keresés

Akik maradnak és akik mentek

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a növekvő gyanúval – nevezd megérzésnek, hatvanhatodik érzéknek, esetleg női finesznek, nem tudom –, hogy a kormányfő ügyes taktikával kimenekítette kedvenceit a süllyedő kormányból. Elküldte megóvandó a párt jobb kádereit, hogy egy kicsit visszaolvadjanak az üzleti élet és a szenátusi vegalét szürkeségébe. Elhessentették őket a szemünk és a sajtó elől. Lefüggönyözték őket, kivonták a forgalomból. Kádermentés a javából. Majd néhány hónap, esetleg évecske múltán patyolatpáncélban lépnek újra a szélesebb lóvátett közvélemény elé.

A miniszterelnök tisztában van vele: ő egészen bizonyosan (legfeljebb) visszamegy a kolozsvári, már eddig is sok mindent kibírt patinás egyetem jogi karára, és ott újra paragrafusokhoz fogja idomítani a pártatlanságáról és megvesztegethetetlenségéről neves román igazságügy ezután fellépő ügyvédeit, véd- és vádlóit, bíráit és jogzsonglőreit.

Bent hagyta viszont a kormányban – hasztalan menekült volna vissza a jól vajazott ügyvédi praxishoz – Ordás e-Palacsintát. Hiába, az államelnök igencsak szereti az ordás e-palacsintalant, ezért Boc mester a kormányba zárta, hogy ha bukni/süllyedni kell, hát bukjon a kedvenc is az egyebekkel együtt.

Állítom, mindez csak sejtelem, ösztönös (rá)hibádzás lenne, ha nem látnám ott hiánytalanul az összes eddigi RMDSZ minisztert, akiket minap a Félszigeten megdicsértek, hogy ezek a derék emberek még féllábon is a legjobban teljesítenek. És mégis azt gondolom, rövidlátás most bennmaradni a kormányban, hiszen majdan az RMDSZ nevéhez – a ragyogó teljesítmény dacára is, ha valós, ha valótlan – nem azt, hanem ennek a szükségkormányzásnak minden ódiumát fogja kötni az állampolgár, aki most nyögve nyel, vagy anyanyelvén nyög és küldi a jó francba az egész közigazgatást. (Francból pedig a romákat ide.)

Emlékezzünk a gyűlölt Ceauşescu-rendszer végóráiban minden fontosabb poszton, az elmebaj párthű decebáljai és trajánjai álltak. Nekik tulajdonítottak mindent. Ezért hitték azt az emberek, hogy a szocializmus bukása után a magyarokban lehet igazán bízni, nekik kell megmutatniuk, hogy mit tehet a demokráciáért egy tehetséges nép, hisz őket a diktátor rühellte.

Most pedig – ha ki nem lépnek a kormányból s nem távolodnak el – erős presztízsveszteséggel számolhatnak. Az egyszerű emberek nem politológusok, ők ösztönösen választanak, s egy előrehozott election nem biztos hogy az érdekvédelmi szervezetünk még mindig a kitüntetett preferenciák között leend. „Készülj a télre, kedvesem!” (Zorán)

  vélemény