Sepreget, szemetet szed, hulladékszállító autón dolgozik, naponta az utcán tartózkodik és fertőzésveszélyes feladatokat lát el, mégsem elégedetlenkedik: megvan mindene, amire valaha is szüksége volt, és örül annak, hogy a viszontagságos helyzetben van munkája, pénzkereseti lehetősége. Egy csíkszeredai köztisztasági dolgozót arról kérdeztünk, miként befolyásolta a koronavírus-járvány a munkavégzését.

A férfi elmondta, a normálállapothoz viszonyítva a koronavírus okozta legnagyobb változást abban érzékeli, hogy az emberek nem tartózkodnak az utcán: bármikor is mennek sepergetni, nincs körülöttük senki, ezért olyan érzésük van, „mintha mindig vasárnap lenne” – jegyezte meg humorosan, hozzáfűzve, hogy az elszigetelődést leszámítva az emberek nem kezdtek újfajta, tudatosabb szemétgyűjtési módszerekbe. Ezért aztán a hulladékszállítók feladatai sem változtak, ugyanaz a munkájuk és a módszerük, mint a koronavírus előtti időszakban.

Tudja, hogy fertőzésveszélyes környezetben dolgozik, mégsem fél a koronavírustól – adta tudtunkra megkérdezettünk, aki azt tapasztalja, a hulladékszállító autót, amilyen gyakran csak tudják, fertőtlenítik, átmossák: ehhez klórt és egyéb fertőtlenítőszereket is használnak, a kórházak szemetét pedig nem ők hordják el, így a legveszélyesebb hulladékokkal sem kerülnek közvetlen kapcsolatba.

Hozzátette, az elmúlt hetekben a maszk és a gumikesztyű számukra is elengedhetetlen munkakellékké vált. A cég vezetősége biztosítja alkalmazottainak a védőfelszerelést, és kollégáival együtt azt érzi, biztonságban vannak. Bár betartják az előírásokat, a legnagyobb nyugalmat mégis abból merítik, hogy a munkaközösségükben senki sem beszél a vírus kockázatáról.

Elmondása szerint sok stressztől megvédik így magukat, és megússzák a fölösleges idegeskedést. Hiszen odahaza a legtöbbjüknek családjuk van, nem gondolhatnak arra, hogy mi mindent hozhat a vírus, ellenkezőleg, azért hálálkodnak, hogy van pénzkereseti lehetőségük, és így fenntarthatják szeretteiket.

Csíkszeredai megkérdezettünknek is van egy óvodáskorú kisfia, aki az intézményes oktatás szüneteltetése óta napestig otthon tartózkodik az édesanyjával, így a családban csak ő kereső fél. Arról is beszámolt, hogy hiába az intézkedések, meg a vészjósló munkakörülmények, elégedett az életével, mert mindene megvan, amire csak szüksége volt.