Székedi Ferenc: Önállóan, egyenrangúan
„Az események természetüknél fogva nem írhatók le teljesen. Az újságíró tulajdonképpen választó, vagy még pontosabban kiválasztó ember. Szürke eminenciás.” Grafikus barátomat arra kértem meg, hogy ezt a néhány mondatot valamiképpen építse be az 1996-ban megjelent első publicisztikai kötetem fedőlapjára, hogy az olvasó tisztában legyen vele: a valóság ezerarcú, az információs teljességet meg lehet ugyan közelíteni, de elérni soha. Az RMDSZ akkor még az ötödik kongresszusa előtt tartott, a digitális forradalom lépteit ugyan lehetett érezni, de még korántsem dübörgött.
Szombaton, Csíkszeredában, az RMDSZ tizenegyedik kongresszusán a sportcsarnok egész emeleti előcsarnokát elfoglalta a sajtó, minden olyan digitális eszközzel felszerelkezve, amely nélkül a mai világ elképzelhetetlen. Mégis, hogy a maga teljességében mi történt a kongresszuson, azt csupán két forrásból lehetett megtudni: ha valaki nem csupán végigülte, hanem figyelmesen végig is követte a nyolc órán át tartó munkálatokat, vagy pedig otthon bekapcsolta a számítógépét és végignézte az RMDSZ honlapján azt a bizonyos stream-et, azt az internetes tévé közvetítést, amely valós időben továbbított mindent, ami a szónoki emelvényen elhangzott. Mindehhez azonban nem csupán idő, hanem nagyfokú közéleti érdeklődés szükségeltetik, amely – finoman fogalmazva – az utóbbi évekre nem annyira jellemző.
A több mint száz magyar és román újságíró, tévés, rádiós média anyagai, a szervezet hivatalos közleményei azonban valamiképpen összerakták a kongresszus mozaikképét. A szenzációéhes román tévések természetesen Ponta és Antonescu csipkelődéseit részesítették előnyben valamint a csíkszeredai polgármester székely zászlós belépőjét, a magyarországi újságírók a Fidesz és az MSZP Csíkszeredába is eljutó belharcát figyelték az üdvözlő beszédekben, az önmegtartóztatásban azonban az előbbi járt az élen. És persze, az RMDSZ-el kialakított viszonyt, amely a Fidesz tekintetében változni látszik, hiszen egyértelműen elismerik a szervezet legitimitását a romániai magyar képviselet tekintetében.
Persze sokat lehetne még írni az elhangzott beszédekről, az elfogadott dokumentumokról, a kialakított környezetről és így tovább. Jómagam azonban arra figyeltem leginkább: az RMDSZ miként fogalmazza meg a romániai magyar politika, ha úgy tetszik az erdélyi magyarság önállóságát mind az éppen divatos magyarországi nemzetpolitika, mind az országos román politika viszonyrendszerében.
Ez egyértelműen a kongresszus két fontos beszédében körvonalazódott.
A két éve elnöknek megválasztott Kelemen Hunor egyrészt a székely–szórvány kapcsolatok megerősítése mellett érvelt, másrészt pedig egyértelműen utalt arra, hogy a romániai magyarság törekvéseit a jelszavak szintjéről a racionalitás és az itthon elvégzett, nemzetközi jogi háttérbe beágyazott következetes munka szintjére kell átállítani.
A különböző autonómiaformákhoz voltaképpen két út vezet: pontosan ki kell dolgoznunk, amit akarunk, és minderről – a demokrácia szabályait betartva – meg kell győznünk a román többséget is.
Markó Béla, ezúttal szenátusi frakcióvezetői minőségében leszögezte: ha tényleg autonómiát akarunk, nem elég álmodozni vagy tiltakozni, hanem nap mint nap cselekedni kell érte. A legnagyobb feladat ma Erdély modernizációja, beleértve Székelyföld modernizációját is. A történelem és a hagyomány közérzeti kérdés, szükség van rá, hogy itthon érezzük magunkat. De a modernizáció, egy európai színvonalú oktatás, művelődés, egészségügy, közigazgatás, gazdaság kiépítése létkérdés. Enélkül visszanyerhetjük a múltat, de elveszítjük a jövőt – figyelmeztetett Markó, és aki figyeli a mindennapokat, az nagyon jól tudja, hogy nem alaptalanul.
Mind Kelemen, mind Markó meglehetősen finoman célzott bizonyos magyarországi politikai körök törekvéseire, amelyek megpróbálták és megpróbálják megosztani a romániai magyarságot, ugyanakkor kihangsúlyozták: a romániai magyarság alapvető érdekei az egész társadalmat érintő etnikumközi, nem pedig a politikai többség-kisebbség változó viszonyán alapuló megoldásokon alapulhat.
A romániai magyarság továbbra is önállóan, a magyarországi, romániai és nemzetközi partnerekkel egyenrangúan politizál. Az RMDSZ feladatmeghatározó XI. Kongresszusa minden dokumentumával egyetemben ennek az évszázadoktól megörökölt szemléletnek a továbbvitelét is jelenti.