Kereken hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg I. ukrán frontja a legnagyobb haláltábort. Parancsnoka, Rudolf Höss, „minden idők legnagyobb embermegsemmisítő intézményének” nevezte Auschwitzot, amely ma már világszerte megdöbbentő mementója a huszadik század egyik totalitárius diktatúrája által elrendelt, mérnöki pontossággal elvégzett népirtásnak.

Mindössze 7 500 túlélő

Auschwitzban 1940 júniusa és 1945 januárja között legkevesebb négymillió embert gyilkoltak meg. Az áldozatok 90 százaléka zsidó volt, de 150 ezer lengyel, 23 ezer roma, 15 ezer szovjet hadifogoly is itt lelte halálát. A náci haláltáborok közül a legtöbbet egyébként a gyorsan előre nyomuló szovjet erők szabadították fel, amelyek először 1944 júliusában érték el a majdaneki haláltábort, majd még ugyanazon a nyáron elfoglalták a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is. Igaz, a németek már 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.

A Vörös Hadsereg által felszabadított, legnagyobb megsemmisítő központban, Auschwitzban azonban mindössze 7 500, a végsőkig legyengült foglyot találtak. A menekülő németek már napokkal korábban több mint 55 ezer foglyot evakuáltak és megindultak a „halálmenetek” Felső-Szilézia nyugati részébe, majd innen tovább Németország felé, elsősorban Gross-Rosen, Buchenwald és Mauthausen táborába. A leghírhedettebb közülük az Auschwitzból Wodzisław Śląski felé vezető 56 kilométer volt, ahol 15 ezren veszítették életüket. 

Jóllehet a visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a tábor felszabadítói megtalálták az áldozatok személyes tárgyait: több százezer öltönyt, több mint 800 ezer női ruhát és mintegy 7 tonna emberi hajat. A túlélő foglyok fele magyar és lengyel volt, de volt közöttük francia, cseh, szlovák, orosz, holland, szerb, görög, román és belga is.

Más források szerint az auschwitzi pusztítás akár nagységrendekkel is nagyobb lehetett, hiszen a megtalált iratokból kiderült, hogy a haláltábor öt krematóriumában 5,2 millió holttestet hamvasztottak el. Több gázkamra mellett azonban nem volt krematórium, itt a meggyilkoltakat hatalmas gödrökben, nyílt tűzön égették el, a hamut műtrágyagyártás céljára Németországba küldték. Szemtanúk szerint a hamvasztógödrökben folyamatosan égett a máglya.

Így működött Auschwitz

Auschwitzba naponta tíz szerelvény érkezett, egyenként 40-50 vagonnal, minden vagonban 50-100 deportált volt, és az érkezők 70 százalékát a gázkamrákban azonnal megsemmisítették. Az I.G.Farben által gyártott, eredetileg rovarirtáshoz használt Zyiklon-B nevű gázt először 1941 szeptemberében próbáltak ki 650 orosz és 250 lengyel hadifogoly ellen a 11-es barakk alagsorában – ebben a gázkamrában 1941 és 1942 között 60 ezren lelték halálukat.

A 11-es barakkba a rendszabályok megsértői kerültek, míg a 10-es barakkban a „halál orvosa”, Josef Mengele által vezetett áltudományos kísérletek folytak. A teljes kapacitással működő gázkamrákban naponta 20 ezer ember végezhettek ki. A haláltábor a főtáborból, az Auschwitz I-ből, Auschwitz II-Birkenau-ból és az Auschwitz III-ból állt, illetve további 45 altábor tartozott hozzá. A főtábor elsősorban adminisztratív központként szolgált, de 70 ezer embert itt is kivégeztek. Birkenau volt a megsemmisítő tábor, Auschwitz III. pedig a munkatábor.

A tábort az SS 6 000 fős csoportjának ellenőrzése alatt állt, de a rendfenntartásban segédkeztek a kápók (a foglyok közül az őrök által kiválasztott rabok), valamint az ugyancsak zsidó foglyokból álló sonderkommando. Utóbbi tagjai a foglyok elgázosítását készítették elő. Az auschwitzi haláltábor (a név a lengyel Oświęcim város nevéből ered) a második világháború során a németek által lerohant Lengyelország területén létesült.

További haláltáborok felszabadítása

A szovjet hadsereg további táborokat szabadított fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.

A németországi Weimar közelében fekvő buchenwaldi koncentrációs tábort az amerikai csapatok szabadították fel 1945. április 11-én, néhány nappal azután, hogy a nácik megkezdték a kiürítést. A felszabadítás napján egy foglyokból álló titkos ellenálló szervezet ellenőrzése alá vonta Buchenwaldot, hogy megelőzzék a visszavonuló tábori őrök által elkövetett atrocitásokat. Az amerikai erők több mint 20 000 buchenwaldi foglyot szabadítottak fel. Szintén ők érték el először Dora-Mittelbaut, Flossenbürgöt, Dachaut és Mauthausent.

A brit csapatok Észak-Németországban többek között Neuengamme és Bergen-Belsen táborait szabadították fel, ahová 1945. április közepe táján érkeztek. Itt mintegy 60 000 foglyot találtak élve, többségüket a tífuszjárvány miatt kritikus állapotban. A felszabadítás utáni néhány hét alatt több mint tízezren haltak meg az alultápláltság vagy a betegség miatt.