szülők, illetve ezek törvényes képviselői felelősek azért, hogy megteremtsék a gyermek számára a fejlődésükhöz szükséges lehető legjobb életfeltételeket: lakást, nevelést, oktatást, szakmai felkészültséget, egészséges életmódot biztosító körülményeket.

Előfordulhat, hogy a hátrányos helyzetben levő gyermekek (copii cu handicap) oktatásuk, egészségük visszanyerése céljából, lakhelyüktől távol levő intézményekben folyatatják tanulmányaikat, az ezzel járó kiadásokat a tanintézmény székhelye szerinti megye költségvetéséből kell fedezni. Fogyatékos gyerekek (copii cu dizabilităţi) ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek, beleértve az ingyenes gyógyszerellátást, házi kezelést, kórházi ellátást, mindezt az egészségügyi biztosítási alapterhére. A szülők vagy ezek törvényes képviselői felelnek azért, hogy a fogyatékos, hátrányos helyzet valamelyik színvonalába (grad de handicap) besorolt gyermekeknek előírt egészségügyi szolgáltatások teljes mértékben megvalósuljanak.

A nevelési-oktatási folyamatban résztvevő gyermek jogosult arra, hogy a tanintézet oktatói, segédoktatói és adminisztratív személyzete tiszteletben tartsa jogait, ezekről felvilágosítsa és megtanítsa hogyan gyakorolja ezeket a mindennapi életben. A nevelés-oktatás keretében  tilos a gyermeket testi fenyítésben vagy más lealázó büntetésben részesíteni.

Folytatjuk