keresés

A hatalom hangja

A minap menesztették Teodor Baconschit, mert a blogján ilyesmit írt: „A jóravaló románok számára nyilvánvaló, hogy elkezdődött az élet-halál harc a múlt erői és az új Románia létrehozói között. Egyszerű a választás: reform, felelősségtudat, biztonság vagy pedig visszaesés, populizmus, a dorong hatalma. Választani viszont a becsületes emberek Romániája fog, az a Románia, amelyik dolgozik, amelyik a jövőt szomjazza, s nem pedig az erőszakos és együgyű külvárosiak, akik olyanok, mint hajdan a bányászok – a volt szekusokkal a hátuk mögött”. Vagyis nem azért csapták el Baconschit, amit külügyminiszterként tett vagy nem tett meg – a románok számára az amerikai vízum elnyeréséért, a Schengenbe való beeresztésükért, az oroszokkal való rossz viszony megszüntetéséért, egyéb megoldatlan gond, baj megoldásáért, illetve leküzdéséért –, hanem a bukaresti tüntetőket egyébként találóan és korrektül megítélő szavaiért.

Itt a megítélőn, sőt elítélőn van a hangsúly. Emil Boc ugyanis megérezte, hogy nem szabad tovább feszíteni a húrt. Többé, vagy most legalábbis egy kis ideig, nem szabad ironizálni, a hatalom hangján beszélni. Mert ha bemennek a vádaskodások, a mocskolódás zsákutcájába, onnan nincs többé kiút. A kormány veheti a sátorfáját... Különben úgy jár, mint Victor Ponta, aki oly hevesen küzdött Geoană ellen, hogy pártja az utolsó jelentős állami tisztséget, a Szenátus elnökségét is elveszítette. Vagy kisiklik, mint Crin Antonescu a nagy ötletével, hogy a Socialista-Liberális Szüvetség képviselői és szenátorai mondjanak le a parlamenti helyükről, mert akkor ők is, mint az Egyetem téri tüntetők, csak az utcáról, a kerítésen kívülről kiabálhatnak be a hatalomnak, egyebet sem érnek el... Igazolják azt, amit a tüntetők kiabálnak, hogy a PDL és az USL egykutya, a hatalom kurvái, váltásban lopnak stb. S a tüntetők kiabálása, ha nem is Szentírás, de jelez valamit.

Azt, hogy betelt a pohár. Az egyszerű polgárnak elege van már a sok hajcihőből, politikai mocskolódásból, veszekedésből – miközben neki lassan de biztosan, s főleg folymatosan csökken az életszínvonala, apad a keresete, növekszik az adóssága, alig van mit aprítania a levesbe.

És akkor nap mind nap ott ágálnak a politikusok, a nagy játékosok a kicsinyes hülyeségükkel, a jóllakott, luxuskocsikban, kacsalábon forgó villákban pöffeszkedő széltolók! Akikről csak akkor nem derül ki, hogy közönséges tolvajok, a közvagyont fosztogató korrupt alakok, ha nem vizsgálják, ha a közügyek tisztaságát felügyelők nem néznek rájuk, elfordítják a tekintetüket... Vagy ha a korrupt bírók – osztozva az ellopott közpénzen – felmentést talának a politikai kasztban lévők viselt dolgaira. Mert van menyország, Romániában is, a hatalmon lévők számára.

De mit érdekelnek engem a többségi politikusok, az ő cirkuszaik? – kérdezhetné a romániai magyar atyafi. Nekem más gondjaim vannak, nincs időm ilyesmivel foglalkozni. Csakhogy a mi udvarunkra is belopják a cirkuszt, átdobják a politikai szemetet, hadd marakodjunk rajta. Szépen csomagolva, magyar állampolgársággal küldik... Timeo danaos et dona ferentes! -  mondták a rómaiak, az ajándékban rejlő cselvetésre figyelmeztetve. Nekünk máskor sem, de most aztán igazán nem szabad hajbakapnunk, bármennyien is pályázunk a romániai magyarság képviseletére. Hagyjuk a többséget, veszekedjék, ha neki úgy tetszik! Kisebbségben élő magyar társainkat legalább most ne ábrándítsuk ki, mert választási év van, és ha nem jönnek el szavazni, vége a magyar képviseletnek a Román Parlamentben. A többségből még lehet, hogy marad ott valami a parlamentben, de belőlünk aztán semmi.

Viszont ha együtt lépünk fel, itt az alkalom, hogy az eddiginél több mandátumot szerezzünk. Ezt is tekintetbe kellene venni. Kisebbségi társaim, ne mocskoljuk egymást! Létünk, a világ és a jövő „hozzáadott értéket” vár tőlünk, nem pedig szemetet. Vagyis pozitív üzenetet. Az összetartás, a szorgalom, a civilizáció és az alkotás által elérhető többletet. Ez legyen a gondunk, ma is és mindörökké.

Akkor helyünk van a szülőföldön, vagy bárhol a világon.

  vélemény