Hogyan nem lett mérnök, és mi kötötte őt mindig is a vershez? Milyen városok határozták meg az életútját, és milyen belső megélések egyengették azt? Milyen volt neki lányként az Előretolt Helyőrségben? Miként alkot, és miként változik az általa papírra vetett szövegvilág? László Noémi költővel beszélgettünk.

Azt mondja, a versírás az egyetlen, amiben rendületlenül sikerült kitartania. Előbb inkább a vers zeneisége fogta meg, majd úgy érezte, hogy írás révén könnyebb a mindennapi gondokat, örömöket, történéseket feldolgozni. Emellett pedig mindig motiválta őt, hogy előbb a szűkebb majd a tágabb környezetében mindig voltak olyan emberek, akik lelkesen támogatták, akik beszámoltak arról, hogy milyen jót tett nekik az általa írt vers, akiket beszippantott ez a szövegvilág.

László Noémi a mai erdélyi középgeneráció meghatározó költője. Az Előretolt Helyőrség írónemzedék tagjaként indult 1995-ben, azóta nyolc felnőtt, négy gyerekvers-, és négy fordításkötete jelent meg, írt mesekönyvet és átiratokat is (Karácsonyi történet, Kékszakállú herceg vára, Vízkereszt, vagy amit akartok). 2020 óta a Napsugár és a Szivárvány gyereklapok főszerkesztője. Volt titkár, szerkesztő, tolmács, fordító, házitanító, irodavezető, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnöke, egyetemi óraadó tanár. Jelenleg Kolozsváron él.