keresés

A dombtetőn

Január 21-én, szombaton Orwell-leveleket olvasgattam, és közben arra gondoltam, miért kellett negyvenhat évesen, 1950-ben, Londonban, éppen ezen a napon tüdőbajosként meghalnia, hiszen akkor a világ nyugati felében már nem csupán ismerték, hanem használták is a sztreptomicint, de hát ezt a rejtélyt nyilvánvalóan nem én fogom megoldani. Abban pedig nincsen semmi titok, hogyan kerültek George Orwell 1920 és 1940 között írt levelei, újságcikkei és naplójegyzetei hozzám, hiszen huszonegyedik századi korunkhoz és Kelet-Európához méltó helyszínen vásároltam meg a spanyol polgárháborúban készült fotóval illusztrált gyűjteményt. Néhány hónappal ezelőtt az egyik erdélyi város angol megnevezésű turkálójának bejáratához helyeztek el egy halom megsárgult, angol nyelvű könyvet, és feltételezem, a kereslet függvényében írták rá a dobozra az árat: egy kiló öt lej. Mivel néhány lépéssel odébb a rövid és hosszú, alsó és felső, belső és külső textilneműk ára legkevesebb a hatszorosa volt ennek, bármely nézelődő levonhatta a következtetést nem csupán a könyvek rómaiak által jelzett sorsáról, hanem a romániai gazdasági helyzetről is, persze, ha egyáltalán a vásárló ilyen mélyröptű gondolatokra szánja el magát. A csinos elárusító kislány által „másfél kiló papírnak” nevezett rögtönzött vásárlásomban még elfért egy Paul Theroux útirajz a Kínában megtett, 1988-as vonatos utazásáról, akárcsak a Nyúl-korszakok után keltezett, még mindig frissnek tekinthető Updike-kötet a Ford-kormányzat emlékiratairól és egy 1993-as, Pulitzer díjas mű Annie Proulx-tól, amelyről hallottam ugyan, de nem néztem utána. Már akkor ott, helyben, különösképpen felcsillant a szemem a Theroux-könyvet bevezető két mottón. Az első egy kínai közmondás: „Hosszú ideig kell egy parasztnak tátott szájjal állnia a dombtetőn, amíg berepül rajta a sült kacsa”. A második pedig egy James Joyce mondat az Ulyssesből: „A világon a forradalmak mindig a dombtetőn álló paraszt álmaiból és vágyaiból fakadnak.”

Már akkor ott, a sült kacsák és a forradalmak között, felvillant bennem: ebben a hatalmas tér- és időbeli különbségben miként válhat jelképpé a más és más dombokon álldogáló, de lényegében mégiscsak ugyanaz a paraszt. Azután csakhamar rájöttem, hogy fölösleges töprengenem, hiszen lám csak, szerencsémnek köszönhetően én most olyan könyveket válogathattam össze, amelyek ki tudja a hol élő vagy haló, de számomra mindörökre ismeretlen könyvmoly hozzám hasonló ízlését tükrözik. Soha nem tudni, hol és miként bujkálnak a nyelvtől, néptől, nemzettől független és csupán embertől függő összekötő kapcsolatok, és mi mindent veszíthet az, aki a másoktól elszigeteli, vagy hagyja elszigetelni önmagát.

Igen, ez az alkalomszerű könyvvásár jutott eszembe, miközben a különböző tévécsatornákon budapesti és bukaresti felvonulások, tüntetések képei pörögtek, és gondoltam, ha már Orwell évfordulós napot tartok, akkor hadd vegyem elő azt a bizonyos negatív utópia bibliát is, az 1984-et, amelyet zavaros korokban soha nem árt többször is felütni. És amint találomra kinyitom, éppen mit olvasok? „Nem érted, hogy az újbeszélnek az a célja, hogy a gondolkodás területét szűkítsük? A végén pedig, betű szerint, lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, mert nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne. Minden fogalmat, amelyre egyáltalán szükség lesz, egyetlen szóval fogunk kifejezni, s ennek az egy szónak a jelentése szigorúan meg lesz határozva. Valamennyi fölösleges jelentését el fogjuk törölni és felejteni. A folyamat még sokáig folytatódni fog, az után is, hogy te meg én halottak leszünk. Minden évben kevesebb szó, s a gondolkodás területe mindig kisebb valamivel.” Azután meg a további távlatok: „A gondolkodás maga is teljesen más lesz. Ténylegesen nem is lesz gondolkodás a mai értelemben. A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudatlanság.”

Becsuktam a könyvet, lezártam a tévét és elhatároztam: havazik ugyan, sötét is van, de kimegyek a közeli dombtetőre. Hátha ott el tudom dönteni, hogy mi is a teendő: kinyissam a szájam, vagy inkább álmodozzak?

  vélemény