Az igazán nagy zsongás elmaradt, de a teraszok nagy része újranyitott és benépesült hétfőn Csíkszeredában. Körbejártuk a város néhány kedvelt vendéglátóhelyét a korlátozások utolsó napján, vasárnap, és hétfőn, a nyitás első délutánján. Szétnéztünk Kolozsváron is.

Bár az időjárás nem volt kegyes a csíkszeredaiakhoz, a teraszok újranyitása nem maradt el a városban: családok, baráti társaságok zsivaja töltötte be a központot hétfőn délután. Előzetesen tájékozódtunk a szabályokról, ennek megfelelően előzetesen telefonon helyet foglaltunk az egyik népszerű kávézó teraszán. A foglaláskor felhívták a figyelmünket, hogy érkezéskor nyilatkozatot kell kitöltenünk néhány adattal, és be kell tartanunk a járvány terjedését akadályozó szabályokat.

A megadott időpontban (délután 6 óra) már jó páran töltötték az időt az előírásoknak megfelelő távolságra kihelyezett asztaloknál. A belső terekbe csak a személyzet léphetett be, a mellékhelyiséget külön bejáraton lehetett megközelíteni, a kiszolgálók maszkban lavíroztak az asztalok között. Személyes adatokat végül nem kellett megadnunk, sőt az előzetesen ígért nyilatkozatot sem kellett kitöltenünk. A betartandó szabályokra nyomtatott lapokon hívták fel a figyelmünket. Akadt olyan asztal, ahol az előírt négy személynél többen is ültek, de senki nem ellenőrizte, hogy egy háztartásban élnek-e.

Az éttermek többsége Csíkszeredában megnyitotta kerthelyiségét, teraszát, ám hétfőn főleg a kávézók, cukrászdák népesültek be. A családok, baráti társaságok láthatóan felszusszantak, ám kitörő lelkesedést nem tapasztaltunk. Szembetűnő volt, hogy a férfiak többsége nem igazán tudta eldönteni, mi is a helyes köszöntési mód, néhány bátor kézfogás mellett sokan megmaradtak az ököl-, vagy könyökpacsinál.

Kolozsváron benépesült a Főtér

Csíkszeredához hasonlóan Kolozsváron is borongós volt nap közben az idő, de késő délután egy időre kisütött a nap. Ottjártunkkor a Főtér és a Deák Ferenc (Erorilor) sétáló része benépesült gyermekes családokkal, baráti társaságokkal. Talán a járvány előtti időszakban sem volt annyi ember a városközpontban egy munkaszüneti napon, mint hétfőn este.

A Szent Mihály-templom körüli teraszokon nem volt egy szabad asztal sem 19 óra körül. Tapasztalatunk szerint a vendégek rendkívül fegyelmezettek voltak, a pincérek maszkban, kesztyűben szolgáltak ki. Az "előzetes helyfoglalás" gyakorlatilag abban állt, hogy a teraszra betérő társaságokból egy személynek a nevét és a telefonszámát lejegyezte a pincér. Ottjártunkkor láttunk olyan vendéget is, akitől semmilyen adatot nem kértek.