Az utóbbi napokban megnövekedett esetszámok ellenére a koronavírus-járvány lecsengőben van, „bármit mondanak a politikusok”, de a lakosságnak továbbra is be kell tartania a fertőzés elleni védekezés „hármasszabályát” – nyilatkozta a Maszolnak adott interjúban dr. Molnár Géza kolozsvári epidemiológus. A hazai járványtan szaktekintélye üzent azoknak is, akik kételkednek a vírus létezésében.

Hogyan látja most a koronavírus-járvány helyzetét? Lecsengett, vagy attól kell tartanunk, hogy újabb esetszám-emelkedésre számíthatunk, ha ismét lazítanak az óvintézkedéseken?

Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban voltak olyan napok, amikor nagyobb esetszámot jelentettek, azt kell mondanom, hogy a járvány lecsengőben van. A kormánynak az az érdeke, hogy a parlament megszavazza a veszélyhelyzet meghosszabbítását, azonban figyelembe véve a járványgörbe teljes egészét, csak azt tudom mondani, hogy a járványnak a 18-19-ik hetében, tehát legkésőbb július 5.-ig mint járvány vége van. Ez egy természetes folyamat, amit se több vagy kevesebb teszteléssel, se statisztikákkal nem lehet befolyásolni, mert a vírus se a törvényeket, se a statisztikákat nem olvassa el.

Pillanatnyilag három napon keresztül volt egy 15 százalékos kiugrás, azonban 15 százalék még nem tragédia. Az esetszámok emelkedésének több oka is van: a múlt hét első három napján 3000 és 6000 közötti tesztelést végeztek el, mivel azonban a képviselők az akkori számok alapján nem akarták megszavazni a veszélyhelyzet meghosszabbítását, a hét második felében a tesztelések számát megduplázták, és 10-11 ezer tesztet végeztek el naponta. A képlet egyszerű: minél több az elvégzett teszt, annál több fertőzöttet találnak. Viszont az arányokat kell figyelembe venni, és akkor látni fogjuk, hogy nincs jelentősebb változás, azaz a letesztelt populációban talált koronavírussal fertőzött egyedek száma arányaiban nem lett nagyobb, mint akkor, amikor kevesebb tesztet végeztek el.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mesterségesen befolyásolják az esetszámok alakulását? Több teszt, több beteg?

Maga a miniszter is elismerte, hogy például a Brassó megyei esetszámok növekedése annak tudható be, hogy sokkal több lakost teszteltek, ugyanis a vállalatok újraindításakor nagyon sok cég úgy döntött, frissen elvégzett, negatív koronavírus-teszttel kell rendelkezni annak a munkavállalónak, aki munkába állhat. A növekedés tehát egy álnövekedés volt, mert maga az arány a tesztelések és a fertőzöttek között nem változott.

Másodsorban pedig senki sem mondta azt, hogy a járványgörbe csökkenésének a folyamatában nem lehetnek gócok, de ezeket a pillanatnyi kiugrásokat is az általános csökkenő tendencia kontextusában kell értelmezni. Meg kell nézni, hogy ezek a kiugrások annak köszönhetőek-e, hogy az általános fertőzöttség nő országos szinten, vagy a szakemberek ismét fölfedeztek egy-egy olyan közösséget – ami lehet egy település, egy intézmény, kórház, öregotthon –, ahol belterjesen egymást fertőzték meg az érintkezők. Ha ilyen konkrét, jól körülhatárolható helyzetről van szó, akkor azt úgy is kell kezelni, és a járványügyi intézkedéseknek, a karanténnak, elkülönítéseknek célzottaknak kell lenniük, mert akkor a leghatékonyabbak, akár az egészségügyi, akár a költségbeli vonzatát vizsgáljuk.

Ha ezekről a helyi vagy regionális gócokról beszélünk, akkor látnunk kell azt, hogy kiugrás van Suceava, Neamț, Botoșani megyében, tehát egy bizonyos, jól körülhatárolható területen. Ami a dél-moldovai Bákó és Vrancea megyét illeti, ott azt kell látnunk, hogy sokkal később kezdődött el a tesztelés, mint más helyeken, és ennek köszönhetően lassabban növekedett ott az esetszám, tehát ott egy látszólagos járványgörbe-emelkedésről van szó. Hargita megye esetében az új megbetegedések mindössze azt mutatják, hogy egy minimális fáziseltolódás érzékelhető a régió és az ország többi része között, mert ott később ütötte fel a fejét a koronavírus. Tehát a terjedési hullámokat figyelembe véve Hargita megyében valamivel később fog lecsengeni teljesen a járvány, ami nem azt jelenti, hogy valami nincs rendben.

Ha tehát az elmúlt napok eredményeit elemezzük, akkor az esetek kétharmada nyolc megyéből jön, a fennmaradt egyharmad pedig a többi 34 megyéből, ami azt jelenti, hogy a gócpontokat kivéve egyértelműen a járványgörbe leszálló ágának is az utolsó szakaszán helyezkedünk el.

Mindezt összegezve, elmondható-e az, hogy most már nem kell félnie a lakosságnak, és valamennyire biztonságban érezheti magát, legalábbis addig, amíg a szakemberek nem jelzik a járvány második hullámának a közeledtét?

Ha a járványgörbének az imént felsorolt sajátosságait is figyelembe vesszük, illetve mindazt, amit eddig tapasztaltunk a koronavírus terjedése kapcsán, akkor elmondhatom, hogy a következő két hét alatt vége lesz a járványnak. A járványhelyzetnek tehát vége van, függetlenül attól, hogy mit mondanak a politikusok. Ez a természetes ciklusa egy légúti vírusfertőzéses járványnak egy ország területén.

Egyedi esetekre, családi vagy kisközösségi halmozódásokra lehet még számítani, hisz a vírus nem tűnt el, viszont a fertőzőképessége ebben a periódusban meglehetősen csökkent: ez is egy általános jellemzője annak a víruscsaládnak, amely elsősorban légúti tüneteket okoz. A szociális érintkezések, a mobilitás felerősödése, újabb intézmények, vállalatok megnyitása eredményezhet egy-egy újabb kisebb gócot, de az összképet nézve ez már nem tartozik azoknak a súlyos helyzeteknek a kategóriájába, amelyek miatt egy egész ország lakosságának az életvitelét befolyásoló intézkedéseket kelljen meghozni.

Biztos ön is látta, hallotta, olvasta, hogy az elmúlt időszakban felerősödtek azok a kritikus hangok, amelyek túlzottnak tartják azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket még mindig be kell tartani. Mi a véleménye erről?

A magam részéről teljesen együtt tudok érezni azokkal a diákokkal, akik épp ezekben a napokban vizsgáznak, és maszkot kell viselniük az írásbeli vizsga időszaka alatt, hiszen az olyan mértékű testi és pszichikai diszkomfortot okozhat a gyerekeknek, hogy az mindenképpen negatívan befolyásolja a teljesítményüket. Ez egy plusz stresszfaktor, amivel minden vizsgázónak meg kell küzdenie, én pedig csak elítélni tudom azokat a szakembereket, akik mindent bürokratikus szempontok alapján próbálnak megoldani.

A munkahelyi maszkviselést hét-nyolc órán keresztül szintén embertelennek tartom, ráadásul nehezen is elképzelhető. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy a nehezen betartható, nagyfokú diszkomfortot okozó szabályokat sokkal hajlamosabbak az emberek áthágni, mint az egyszerű és világos előírásokat.

Az is nagyon örvendetes, hogy megnyitották a tengerparti üdülőtelepeket, természetesen mindenféle vendéglői ellátás nélkül, viszont az a megszorítás, hogy a napozásra berendezett partszakaszoknak 75 százalékban nyugággyal kell rendelkezniük, és ezek között két-két méteres távolságot kell betartani mind a négy irányba, teljesen értelmetlen. Ha kiszámolják, hogy ez mekkora alapterületet feltételez, akkor elszörnyülködnek, mert ez átlagosan egy 20 négyzetméternyi területet jelent, ami egy kisebb szobaméretnek is megfelel, és mindezt ott kell betartani, ahol friss légmozgás van. Ebben az esetben is erősen kételkedem abban, hogy bárki is betűhíven fogja követni az előírást. Nem beszélve arról, hogy alig marad lehetőség a gyönyörű természetes homokot napozásra használni: mindössze 25 százalékot tartanak fent ilyen célra.

Vagy itt van az a bizonyos testhőmérséklet-mérés, amelyet bevezettek minden bevásárlóközpontba való belépésnél. Ezt szintén fölöslegesnek tartom. Ráadásul a nyári meleg közeledtével teljesen félrevezető is lehet, hiszen a kinti 35-40 fokos hőmérsékletről bejövet, megeshet, hogy a bőr felszínén érzékelt hőmérsékletünk pillanatnyilag meghaladja a 37,3 fokot. Ami nem azt jelenti, hogy lázunk van, mindössze felhevültünk a nap sugaraitól, nem beszélve arról, hogy az az illető, aki napi több ezer embernek a testhőmérsékletét leméri, nem tudja betartani az előírt távolságot, ezáltal épp maga válhat hordozójává és terjesztőjévé a vírusnak.

A röptereken is teljes fejetlenség uralkodik. Ha egyszer világos mindenki számára, hogy a hosszú időn keresztül egy légtérben tartózkodást ajánlatos elkerülni, akkor kérdezem én, hogy miért kell három órával hamarabb ott lenni, ha valahova utazunk? A csomagok leadása után gyakorlatilag mintegy két órás várakozásra számíthatnak a beszállásra várakozó utasok, ezt követően pedig a repülőn is össze vannak zárva. Mi a logika a várakozási időtartam fölösleges meghosszabbításában?

Elmondható tehát, hogy sok értelmetlen szabályozás is van, amelyek ezek szerint kiválthatóak volnának néhány egyszerűbb, alapelvvel. Mit tanácsol, mit kellene betartani a továbbiakban is?

Ugyanazt a hármasszabályt, amelyet már a járvány kezdetén bevezettünk. Az első és legalapvetőbb szabály a rendszeres és alapos kézmosás. Nem fogom részletezni, hogy mikor és hogyan, ezt az elmúlt hónapok során többször megtettük, és azt hiszem, hogy a lakosság nagy része megértette ennek a fontosságát. Ezt továbbra is ugyanúgy be kell tartani, mint eddig.

Másodsorban a maszk viselése bizonyos, konkrét helyzetekben. A járvány kezdetén az az álláspont érvényesült, hogy csak a beteg, köhögő, tüsszögő emberek viseljenek maszkot. Mára ez úgy módosult, hogy ezekkel a maszkokkal, amelyek a belélegzett levegőt nem szűrik meg száz százalékosan, elsősorban a közelünkben lévő embertársainkat védjük, az általunk kilélegzett esetleges kórokozóktól. Tehát ajánlatos a maszkot föltenni buszon, bevásárlóközpontban, zárt térbe való belépéskor. Azonban utcán, tengerparton, jól ventillált helyeken, mint például a teraszok, amelyek ugye most már nyitottak, és lehet kávézni, társaságban lenni, teljes mértékben fölöslegesnek tartom.

A harmadik pedig az a bizonyos „távolságtartás”. Az eddig megszokott standardjainkhoz képest próbáljunk meg egy lépéssel hátrább lépni a beszélgetőpartnerünktől: ezzel nem csak magunkat védjük, hanem őt is.

Ezek azok a magatartásbeli normák, amelyeket ha az elkövetkező periódusban továbbra is követni fogunk, akkor azt mondhatjuk, hogy személyesen minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy megfékezzük a vírus terjedését.

Ami az állam és az egészségügyi rendszer kötelezettségét illeti, továbbra is fontos az, hogy ha bárhol megjelenik egy-egy új eset, akkor az epidemiológiai vizsgálatot alaposan végezzék el, nézzék meg, hogy egyedi megbetegedésről van-e szó vagy pedig gócpont van kialakulóban. A betegek elkülönítése, a megfelelő kezelés betartása mind-mind továbbra is fontos. Most már elegendő lélegeztető gép is van az esetszámhoz viszonyítva, tehát igazából a rendszert működtető szakemberek lelkiismeretességén múlik, hogy higgadtan és professzionalizmussal kezeljék az esetleg megjelenő új betegeket.

Az állandó fenyegetés, hol a büntetésekkel, hol pedig a lakosság megfélemlítése, hogy ha nem tartják be a szabályokat, akkor a temetőben végzik, nem megoldás. Így nem lehet sem tudatosabbá tenni az embereket, sem a járványt elkerülni, sem az egészségügyi rendszert hatékonyabbá tenni.

Az emberek nem csak a szabályozásokat kritizálják. Egyre többen kezdik megkérdőjelezni azt, hogy egyáltalán létezett a COVID-19 pandémia. Sok nemzetközi szakember azt mondta erre, hogy annyira jól sikerült a prevenció, a megelőzés, hogy emiatt tűnik hihetetlennek az, hogy valóban óriási volt a veszély. Egyszóval, félig viccesen, félig azonban komolyan kérdezném, hogy volt vagy nem volt járvány?

Azt soha senki nem fogja hallani tőlem, hogy nem volt járvány. Létezik egy új vírus, amely pandémiát okozott. Ez lehetett volna egy új influenza-vírus is, de nem az volt, hanem a koronavírusok csoportjába tartozó, eddig ismeretlen kórokozó. Minden politikai és ideológiai csatározáson túl ez egy természetes folyamatnak az eredménye, az utóbbi száz évet figyelembe véve nem először esik meg az emberiséggel, hogy egy addig ismeretlen betegséggel kell szembenéznie. Ebből a szempontból nálam nincs kétség abból a szempontból, hogy világjárvány volt és van.

Elméletileg bárki áldozatául eshet ennek a vírusnak mindaddig, amíg nem ismerjük ki teljes egészében a működési mechanizmusait, és nem találjuk meg a megfelelő védőoltást vagy pedig az általa okozott tünetek hatékony kezelési módozatait.

A vírus körbefutja a világot, mint ahogy az influenzavírusok is teszik. Éppen ezért különböző típusú is oltóanyagok szükségesek: más az északi, más a déli féltekén. Láttuk, hogy Kína után következett Európa, majd Észak-Amerika, most pedig éppen Dél-Amerikában tarol a járvány, berobbant Dél-Indiában és a Kaukázuson túli államokban, és utána visszatér ismét hozzánk a hideg időszak beköszöntével. Azonban valószínű, hogy nem ilyen járványgörbére számíthatunk, hanem egy valamivel enyhébb lefolyásúra, bár halálos áldozatai ismét lesznek, főként az idősebbek körében.

Egy ilyen jellegű járványnak a görbéje mintegy 100-110 napot foglal magába. Volt a három hetes kezdeti időszak, majd következett hat hét, amikor exponenciálisan növekedtek az esetszámok, ezt váltotta az a periódus, amikor stagnálás következett, és immár három hete a leszálló ágon vagyunk, amely maximum két hét alatt kifut. A visszatérő második hullámig arra kellene használnunk a köztes időszakot, hogy mindazzal a tapasztalattal felfegyverkezve, amelyet eddig szereztünk, próbáljuk hatékonyabbá tenni a megelőzést, gördülékenyebbé a járványügyi beavatkozásokat, illetve jobban kommunikáljunk a lakossággal, és ne csak felülről jövő nyomásgyakorlással hassunk az emberekre, hanem tudatos neveléssel.