Az erdélyi magyarság európai képviselete nem 100 méteres síkfutás, hanem sokkal inkább maratoni futóverseny, ahol az jut célba, aki hosszú évekig készül a versenyre – véli Winkler Gyula. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője a Maszolnak adott interjúban elmondta: bár Románia technikailag és ügyviteli szempontból felkészült az Európai Unió soros elnökségére, amelyet januártól tölt be fél évig, nem fogja tudni kihozni a maximumot ebből a lehetőségből. Winklertől azt is megtudtuk: jövőre ismét megpályázna egy befutó helyet az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistáján.

Milyen évet zár az Európai Parlament és melyek voltak idén azok a legfontosabb intézkedések, amelyeket konkrétan is megérezhettünk, megérzünk a közeljövőben? Tudtommal a sikeres, Európa körbeutazására vonatkozó, fiataloknak szóló #DiscoverEU mellett ennek a korosztálynak a munkanélkülisége is az EP-ben megvitatott fontos témák közé tartozott…

Sorozatos válságok korszakát éli az Európai Unió, még érezhetőek a 2008-as gazdasági válság következményei, de a 2015-ös migrációs válság és a Brexit hatása is, mindez olyan megosztottságot és egymásnak feszülést okozott Európában, amely nyilvánvalóan tapasztalható az Európai Parlamentben is. Éles a küzdelem a 2021 utáni költségvetés körül is. Az aggasztó helyzet ellenére számos konkrét döntés született, amely a mi közösségünkre is pozitív hatással van.

A fiatalok munkanélküliségének kérdése folyamatosan napirenden van, az Ifjúsági Garancia és az Ifjúsági Foglalkoztatási program eredményesnek mondható. Foglalkoztatottság tekintetében 2013-ban volt a legsúlyosabb a helyzet, amikor a fiatalok körében 24 százalékos volt a munkanélküliségi arány, ez ma már tíz százalékkal csökkent, de még mindig 100 fiatalból 10-15 egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni. Ezért kérjük, hogy az uniós költségvetési ciklusban duplázzák meg az ifjúsági programok, valamint az Erasmus+ költségvetését. Valóban a #DiscoverEU kezdeményezés sikeres volt, örültem, hogy a MIÉRT-tel és a MAKOSZ-szal együttműködve ezt továbbgondoltuk és szállás-kaja megtérítésére írtunk ki pályázatot erdélyi magyar fiatalok számára, most már második alkalommal került sor erre, hiszen 2019-re is igényelhettek utazási utalványt a 18 évesek.

További területeket emelve ki, az idén fontos döntések születtek a digitális belső piaccal kapcsolatban, ilyen például a geoblokkolásra vonatkozó határozat, amely a területi alapú tartalomkorlátozást szüntette meg, ugyanakkor átláthatóbbá tettük a nemzetközi csomagszállítás gyakorlatát, javítva az online vásárlók jogait. A webáruházak tevékenységét is segítik ezek a határozatok, ami azt is jelenti, hogy az erdélyi termékek is könnyebben kerülhetnek az európai piacra, valamint azt is, hogy az erdélyi fogyasztók olcsóbb és jobb minőségű árukhoz és szolgáltatásokhoz férnek hozzá.

 Az EU-Japán szabadkereskedelmi egyezmény véglegesítésére is sor került, ez a kapcsolat Romániában már ma 21 ezer munkahelyet tart fenn, köztük sokat Erdélyben. Számos eredményt értünk el az információs társadalom területén is, megemlíteném a WIFI4EU kezdeményezést, amely ingyenes wifit biztosít a közintézményekben és köztereken, az EU külön alappal támogatja, hogy 2020-ig Romániában 200, eddig ingyenes wifi-vel megfelelően le nem fedett településen építsenek ki hotspotokat a közösségi élet helyszínein. Ezek között 92 erdélyi település van, Zabolától Kolozsvárig és Vajdahunyadtól Brassóig, ez egy kiváló arány, amely az önkormányzataink munkáját dicséri, tájékozottságukat bizonyítja.

Egyre csak azt halljuk, hogy még mindig nagyon gyatra az uniós alapok lehívása, e tekintetben is rossz Románia általános teljesítménye az Unióban. Pedig több száz képzésről lehet hallani szinte minden szakterületen és mostanra már az állami intézményekben is kellene lenniük szakembereknek, akik csak ezzel foglalkoznak. Hogy létezik, hogy tizenegy évvel a csatlakozás után mindig ugyanaz a helyzet, ugyanaz a ritmus, mint amikor még csak „tanultuk” a tagságot?

A helyzet gyökeresen megváltozott 2007 óta. Valóban a csatlakozás utáni gyenge teljesítmény oka a tapasztalatlanság számlájára volt írható. Ma már egyáltalán nem erről van szó, a baj igazából Bukarestben van, a rossz eredmény oka a nyomasztó, mindent átszövő bürokrácia és a gyenge közigazgatási képesség. Sajnos, Bukarest nemhogy segítene, hanem épp ellenkezőleg, mintha akadályozni akarná az uniós alapok felhasználását.

2007-2013 között kétmilliárd euró veszett el a rendelkezésre álló keretből éppen a két legközpontosítottabb operatív program, a közlekedési és a környezeti ágazati programok alulteljesítése miatt. Ezzel szemben a Regionális Operatív Program decentralizált programként jól teljesített. Ha akkor a kormány időben lép és átcsoportosítja az uniós alapokat, hiszen az Európai Bizottság erre lehetőséget ad, megyénként további 50 millió eurót lehetett volna helyi fejlesztésekre, közösségeink javára fordítani. De ezek az összegek elúsztak végérvényesen.  

Jó lenne tanulni ebből, hiszen ismét ugyanabba a helyzetbe került az ország. Az RMDSZ ezért javasolja a kormánynak, hogy elemezze sürgősen az operatív programok teljesítését és csoportosítson át kétmilliárd eurót a Regionális Operatív Program javára. Ma már nem az információ hiánya és nem az önkormányzatok felkészületlensége okozza a gyenge teljesítményt, hanem első sorban Bukarest centralizált politikája és az eszement dâmbovița-i bürokrácia.

Novemberben elfogadtak az EP-ben egy állásfoglalást a román jogállamiság helyzetéről, amelyben az igazságügyi reform miatt aggódnak, illetve hatékony korrupcióellenes fellépés esetleges megtorpanásáért. Bár akkor épp nem tartózkodott Brüsszelben, gondolom, attól még van egy határozott véleménye erről az állásfoglalásról és az alapját képező jelentésről is. Megszavazta volna?

Tartózkodtam volna a szavazáson mivel ez volt az RMDSZ álláspontja, hiszen a fontos politikai kérdésekben nem egyéni, hanem az RMDSZ vezetőivel egyeztetett álláspontot képviselünk Brüsszelben. A hatékony érdekképviselet csak akkor lehetséges, ha az RMDSZ ugyanazt mondja Kolozsváron, Bukarestben és Brüsszelben.

A szövetség politikai következetességének jó példája volt az, amikor 2015 szeptemberében az EP-ben a kötelező migrációs kvótákról szavaztunk. Mi, az RMDSZ EP-képviselői nemmel szavaztunk, ezzel egyidőben Kelemen Hunor szövetségi elnök Bukarestben az RMDSZ álláspontját ismertette ebben a rendkívül megosztó kérdésben. Láthatjuk, hogy nekünk lett igazunk, három év alatt mekkorát változott a világ, hiszen ma már a teljes Közép-Kelet Európa, de számos nyugati politikus is elismeri, hogy a mi álláspontunk volt a helyes.

A romániai jelentés szavazásán nem vehettem részt, ugyanis Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szórvány-diaszpóra munkacsoportjának újraalakuló ülésén képviseltem az RMDSZ-t. Az európai parlamenti munka jellemzője, hogy sokszor kell egyszerre több helyen lenni, így választásra kényszerülünk. A KMKF-ben megalakulása óta tevékenykedem, emiatt természetesen a szórvány-diaszpóra munkacsoport ülésén való részvételt választottam a strasbourgi szavazás idején.

Visszatérve a jogállamiság helyzetéről szóló határozatra, az RMDSZ álláspontja a tartózkodás volt, mert a jelentés olyan elemeket is tartalmaz, amelyekkel egyetértünk, de olyanokat is, amelyeket semmiképpen nem tartunk elfogadhatónak. A korrupcióellenes harc nem lehet ürügy arra, hogy magyar önkormányzati vezetőket megfélemlítsenek, meghurcoljanak koholt vádak alapján. Románia akkor lesz jogállam, amikor maradéktalanul biztosítja az őshonos, államalkotó nemzeti kisebbségek jogait, és ezeket a mindennapi életben minden szinten tiszteletben tartja. 

Ha jól sejtem, nem is az előbb idézett állásfoglaláskor, sokkal inkább a Sargentini-jelentés megszavazásakor volt a legnagyobb a hazai magyar érdeklődés az Európai Parlamentben zajló ügyek iránt. Akkor meg leginkább azt lehetett hallani, hogy a magyarsággal szemben „kettős mércét” alkalmaznak az uniós intézmények. Ez a megállapítás hogyan egyeztethető össze az RMDSZ-nek egy másik üzenetével, miszerint mennyi mindenben segíti Brüsszel a helyi közösségeket, köztük az erdélyi magyarság fejlődését, illetve egy másik siker is onnan várható, nevezetesen a Minority SafePack európai jogszabállyá formálása?

A kettős mérce sajnos több esetben is megmutatkozik az Európai Parlamentben és az uniós intézményekben. Az egyik ilyen az őshonos kisebbségek helyzetéhez való viszonyulás: míg az előcsatlakozás időszakában kisebbségvédelem területén az EU határozott elvárásokat támaszt a leendő tagállamokkal szemben, a csatlakozás pillanatától ezek az elvárások megszűnnek, ezt nevezzük a koppenhágai dilemmának.

A Minority SafePack, az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés egyik kitűzött célja épp ennek a dilemmának a feloldása. Kettős mérce van a jogállam működésének megítélésében is a közép- és kelet-európai tagállamok esetében: míg az EP jogállamiság-vitát szervez Lengyelország, Magyarország és Románia esetében, addig visszautasítja az uniós szintű jogállamiság mechanizmusának létrehozását, amely minden tagállamnak egyforma kritériumokat szabna.

A kettős mérce iskolapéldája volt az eheti strasbourgi plenáris ülés, ahol a képviselők többsége megszavazta, hogy Csehország-vitát tartsunk a magas szintű korrupciós ügyek kapcsán, de elutasította, hogy Franciaország-vita legyen az elmúlt hetek társadalmi-szociális történéseire reagálva, amely a környező tagállamokra is hatással van. Végezetül kettős mérce az is, hogy Románia és Bulgária hét kerek esztendeje teljesítette a schengeni övezethez való csatlakozás követelményeit, viszont politikai indokokra hivatkozva az Európai Tanács egyre csak halasztja a csatlakozást.

Nyilvánvaló, hogy az érem másik oldala az uniós források jelentősége közösségünk jövője, fejlődése és gazdasági gyarapodása szempontjából. Erős Európát és fejlődő Erdélyt akar az RMDSZ, ezért meggyőződéssel állunk ki az unió által finanszírozott helyi fejlesztések folytatása mellett.

Kérdésére visszautalva hangsúlyoznám, hogy a kettő között nincs ellentmondás, hiszen láthatjuk, az Európai Unió gazdaságilag erős, politikailag pedig rendkívül gyenge és megosztott. Nekünk az a célunk, hogy megmaradjanak azok a fejlesztési források – Közös Agrárpolitika, Kohéziós Politika – amelyek az erdélyi magyar közösségek és családok jólétét szolgálják. Kötelességünk az EU gazdasági eredményeit itthon kamatoztatni, ugyanakkor az EU jövőjéről szóló vitában is határozottan részt kell vennünk, hiszen formálódó, vajúdó Európai Uniónak vagyunk a tagjai. Minden alkalommal elmondjuk: elvárjuk azt, hogy az EU minden egyes állampolgárját egyformán kell, tisztelje és megvédje, hiszen az őshonos kisebbségek jogai európai jogok és európai értékekre épülnek.  

Januártól Románia veszi át az EU soros elnökségét, ezt pedig egy egész nyilatkozatháború előzte meg arról, hogy az ország mennyire felkészült erre. Ön hogyan látja mindezt és milyen lehetőségeket rejteget ez a státus Románia számára?

Azt tapasztalom, hogy Románia technikailag és ügyviteli szempontból fel van készülve, hogy január elsejétől átvegye az EU-elnökséget. Megítélésem szerint képes arra, hogy az uniós intézmények ügyintézésében helyt álljon.

Politikai szempontból viszont sajnos a helyzet teljesen másképp áll. Az unió hathónapos elnöksége felkínálja annak lehetőségét, hogy ez idő alatt Románia 2-3 olyan politikai prioritást nevezzen meg, amely az ország, de az EU számára is fontos. Az elmúlt évben megszervezett, erre vonatkozó közvitában az RMDSZ részt vett, javaslatokat is tettünk, amelyek mind az ország, mind a romániai magyarság számára előnyösek. Pár nappal az elnökség kezdete előtt úgy látom, hogy a hat hónap alatt Románia nem lesz képes politikai prioritásokat érvényesíteni. Ennek oka egész egyszerűen az ország rossz hírneve, a bukaresti kormánynak nincs befolyása, hiteltelen, nincs szava az EU vezetői előtt. Az évek óta folyó dâmbovița-i iszapbirkózásnak, a politikai megosztottságnak köszönhetően sem az Európai Parlamentben, sem a többi uniós intézményben nem veszik igazán komolyan a román politikumot, így jelenleg csekély annak az esélye, hogy az ország méretével, gazdasági potenciáljával arányos legyen a politikai befolyása Európában.

Az EP-képviselői mandátuma vége felé közeledve, hogyan értékeli: sikerült-e az Európai Uniót közelebb hozni az erdélyi magyarokhoz brüsszeli tevékenysége által? 

Az RMDSZ európai parlamenti képviselőinek megbízása hazahozni Európát Erdélybe, elvinni Erdélyt Európába. Úgy vélem, az elmúlt években mindkét irányban jelentős pozitív változások történtek. Minden tehetségemmel, tudásommal azon voltam, hogy hozzájáruljak ezekhez a változásokhoz. Nyilvánvalóan a politikában egyedül nem sokat lehet elérni, kizárólag a csapatmunka szülhet eredményt. Következetesen együttműködtem az RMDSZ tisztségviselőivel, önkormányzati, parlamenti képviselőivel, a megyei elnökökkel, az SZKT testületeivel és a szórványközösségeinkkel. Kiváló az együttműködésem az RMDSZ Nőszervezetével, a társult szakmai szervezetekkel. Külön kiemelném az ifjúsági szervezetekkel való közös munkát, a MIÉRT és a MAKOSZ testületeivel, tagszervezeteivel számos közös projektünk van, ami véleményem szerint hasznos és segíti a fiatalok boldogulását. Munkám során mindig azt tartottam szem előtt, hogy politizálni a fiatalokért érdemes, hiszen ők jelentik a jövőt Európában és itthon, Erdélyben is.  Szívemnek különösen kedves az Örökségünk Őrei ifjúsági mozgalom, amelynek európai dimenzióját biztosítottuk, olyan örökségvédelmi kezdeményezést indítva, amely a fiataloknak szól, de egész közösségeket mozgat meg.

Ha sporthasonlattal élhetek, akkor azt mondanám az erdélyi magyarság európai képviselete nem 100 méteres síkfutás, hanem sokkal inkább maratoni futóverseny, ahol az jut célba, aki hosszú évekig készül a versenyre. Ez a felkészültség a politika és érdekképviselet világában a tapasztalat, az elismertség, a bizalom, a hitelesség, amit meg kell szerezni az európai döntéshozók körében. Ilyen maratonfutó az RMDSZ, amely 28 éve jelen van a bukaresti parlamentben, változatlan névvel, logóval és változatlan küldetéssel, az uniós csatlakozás óta az európai törvényhozásban is képviseli az erdélyi magyarság törekvéseit.

Vállal-e újabb mandátumot 2019-től?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. Az elmúlt évek munkájára építve, eldöntöttem, hogy megméretkezem, megpályázom a Szövetségünk EP-jelöltlistáján való szereplést. Pályázatom támogatása céljából megkerestem az RMDSZ megyei és területi szervezeteit, valamint a szövetséggel társult szakmai szervezeteket. Határidőre be fogom nyújtani a pályázatot, és azt remélem, hogy a szövetség eredményesnek értékeli eddigi munkámat az Európai Parlamentben, és ennek folytatását támogatja.