A szenátus jogi bizottsága szerint az elkülönítést csak korlátozott időtartamra, diszkriminációmentesen, és az azt kiváltó ténybeli helyzettel arányosan lehet elrendelni. A testület a járványhelyzetben és biológiai veszély esetén elrendelhető intézkedésekről szóló törvény (karanténtörvény) tervezetének vitáján fogalmazta ezt meg. 

Egy módosító javaslat értelmében az elkülönítést egyrészt a betegség tüneteit mutató betegek, másrészt a tünetmentes hordozók esetében is lehet alkalmazni. A jogász szenátorok javaslata szerint azoknak a fertőző betegségeknek a listáját, amelyek esetében lakhelyi vagy intézményes elkülönítés rendelhető el, kormányhatározatban kell megszabni. 

Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen a fertőző betegség terjedésének megakadályozása és a személyi szabadságjogok tiszteletben tartása között, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni a szenátus jogi bizottsága szerint: 

• az elkülönítést csak korlátozott időtartamra, diszkriminációmentesen, és az azt kiváltó ténybeli helyzettel arányosan lehet elrendelni;
• az intézkedésnek az legyen a célja, hogy megakadályozza egy járványos betegség terjedését, amely a személy egészségét és a közegészségügyet egyaránt veszélyezteti; 
• az intézkedést korlátozott időtartamra kell meghozni, amely a közérdeket szolgálja, és nem okoz egyensúlyvesztést a közegészségügy oltalmazásának feladata és a személyi szabadság tiszteletben tartása között.

Ha a kivizsgálás indokolt, és az érintett személy nem járul hozzá az elkülönítéshez, akkor maximum 48 órára lehet elkülöníteni és kizárólag az orvosi vizsgálatok elvégzése végett, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy állapota közösségi fertőződést vonhat maga után. Szintén kormányhatározatban kell meghatározni azoknak az egészségügyi intézményeknek, illetve ezekhez csatolt alternatív létesítményeknek a listáját, ahol ez az elkülönítés megvalósulhat – olvasható a testület javaslatában. 

48 óra elteltével, amennyiben továbbra is fennáll a fertőzésveszély, az orvos javasolja az elkülönítés meghosszabbítását. A lakhelyi elkülönítésre akkor kerülhet sor, ha a más személyek megfertőzésének veszélye alacsony. Amennyiben a fertőzésveszély magas, az illetőt a kormányhatározatban megszabott egészségügyi intézmények valamelyikében kell elkülöníteni. 

Abban az esetben, ha az illető személy megtagadja az elkülönítést, vagy nem tartja be azt, noha korábban beleegyezett, az orvos vagy az ellenőrző hatóság értesíti a megyei közegészségügyi igazgatóságot, amely egyéni jellegű döntésben megerősítheti vagy cáfolhatja az orvos által javasolt elkülönítési intézkedés indokoltságát – javasolja a szenátus jogi bizottsága. 

A testület javaslatainak végső formája a szenátus elé kerül, amely a plénumban tárgyalja meg a kérdést.

(Címlapi illusztráció forrása: Adobe Stock)