Az ismeretlen tanár szobra
Sebestyén Mihály | 2012-01-27 11:22:37
Az ötlet baráti beszélgetés közben pattant ki. Egy kiváló padagógust kísértünk fél órával korábban utolsó útjára, amikor azzal állt elő valaki: miért nem készítik el az ismeretlen tanár szobrát? A szobrász felkapta fejét a szomszéd asztalnál, átült hozzánk, belelkesült: hol állíthatnók föl, melyik iskola közelében vagy tán a városközpontban, a piactéren, ahol nincsenek sulik, csupán polgármesteri bulik; miből lenne, mekkora...
És akkor valaki azt kérdezte: miért csak ismeretlen katona van? Ismeretlen béke talán nincs? És más ismeretlennek állítottak-e már szobrot? Igen, mondtam, Aaachen városában áll az utolsó utcaseprő szobra, ennek ellenére a városban tisztaság honol. Másik mondá: egy utcai árusasszony szobráról tudok, tejeskofa volt Székesfehérváron. Erre viszont azt vetették ellene, amaz csak azután lesz ismeretlen, midőn az utolsó ember is meghal, aki még tejet vásárolt Bimbula anyótól.
Na de van ismeretlen tanár? – kételkedik L. H., aki egy oktatási intézet élén áll. Persze év elején az új tanár tök ismeretlen, de aztán hamar megismerszik módszereiről, apró kis rigolyáiról, szavairól, arról, ahogy feleltet, magyaráz, visszakérdez, viccel, a táblára ír, kiránduláson viselkedik, ahogy fegyelmet tart, ahogy képtelen megértetnie magát, utoléri a pletyka... Az ember rendszerint nem felejti el első tanítóját, az érettségi bizottság elnökét, az igazgatót, aki felolvasta előtte a kicsapatási határozatot, aki eltanácsolta őt rohadt burzsoá származása miatt, aki segített neki matekből, oroszból, hogy átmenjen, akihez vissza lehet járni tanácsért, ezért-azért, még egy kevés kölcsönért is. Biztosabb, mint a banki.
Ő az, akiről a legtovább mesélnek az emberek, akik soha nem ismerték a háborút. Ugyanis a háborúk sajnos erősebbek, mint az iskola, a fegyverzajban a múzsák nem hallgatnak, csak nem lehet őket hallani.
Az az igazi tanár, akiről a legtöbbet mesélnek utóbb a diákok. Akihez viszonyulnak, akinek érdemeit deresedő halántékkal is elismerik, vagy akkor ismerik fel régen szertefoszlott szavainak igazságát.
Ismeretlen tanár pedig nincs. Sokkal több az ismeretlen diák, akit a harmincadik érettségi évfordulós találkozón nem ismernek föl. A jó vagy rossz tanárt nem lehet felejteni. Oly varázsköpennyel rendelkezik, amely mindenkor láthatóvá teszi. Csak a semmilyen ember vész el örökre. Már a nevére, arcára, hangjára sem emlékeznek. Egyetlen történetet sem jegyzett fel a kollektív vagy egyéni emlékezet vele kapcsolatban. Ő tényleg az ismeretlen pedagógus. Ám néki/érte aztán végképp nem kék szobrot állítani.
vélemény
Jobbítandó jóObama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »
Ady András
Veszélyben a vigécekTőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »
Székely Ervin
VígéretekVálasztási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »
Bogdán Tibor
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!