A mérőműszerek, de a mindennapos tapasztalat is azt mutatja, hogy a klíma változik, jelesen a Föld felmelegedőben van. Számtalan kedvezőtlen következménye van számunkra e jelenségnek. Tény, hogy a klíma mindig is változott – mint minden más a természetben. Erre építenek a klímaváltozás-tagadók, akik határozottan állítják, hogy minden a maga természetes kerékvágásában halad, az emberi tevékenység nem olyan mértékű, hogy befolyásolja a nagy klimatikus ciklusokat. Ha pedig nem befolyásolja, akkor az emberi tevékenységeken, életformákon, illetve a társadalom fogyasztói szokásain sem kell változtatni. Maradjon csak minden business as usual. A klímaváltozás tagadóinak motivációja nyilvánvaló: nem akarnak változtatni a termelési módokon, illetve a gazdaságot, általában az emberi életet fenntartó anyag- és energiafelhasználás technológiáin, mivel vitális anyagi érdekeik fűződnek hozzájuk. Észjárásuk könnyen követhető.

Lássuk a másik tábort, a klímaváltozást elfogadók és az ellene tenni akarók táborát. Számtalan adattal és elemzéssel megtámogatva azt állítják, hogy az ipari forradalom óta az emberi tevékenység olyan méreteket öltött világszinten, mely a Föld természetes klímaciklusait megzavarta és a gyors és szélsőséges felmelegedés irányába hat. Ez a felmelegedés több mint kedvezőtlen, egyenesen drámai, sőt tragikus következményekkel fog járni, melyek közül az egyik legsúlyosabb a világtenger szintjének jelentős megnövekedése, mely a szárazföldi területek nagymértékű elvesztését eredményezi: a legtöbb nagyváros a tengerparton épült, ezek jelentős része víz alá fog kerülni. És így tovább.

Azt mindannyian látjuk, hogy melegszik a Föld, a sarki jégsapkák és a gleccserek nagy iramban olvadnak. Tegyük fel, hogy semmi közünk a Föld felmelegedéséhez. Nem mi okoztuk, minden mehet a régiben, hiszen nem tehetünk ellene semmit. Erőforrásainkat és kreativitásunkat nem a Föld bűntudatos megmentésére, hanem a megváltozott klimatikus körülményekhez való eredményes alkalmazkodásra kellene fordítanunk. Mielőtt felbosszantanánk az ember okozta klímaváltozás meggyőződéses híveit, lássuk a másik lehetőséget: igenis, mi okoztuk a felmelegedést és felelősséget is kell vállalnunk érte: ha valaki valamit tönkretesz, javítsa meg, hozza is rendbe! Túl sok anyagot mozgattunk meg, túl sok energiát szabadítottunk fel, túl sok mindent átalakítottunk az elmúlt néhány évszázadban és ez nem maradhat következmények nélkül.

Bármelyik táborhoz is tartozzunk, mindenképpen döbbenetes megállapítani, hogy a klímavita hevében az átfogó és rendszeres környezetvédelmet a klíma felmelegedése elleni lelkes harcra lecseréltük. Olyannyira le, hogy a zajos klímaharcosok is jószerivel minden más környezeti gondról megfeledkeznek, és ebben a kapitalista rendszer készségesen támogatja őket. Ellentmondásnak tűnik, de nem az! Tudjuk, hogy a kapitalizmus lényege a szabadpiac és a piaci verseny. Ha nagyon telített egy piaci szegmens, az új szereplők kis eséllyel indulnak a régi nagyok ellen. Példa erre az autóipar. A belső égésű motorok által meghajtott autók területén igazi szenzációt már nem lehet hozni, de jelentsük csak ki, hogy míg azok tönkreteszik a Földet, az elektromos autóké a jövő. Hirtelen óriási lehetőségek nyílnak meg az agyonterhelt versenyben, az újonnan jötteknek nyitott a pálya.

A villanymotoros autó természetesen „tisztább”, mint a benzin- vagy dízelmotoros ellenlábasa, viszont a villanymotoros autó is úton jár, mögötte is ott van a szervizhálózat, az elektromos áram megtermelésének szükséglete, és már körvonalazódnak a nagy gondnok a milliárdnyi akkumulátor gyártása, majd az elhasznált akkumulátorok tömegének kezelése körül. A világon ma körülbelül 1,4 milliárd autó fut az utakon. Ebből körülbelül 1 milliárd a személyautó. Az emberiség mai száma 7,7 milliárd. Játszunk el a gondolattal: egy jó angyal varázsütésre az összes autót elektromos autóvá alakítja át a világon! Tegyük fel, hogy a Föld felmelegedése ezáltal lelassulna és a világtenger szintje is lassabban emelkedik. Ez mind fantasztikus hír lenne. Rossz hír viszont, hogy az autók száma, így is, úgy is egyre tovább növekedne, ráadásul most már mind környezetkímélők is. Úgy gondoljuk, hogy mindannyiunk elidegeníthetetlen alanyi joga a mobilitás, és aki csak teheti autót vásárol magának. Ezt egyre többen engedhetik meg maguknak, az autók száma nem fogyni, de jelentősen növekedni fog a jövőben. Egyre több utat kell építeni tehát az autóknak, a szárazföld összterületének egyre nagyobb hányadát kell lebetonozni. Az autók mozdulatlan állapotban is sok helyet foglalnak, parkolniuk kell. Egyre több parkoló és mély-, illetve magasgarázs épül. A következmény: a hatékonyabb technológiák következtében az egységnyi autóra eső környezeti szennyezés csökkenni, a többszörösen megnövekedett világszintű autópark környezeti terhelése viszont nagy mértékben növekedni fog a jövőben. A villanyautó – bármilyen optimista marketing húzódjon is meg ma mögötte – nem oldja meg a problémát, a világ általa sem lesz zöldebb, továbbra is csak vészesen szürkül.

A belsőégésű-motoros versus villanymotoros autók esete kirívó példája egy rendkívül fontos jelenségnek: hogyan lehet intelligensen mellébeszélni, és jól felfogott érdekből elmenni a probléma megoldása mellett. Amennyiben a mai technikai-fetisiszta és áloptimista irányzat fennmarad, ez a gond csak fokozódni fog a jövőben. Szélsőségesen fogalmazva: hiába érjük el, hogy az autók alig szennyezzenek, ha az egész Földet lebetonozzuk értük! Az elsődleges gond nem az autók hajtóműve, hanem megállíthatatlanul növekvő számuk, a fizikai tér melyet kiszorítanak. Egyetlen járható út a jövőben az autók számának drasztikus visszaszorítása lenne. Hogyan? Bármilyen zseni is a Teslás Elon Musk vagy a hozzá hasonlók, a technikai kütyük fejlesztésében jeleskednek ugyan, de erre az „egyszerű” kérdésre nincs válaszuk. Sajnos nekünk sincs, dúdoljuk hát boldogan: „Meseautóban színezüst erdők során / repülünk a szívünk tavaszán. / Arany országút csillogó gyémánt porán / repülünk a mesék kocsiján.” (Részlet a Meseautó című film fő slágeréből)

Kép forrása: wired.com