Magyar állami kitüntetéseket adtak át Kolozsváron
Essig József fotó-filmművész az erdélyi magyar identitástudat és kultúra megőrzését sokrétűen szolgáló művészi és művelődésszervezői tevékenysége elismeréseként részesült a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben, Dr. Szilágyi Tibor pedig az erdélyi és anyaországi tudományos, illetve oktatási kapcsolatok ápolásáért, és a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzést biztosító tevékenységéért részesült a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjében pénteken, Kolozsváron.
A díjátadó ünnepségen Mile Lajos, Magyaorország főkonzulja olvasta fel Áder János köztársasági elnök szavait, ezt követően laudációk méltatták a kitüntetetteket, majd ők maguk is köszönetet mondtak.
„Ritka az a kolozsvári esemény, amelyen nem jelenik meg kamerájával”
A fotó-filmművészt Katona József méltatta. Elmondta, Essig József az erdélyi magyar közművelődés kiemelkedő személyisége, aki fáradhatatlanul küzd a hagyományok ápolásáért, a magyar nyelv, kultúra és identitástudat megőrzéséért. Kiderült, a teológia elvégzése után önképző körökben gyarapította fotográfusi tudását, mígnem 18 országos megmérettetésén díjazták tehetségéért. A későbbiekben a fotográfusi szakmást filmes pályával egészítette ki, és a Kolozsvári Televízió magyar adásának munkatársaként is dolgozott.
Filmjeinek nagy része az erdélyi magyar kisebbség életének és munkásságának főbb eseményeit örökítette meg. Színes tevékenységi paletta övezi körül: többek között létrehozta a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítványt, a Zsoboki képzőművészeti alkotótábort, és pályázatok útján lakásának alagsorában egy pincegalériát nyitott, ahol a fiatal és kevésbé ismert alkotók népszerűsítéséről gondoskodik.
„Folyamatos harcokat vívott az önálló magyar orvosképzésért”
Dr. Szilágyi Tibort dr. Brassai Attila laudálta: kiemelte, fiatalkora ellenére sokrétű tudományos életútja van a professzornak. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékén gyakornokként kezdett, majd végigjárta a ranglétra fokait: volt tanársegéd, adjunktus, docens és egyetemi professzor, majd doktorátusvezető.
Legnagyobb erénye abban keresendő, hogy következetesen kiállt az önálló magyar orvosképzésért, és világosan megfogalmazta a magyar tagozat felépítéséhez szükséges egymásra épülő részeket. A román tanügyminiszterekkel folytatott tárgyalásokra pedig mindig naprakész adatokkal és világos érvekkel érkezett, így küzdött az ellen, hogy a hamis információk tévútra tereljék a beszélgetéseket.