Teljesítmény, siker, képletek – Kolozsváron ismertette friss könyvét Barabási Albert-László

Hogyan függ össze a teljesítmény és a siker az élünkben, milyen esetben terjeszthető ki a kettő kapcsolatára matematikai képlet? Ezekről a kérdésekről tartott előadást Kolozsváron – új könyvét, A képletet népszerűsítve a csíkkarcfalvi születésű, Egyesült Államokban élő hálózatkutató, aki nemcsak abba nyújtott betekintést, hogy egy fizikus hogyan járulhat hozzá a társadalomtudományokhoz, hanem abba is, hogy ennek milyen korlátai vannak.

Az Auditorium Maximumot megtöltötték azok, akik kíváncsiak voltak a kutató legfrissebb munkájának eredményeire. Egy rövid zenei intró és köszöntőbeszédek lejártával Barabási lépett színpadra, röviden emlékeztetve arra, mi is a hálózatelmélet, amellyel az elmúlt évtizedekben foglalkozott. A siker és teljesítmény kapcsolatát kutatva azonban az derült ki számára – tudtuk meg –, hogy a hálózatban elfoglalt helyünk fontos ugyan, de van, amikor nem ez a meghatározó.

Mi a teljesítmény és mi a siker?

Ha van teljesítményünk, akkor lesz siker, tanuljuk az iskolában – vezette fel témáját a fizikus. A gondolkodásunkban a teljesítmény és siker annyira összefonódik, hogy ezeket nem is különböztetjük meg – ő azonban elkülöníti a két fogalmat: szerinte a teljesítmény rólunk, a siker a közösségünkről szól, arról, hogy mit látnak a teljesítményünkből, hogyan jutalmaznak minket.

Ezt Novak Đoković teniszezőn keresztül példázta: a teljesítmény a győzelmeit, helyezéseit, a pénzdíjakat jelenti, a siker a Google-keresések, Wikipédia-keresések számát, a reklámbevétel és így tovább.

Hogyan jósoljuk meg a sikermérő számokat?

Példának a Wikipédia-oldal látogatását vette: 2011-ig kevesen voltak kíváncsi a szerb sportolóra, azóta pedig hetente milliók látogatják az oldalát. Vannak csúcsok és kevésbé népszerű időszakok ebben, és kiderült, hogy ezeket meg lehet jósolni. Barabási megmutatta ennek a képletét: figyelembe vették a teljesítményeit, illetve azt, hogy hányan látogatják meg az ő oldalát – és kiderült, hogy a képlet egészen pontosan meg tudja jósolni a kettő közötti összefüggést.

Azért működik ez jól, mert a sportban a teljesítmény és a siker között szoros a kapcsolat – figyelmeztetett a kutató, hozzátéve, hogy ez azonban csak akkor van, ha nagyon pontosan mérhető a teljesítmény.

A teljesítmény korlátos

Különbség van aközött, hogy a teljesítményben és a sikerben meddig jutunk el. A futók esetében például jól mérhető a teljesítmény, Usain Bolt a leggyorsabb, de alig egy százalékkal gyorsabb a vesztesnél – ráadásul például Barabásinál nem fut kétszer gyorsabban –, tehát nem korlátlan mértékben fut gyorsabban mindenki másnál.

Ugyanakkor a sport az, ahol pontosan lehet mérni a teljesítményt, de itt is előfordul, hogy nehéz eldönteni, ki a legjobb. Ha ez így van, hogyan lehetne olyan bonyolultabb kérdésekben dönteni, hogy ki a jobb tanár, orvos, vagy matematikus – tette fel a kérdést.

A siker korlátlan

Ennek illusztrálására Barabási New York Times beststellerek példáját hozta fel, ahol Nicholas Sparks második lett egy ízben, Dan Brown pedig első – és ez bizony múlhatott a marketingen is. Az előbbi író százezret, utóbbi 1,2 milliót adott el egy héten, tehát nagyságrendi különbségek jelenhetnek meg a sikerben – hiszen nem az egyén erőfeszítéséről van szó, hanem a közösségéről.

Hogyan lehet korlátos teljesítményből korlátlan siker?

Saját karrierjén keresztül magyarázta ezt, a cikkeinek hivatkozásait elemezve. Karrierjének három külön fázisát ismertette: az első évtizedben rengeteget publikált, nem sok ismertséggel. A második fázis a hálózatelmélettel való foglalkozás utáni korszak, amikor több, nagy impaktú cikk is megszületett, „minden hirtelen összeállt”. A harmadik fázis értékeléséhez még nem telt el elég idő, „de nem sok minden történik ott”, mondta. A kérdés, hogy folytatódik a második fázis sikere vagy az első tér vissza?

A legnagyobb impaktú cikke körülbelül 13 évvel az első cikke után született.

Más kutatókat is vizsgáltak, akik legalább öt éve nem publikáltak már, a legnagyobb hatású felfedezéseket keresve. Megmérték a teljesítményt, azt látva, hogy monoton növekedés van, és a „nagy dobás” után meg tudják tartani a szintet – a siker azonban az első nagy impaktú cikk után visszaesett. „A sikert nem látjuk előre és nem is tanulunk belőle” – hangzott el.

Megnézték azt, mikor várható az a bizonyos nagy dobás, mikor vagyunk igazán kreatívak? A híres fizikusok életkorát vizsgálva azt látták, hogy húszas-harmincas éveikben érik el az első sikert. Az átlagkutatóknál azt látták, hogy 15-20 évvel a karrier kezdete után van az áttörés, aztán drasztikusan lecsökken az esélye egy nagy felfedezésnek.

Arra is rájöttek, hogy „a tudományos karrier olyan, mint egy „lottó-megszállottság”. Minden szelvénynek egyenlő az esélye, de inkább fiatalkorban vásárolunk szelvényeket”. Azt tehát nem lehet tudni, hogy melyik lesz a legnagyobb dobásunk – magyarázta. Frank G. Wilczek fizikus például élete első cikkéért kapott utólag Nobel-díjat, John B. Fenn kémikus azonban a nyugdíjazása után publikált olyan tanulmányt, amelyre aztán megkapta a Nobel-díjat – egyébként a Yale beperelte őt és nyert, mert a kémikus még az egyetemi tanári éveiben lejegyezte későbbi kutatása alapgondolatait.

Hogyan lesz egy újítás?

Előbb egy ötletre van szükség, majd kapacitásunk szerint tovább formáljuk azt. Az ötlet értéke és a projekt sikere közti kapcsolat a kérdés: az ötlet szorozva a belső képességünkkel hozza létre a sikert a képlet szerint. A Q-faktor, azaz a képességünk az ötletformálásra kortól és karrierünk állomásától független, tehát nincs magyarázata arra, hogy miként változik az.

A Q-faktor nem zárja ki az akár rossz eredményeket is. Steve Jobs például számos rossz eredményt is felmutatott, volt remek ötlete gyenge kivitelezéssel, gyenge ötlete is remek kivitelezéssel – az iPhone volt a jó ötlet és jó kivitelezés, amely sikerrel járt.

Kié egy ötlet?

Az is kérdés, hogy kié egy ötlet, például Einstein vagy Darwin esetében elég egyértelmű volt (habár utóbbi fő tézisét, az evolúciót már az ókori görögök is megemlítik, és az ő korában is több tudós írt hasonlóról – a szerk.), de manapság van olyan fizikai kutatás, amelyben 170-en vesznek részt. Nehéz eldönteni, hogy kik kapják majd meg a Nobel-díjat.

Létrehoztak éppen ezért egy képletet arra, mondta Barabási, hogy megnézzék, ki nyerné a Nobel-díjat különböző helyzetekben. Ha például a pápával teológiai cikket írna, a pápa kapna díjat, mert ő írt többet az adott témában – hálózatelméleti közös tanulmányukban viszont Barabási vinné el a díjat – magyarázta a fizikus.

A fizikus azzal zárta előadását: a teljesítmény, ha mérhető, meghatározza a sikert, de ha a teljesítmény nem mérhető pontosan, akkor fontos a hálózatban való helyünk.

banner_fX8C1fFi_KUK_Webbanner_300x250_ANIM_UJ.gif
banner_yJD1hpjB_KUK_Webbanner_970x250_ANIM_UJ.gif
banner_fZuguXC4_KUK_Webbanner_728x90_ANIM_UJ.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?