Száz év alatt eltűntek az írástudatlanok, de hemzsegnek a funkcionális analfabéták Romániában
A közvetlenül Trianon utáni időszakban a székely, sváb és szász vidékeken nagyságrendekkel nagyobb volt az írástudók aránya az országos átlagnál.
A dualista monarchia magyar politikusai szívesen emlegették kultúrfölényünket a nemzetiségek viszonylatában, ami mai füllel minimum kínosan hangzik, azonban Nagy-Románia írni-olvasni tudásra vonatkozó statisztikáinak fényében nem tűnik teljesen légből kapottnak.
A poszt-trianoni időszak első ilyen jellegű hivatalos kimutatásai 1930-ból származnak, s az adatok hatalmas eltéréseket mutatnak az ország tartományai között. Országos viszonylatban a 7 évnél idősebb lakosságnak csupán 57,3 százaléka tudott írni-olvasni, ami európai viszonylatban ebben a korban igen szerénynek számított, Németországban, Hollandiában és Svédországban például az írástudók arány 90 százalék fölött volt.
A 6,2 millió analfabéta területi megoszlása nagyon egyenetlen volt. Besszarábia, köszönhetően javarészt a cári Oroszország fennhatósága alatt eltöltött több mint egy évszázadnak, messze a legiskolázatlanabb tartománya volt az országnak, az analfabetizmus aránya 61,4 százalék volt.
Az Ókirályság egykori tartományai közül Olténiában volt a legrosszabb a helyzet. Ott a 7 éven felüliek 50,2 százaléka nem tudott sem írni, sem olvasni, ami összefüggésben lehet azzal, hogy a román viccekben az oltyánok a butaság megtestesítői. 46,9 százalékos analfabetizmus aránnyal Dobrudzsában is rosszabb volt a helyzet az országos átlagnál, míg a moldvai állapotok tökéletesen képezték le az országosat, az írástudatlanok aránya ebben a tartományban is pontosan 42,7 százalék volt.
A bánságiak 72,1 százaléka tudott olvasni
Az iskolázottság szintje a soknemzetiségű Romániában a korábban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó tartományokban volt a legmagasabb, azokon belül pedig a magyarok, svábok, illetve szászok lakta vidékeken. A Bánság népének 72,1 százaléka tudott írni-olvasni, míg Erdélyben 68,4, Bukovinában 65,8, a Partiumban pedig 61,7 százalék volt az arány.
Megyei bontásban Brassó volt az éllovas, 13,1 százaléknyi analfabétával, kevéssel előzve csak meg Szebent (14,7) és Udvarhelyet (14,9). A közművelődés állapota messze az országos átlag felett volt Háromszéken (15,7), Nagy-Küküllőben (16,3), Temes-Torontálban (19,9), Fogarasban (20,5) és Csíkban (23,6) is. Az erdélyi megyék közül Máramarosban volt messze a legnagyobb az analfabéták részaránya, 61,3 százalék, minden más megye jobban állt az országos átlagnál. Országos viszonylatban a besszarábiai Hotin megyében volt a legmagasabb az írástudatlanok aránya, 69,9 százalék, ami több mint négyszerese az Udvarhely megyei értéknek.
Megjelent a funkcionális analfabetizmus
A szocializmus évtizedeiben az analfabetizmus rohamos ütemben csökkent, egyre inkább közelítve az európai átlaghoz. A 2011-es népszámláláskor a lakosság 1,33 százaléka volt írástudatlan. Időközben azonban megjelent a funkcionális analfabetizmus fogalma, mely azokra értendő, akik ha nagy üggyel-bajjal is, de tudnak írni-olvasni, ám nemigen értik az olvasottakat. A legutóbbi felmérések szerint ez utóbbi kategóriába tartozik a diákok hozzávetőleg 40 százaléka, ami azt jelenti, hogy közel száz év alatt a közművelődés tekintetében alig fejlődött valamit Románia.