Inaktelke Kolozsvártól mintegy 35 kilométerre, az Egeresi domb alatt megbúvó zsákfalucska, melynek sikerült megőriznie hagyományait, népviseletét. Lakossága 300 fő körüli, száz százalékban magyar, református vallású.

Az elszigeteltségének köszönhetően hagyományait teljes hitelességgel megőrző falut a 90-es évektől külföldi turistacsoportok látogatják, napjainkban pedig már több holland család is letelepedett a faluban. Takaros házak tája, tiszta utcák és a faluban végig kiépített betonjárda fogad, amelyet - mint megtudtuk - a holland önkéntesek segítségével építettek a falu fiataljai.

Húsvét vasárnapja van, autóból kiszállva feltűnik a falu csendje, a gyümölcsösökből felzendülő madárdalban tisztán kivehető a templomi gyülekezet éneke: a falu lakói istentiszteleten vannak.

Nem akarjuk megzavarni az istentiszteletet, türelmesen várunk a templomkertben. Érdekesség, hogy a templomkertben helyet kapott temető sírkövein az elhunytak élete, halálának körülményei olvasható, rímbe szedve. Olvasva az élet- és haláltörténeteket, az az érzésünk támad, hogy a közösség tagjai személyes ismerőseink, történetük a mienk is. Vigyázva, tisztelettel sétálunk a sírok között a fűre.

A húsvéti áldás felvétele után a gyülekezet tagjai két ajtón át távoznak a templomból: a férfiak, fiúk a főbejáraton,

az asszonyok, lányok pedig az oldalsó ajtón.

Az utcán aztán aki összetartozik, az együtt mendegél hazafelé. Kevés eladó lányt és legényt láttunk, a lakosok szerint Pünkösdkor és falunapon sokkal többen jönnek haza, hogy felöltsék a népviseletet és úgy ünnepeljenek.

A világon páratlannak minősülő népviselet Kalotaszeg legpompásabb és legbonyolultabb ruháit képviseli. Inaktelkén található meg a ritka, ősmagyar időket idéző Bagazia (női ruha) is.

Az inaktelki lányok pártája akár az öt-hat kilót is meghaladja, ez a csigagyöngyös, gyöngyhímzéssel, pántlikatartóval, nagytáblával és pántlikával díszített párta. Kasmír anyagból készült, sűrűn ráncolt, az aljától a közepéig több sorban szalag- és pántlikarátétekkel díszített szoknyát, gyolcs anyagból készült, piros fonallal hímzett, a vállain gyöngy rátét hímzéssel díszített vállfős inget, gyöngyös piros bársony lajbit, valamint sűrűn ráncolt, gyöngyvarrással dúsan hímzett, színes pántlikával gazdagon díszített három kötéses kasmírkötényt viselnek a lányok, asszonyok.

Az öltözetre jellemző gyöngyös bojt és kasmír a férfi viseletben is jelen van.

Megtudtuk, a legenda szerint a 70-es évektől a 90-es évekig egy helyi legényekből szerveződött „Rózsa Sándor Banda" nevű lokálpatrióta csoport működött, mely egy, a fiatalok körében jóval korábban létező szokásvilágot és szabálygyűjteményt próbált feleleveníteni. Célja a falusi fiatalok összetartása volt, illetve az inaktelki lányok iránt érdeklődő másfalusi legények elűzése.

A bandának ma már hűlt helye,  hacsak nem mozgalomnak köszönhető a temetőben található számtalan, 70-es évekbeli sírkő, amely őrzi a haláltörténetek írott hagyományát, ezt a vélhetően egyedi népszokást.

Rózsa Sándor bandájának szellemét követve Inaktelkén elhagyott  - helyi nyevjárás szerint - „kidűlt-bedűlt kík házra” bukkantunk.

Mesés tornácáról bekukucskálva látható: kemencéje beomlott, ósdi férfiruha a tetejére dobva - talán egy zsiványé lehetett...

Az első szobában pedig még ott a rokka egy kis hokkedlivel,a gerendára akasztott szütyőből kikandikálnak az orsók és a gyapjú,

mintha az inaktelki Csipkerózsikára várva, hogy megébredjen végtelen álmából.