Erdély legjei – A jobbágytelki szalmakalap és szorgos-táncos emberek
Jobbágytelke a Felső-Nyárádmente egyik legkülönlegesebb, dombok közé zárt települése, amelyet szorgos emberek, táncoslábú férfiak és nők laknak. A székely falut szinte minden erdélyi ember ismeri: ez az a település, amely a kommunizmus idején arról híresült el, hogy ellenszegült a kollektivizálásnak; és míg senki sem figyelt, két hét alatt, annak ellenére, hogy ezt tiltották, saját kezűleg katolikus templomot épített. Máig híres közösségének erejéről: a nyárádmenti Szentföld ezen részét – ahogyan Maros megyében emlegetik –, noha megszenvedte a fiatalok kivándorlását, máig hithű, hagyományaiban bízó, dolgos emberek lakják, akiknek többsége a terméketlen talajon búzát nevel, a szalmából negyven méter fonatot készít, amiből a falu kézművesei szalmakalapot kötnek, és emellett mezőgazdaságnak szenteli az életét.