banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Kik mérgezik folyton a magyar-román viszonyt?

A székelyzászló-botrányt követő rövid nyugalmasabb időszak után ismét román-magyar konfliktusoktól hangos a sajtó, egymást érik a nagyobb erdélyi városokban a két közösség viszonyát mérgező incidensek.

Az összezördülésekről szóló legtöbb hír a „frontvárosként” is emlegetett, nagyjából fele-fele arányban magyarok és románok lakta Marosvásárhelyről érkezik. Ezek egy része régóta húzódó konfliktusokhoz kapcsolódik, mint amilyen az orvostudományi egyetem magyar karának rendezetlensége vagy a 2-es számú általános iskola átkeresztelése Bernády György nevére.

Vannak azonban újabb keletű botrányok is. A Maros megyei főtanfelügyelő román politikusok nyomására, minden jogalap nélkül betiltotta az RMDSZ által adományozott kétnyelvű oklevelek használatát a marosvásárhelyi iskolákban. A Liviu Rebreanu általános iskola tanévzáróján pedig szinte tettlegességig fajult a román és a magyar szülők közötti szóváltás amiatt, hogy a tanintézményben máig megoldatlan a kétnyelvű táblák kérdése.

Román-magyar konfliktusokról érkeznek hírek más, jelentős számban magyarok lakta erdélyi városokból is. Így például Nagyváradon a magyar közösség tiltakozását váltotta ki, hogy a helyi önkormányzat Mihai Vitezulról nevezte el a Várad-Olaszi parkot. Vagy ott van Szatmárnémeti, hol a magyarok szinte teljesen kiszorultak a hivatalos városnapokról.

A kolozsvári kisebbségkutató intézet vezetője, Horváth István szerint olyan városokban alakulhat ki ez a jelenség, ahol politikai értelemben is versenyben állt a két közösség. A szociológus a maszol.ro-nak elmondta, a közvélemény-kutatások is igazolják: általában ott van tétje a konfrontációnak, ahol a két közösség erőviszonyai kiegyensúlyozottak, de legalábbis jelentős a magyarok aránya. „Egy témában, vitában, harcban létezik nyertes és vesztes is. Ahol kisebb az egyik csoport aránya, ott nincs tét, ezért ott ezek a hangulatkeltések sem működnek” – magyarázta.

Horváth István emlékeztetett arra, hogy Szatmárnémetinek már nincs magyar polgármestere, Nagyváradnak sincs magyar alpolgármestere.  Ezért szerinte az elmúlt időszak magyarellenes hangulatkeltése valószínűleg a politikai pozícióvesztéssel is összefügg, a tavalyi választások eredményének a hatása most éri el a közösséget. „Nyilván a megválasztott politikusok Szatmáron is, Váradon is konszolidálni akarják pozíciójukat, de konkrét kiváltó oka a mostani magyarellenes hangulatkeltésnek nincs” – fogalmazott.

Szerinte a zászlóbotrányok, az anyanyelvhasználattal kapcsolatos cirkuszok igazolják, hogy számos más színtéren is érik támadások a magyarságot, és ez mély nyomot hagy a közhangulatban. A szociológus szerint politikusok állnak a konfliktusok hátterében. „Bizonyos politikusok és a hozzájuk fűződő médiabirodalmak érdekeltek abban, hogy a ’90-es évek elejét idézzék, az akkori magyarellenes hangulatot ébresszék fel újra az országban” – magyarázta.

Horváth István szerint azonban az 1990-ben bekövetkezett tragédia (Marosvásárhely fekete márciusa) nem ismétlődhet meg, hiszen teljesen más szintre jutott a mai romániai társadalom, a magyar és a román közösség is. Emlékeztetett arra, hogy akkoriban az ország stabilitásának kérdését vetették be, akik a magyar veszéllyel riogattak, a fogadóközönség is egy szenvedélyektől fűtött közeg volt, ami utcai harcokba fúlt.

A mostani egy teljesen más típusú riogatás, amiben nincs meg a ’90-es évek retorikája: most a magyarok különcködése a tét, nem a magyar veszély. A román közvélemény viszonyulása is teljesen más most: árnyaltabb, másképp veszik, másképp tálalják a szélsőséges megnyilvánulásokat, ezért a román-magyar viszony nem eszkalálódhat – véli a kisebbségkutató intézet vezetője.

„A helyi politika szintjén az egymásnak való betartás a maximum, amit el tudok képzelni. Természetesen ez nem a szociológus jóslata, ez egy optimista polgár véleménye részemről” – mondta a szociológus.

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?