Nem fogják elhinni: Dan Tanasă megtanult magyarul! Újra, meg újra meghallgattam, ahogy a Román Parlament pulpitusáról magyar nyelven szó szerint kijelentette: „Itt nem Magyarország, itt Románia, oké?”

Meg vagyok döbbenve! Valamelyest helytelen volt ugyan, mégis magyarul hangzott el a mondat! Ne legyünk szőrszálhasogatók, örüljünk, hogy megértük a napot, amikor Dan Tanasă magyar nyelven szól a parlamenti plénumhoz! Óriási előrelépés ez! Ráadásul egész jó kiejtéssel szólalt meg, biztos előtte a tükörbe nézve alaposan gyakorolt, mint a történelem egyik másik nagy embere. El tudom képzelni, hogy román kollegái tanácstalanul hallgatták a Tanasă száját elhagyó magyar nyelvű mondatot, hiszen nem értették, mit mond Tanasă, de őszintén remélem nem nehezteltek meg rá azért a merészségért, hogy olyan nyelven szólalt meg, melyet nem értenek. Gondolom, a parlamentben ülő RMDSZ-es elöljáróink voltak annyira előzékenyek, hogy legalább a közvetlen szomszédjaikhoz odahajolva, udvariasan lefordították Tanasă magyar mondatát: „Aici nu Ungaria, aici România, OK?”

Ami a mondat értelmét illeti, teljes mértékben csak egyetérteni lehet vele. Egyszerű, mégis sokatmondó, hatásos mondat, majdnem férfiasan elmondva. Mennyire igaza van Tanasănak: a pulpitus helyszíne, ahonnan felszólalt, nemcsak földrajzilag, de eszmeileg, politikailag, erkölcsileg, társadalmilag, viselkedésbelileg és minden más szempontból valóban Románia. Mondhatnám, és mondom is: Románia kvinteszenciája. Bravó, dragule Tanasă! Fején találtad a szöget!

Most ne vádoljon senki azzal engem, hogy kiragadtam a kontextusból Tanasă szövegét, mert ő mondott még bőven mást is. Mondott, mondott, de azt a szöveget már ismerjük, nem újdonság és egyébként se legyünk ünneprontók: engem Tanasă egyetlen magyar mondata annyira lenyűgözött, hogy minden más mondatát most mellőzöm, annál is inkább, mivel egyedül az volt teljes mértékben igaz, amit magyarul mondott. Tény, hogy mindenki hajlamosabb anyanyelvén mellébeszélni, míg más nyelveken sokkal tömörebbek és pragmatikusabbak vagyunk.

Én már alig várom Tanasă újabb parlamenti felszólalását! Remélem, hogy majd nem egy, de több magyar mondattal is megajándékozza a plénumot és bennünket, romániai magyarokat, és kétségem sincs afelől, hogy megint csupa okosat fog mondani. Minden kezdet nehéz, de az első mondat után jön majd a második, a harmadik, és ha így folytatja, egy idő után azon sem csodálkoznék, ha végül hosszas magyar nyelvű szónoklatokat tartana a román parlamentben. Mondjuk, neki van annyi előnye, hogy megteheti azt, amit mi romániai magyarok nem tehetünk meg: ő nyugodtan megszólalhat magyarul a parlamenti pulpitusnál, de képzeljük el mi lenne, ha valamelyik képviselőnk tenné ugyanezt! Még akkor is, ha például ugyanazt a mondatot mondaná el, mint amit Tanasă mondott. De inkább ne is képzeljük el.

A helyzet az, hogy ahonnan Tanasă megnyilatkozik, tényleg Románia, viszont minden aggodalmunk és jogos sértettségünk ellenére se felejtsük, hogy ez az ország az elmúlt években sokat változott. Nyilván, az sem mellékes, hogy ezt a változást mihez viszonyítjuk. Aki megélte Ceaușescu vadnacionál-kommunizmusát, most Tanasăt hallgatva attól tarthat, hogy ezek az idők vissza fognak térni. No, nem a kommunizmus, „csak” a vadnacionalizmus. Ettől szerintem nem kell tartani: Románia az EU tagja, és akármennyire is tépi a száját – akár magyar nyelven is – egyik-másik mioritikus hazafi, ha komolyra fordul a dolog, mégiscsak a gazdasági érdekek lesznek messze a legfontosabbak. Ilyen rég lejárt lemezekkel még mindig el lehet a nép egy részét szórakoztatni, valamelyes kalamajkát is lehet vele okozni, de semmiképpen nem lehet rendszerszintű visszafejlődést elérni. Annyira EU-függő már a román gazdaság, hogy az ilyen parlamenti bohóckodások és intermezzók Romániában sem képesek a valós és húsbavágó nemzeti érdekeket felülírni. Bizony, a bölcs mondat, miszerint „pénz beszél és kutya ugat” megfordítva is igaz: a kutya ugat, de a pénz beszél...

(Nyitókép: newsweek.com)