Shaffer Rafael, Románia főrabbija és Adler József kántor részvételével emlékeztek meg a Marosvásárhelyen az onnan 1944-ben deportáltakra vasárnap délelőtt a zsinagógában, illetve a Holokauszt Emlékműnél.

Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke elmondta, ami 1944-ben történt, azt a mai napig nem lehet megmagyarázni, de talán nem is az a célja az összejövetelnek, hogy arra magyarázatot találjon.  Az identitás megőrzésén, a közösség egybentartásán van a lényeg, azon, hogy ne feledjék a történteket, emlékezzenek a múltra, azokra, akiket elhurcoltak, és akik már nem jöhettek haza. Marosvásárhelyen április 1-én kezdték begyűjteni a város és a környék zsidó polgárait, a megadott nyolc nap helyett három nap alatt végezték azt el – idézte fel a történelmet Dub László.

„Magyarul beszélő magyar állampolgárokat magyar hatóságok gyűjtöttek össze és terelték fel a marhavagonokra. Ahogy az egyik magyar miniszterelnök mondta, a holokauszt nem zsidó tragédia, hanem magyar tragédia volt” – idézte a hitközség elnöke, hiszen a deportáltak és a deportálók is magyarok voltak.

Marosvásárhelyen minden évben megemlékeznek a téglagyárból elhurcoltakra. Az elhunytak emlékére szokás szerint a túlélők szoktak gyertyát gyújtani, illetve az Auschwitzban maradt családok leszármazottai, hozzátartozói.

Shaffer rabbi először járt Marosvásárhelyen, de megígérte, hogy gyakrabban látogat majd ebbe a közösségbe és élő kapcsolatot hoz létre a közösség tagjaival.

Azt követően, hogy a kántor imádkozott és kaddist mondott a halottak emlékére, a zsinagógából az Izsák Márton szobrászművész által készített Holokauszt Emlékműhöz vonultak a megemlékezők, ahol a megrongált talapzatú szoborcsoportnál is elmondtak közösen egy imát.