Két, harminccal kapcsolatos hír jött szembe velem október 6-án. Az egyik szerint az Európai Parlament elfogadta azt az állásfoglalást, miszerint lakott területeken bevezetnék a harminc kilométeres óránkénti sebességkorlátozást, hogy 2050-re megszüntethessék a halálos közúti baleseteket az Európai Unióban. A másik szerint harmincadik születésnapját ünnepli az 1991. október 6-án útjára indult Vasárnap katolikus hetilap (akkor még katolikus családi újság megnevezéssel). Hol tart ma az erdélyi katolikus sajtó? És mi köze ennek a sebességkorlátozáshoz?

Katolikus vagy keresztény sajtóról beszélni kicsit hasonlít a keresztény filozófia körül kialakult dilemmához: van-e egyáltalán ilyen? Ahogy a keresztény filozófia is megpróbál „csak” filozófia lenni, amely egy sajátos premisszából, Isten létezéséből indul ki, úgy a keresztény sajtó is „csak” sajtó kell legyen, amelyik egy sajátos perspektívából, a krisztusi üzenet prizmáján keresztül szemléli a világot. Ez a nézőpont és alaptétel önmagában nem teszi kérdésessé a keresztény média sajtó voltát.

Ahogyan a gazdasági újságíró elfogadja azt a közösen osztott alaphiedelmet, hogy a pénz valódi értéket képvisel (ha alaposan végiggondoljuk – azontúl, hogy a mindennapi életben magam sem vonom kétségbe ezt –, beláthatjuk, hogy alapvetően emberi konstrukcióról van szó az egész pénzügyi rendszerünket nézve), úgy egy keresztény újságíró abból az alapvetésből indul ki, hogy a világot Isten teremtette. A szakmai irányelveket és etikai kódexeket azonban mindkettőjüknek komolyan kell venniük, amennyiben valóban szakszerűen szeretnék végezni a munkájukat.

A forgalmi szabályoknak egy fő céljuk van: az élet védelme. Az újonnan elfogadott uniós állásfoglalás is ezzel indokolja a sebességkorlátozást: hogy elkerülhetőek legyenek a halálos közúti balesetek. A katolikus és a különböző keresztény felekezetek tanítása egyfajta „közlekedési szabályokkal” látja el közössége tagjait, amelyek szintén az élet védelmét szolgálják. Bár sokan a keresztény sajtóra maximum propagandasajtóként tekintenek, ha azonban a mélyére néznének, jó eséllyel meglepődnének. 

A II. vatikáni zsinat (1962–1965) Inter mirifica kezdetű, a tömegtájékoztatási eszközökről szóló dekrétuma közel hatvan évvel (!) ezelőtt olyan elveket fogalmazott meg, amelyeket igencsak gyümölcsöző lenne, ha a „világi” sajtó is betartana. Az egyházi dokumentum felismeri, hogy a kommunikációs eszközök az egész emberi társadalmat elérik, így tudatosítja az ebben rejlő lehetőségeket és a vele járó felelősséget is. Arra szólít fel, hogy a tartalom legyen mindig igaz és teljes, a szeretet és az igazságosság sérelme nélkül. Fontos, hogy a befogadók elsajátítsák a helyes kritikát, ugyanakkor a médiával foglalkozó munkatársak szakmai képzésben kell részesüljenek. A „világi” sajtó is örülne egy, a befogadókra vonatkozó hasonló elvnek, aminek a megvalósulása még az egyházban is döcög: a dokumentum szerint a hívek kötelessége fönntartani és támogatni a katolikus sajtót.

Ferenc pápa az idei kommunikációs világnapra megfogalmazott üzenetében (minden évben van pápai üzenet) a kritikus tudatosságra buzdítva ekképpen fogalmaz: „Mindannyian felelősek vagyunk a közléseinkért, az általunk adott információkért, az ellenőrzésért, melyet az álhírek leleplezésével közösen gyakorolhatunk. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy az igazság tanúi legyünk: hogy elmenjünk, lássunk és megosszunk.” 

Ezek az elvek jól kiegészítik és összecsengenek az újságírói etikai kódexek legáltalánosabb elveivel, amelyek a hiteles információ, a világos tájékoztatás, a közönség jogainak védelme mellett teszik le a voksukat, miközben belátják a közvéleményalakítás felelősségét. Mindennek eléréséhez elengedhetetlen a színvonalas információgyűjtés és -közlés, illetve a források sérthetetlenségének a tiszteletben tartása. 

A közlekedési táblákat sok esetben a környezeti tényezőkhöz, a látási viszonyokhoz igazítják. De még a táblák nélkül is tudjuk, hogy másképpen kell és lehet biztonságosan vezetni nyári napsütésben és őszi ködben, a hegyi szerpentinen vagy a tengerre vezető autópályán. A katolikus egyház a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában szintén azt írja, hogy az egyháznak „mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit”, hogy megfelelő módon tudjon választ adni minden nemzedéknek az emberek örök kérdéseire. A születésnapját ünneplő Vasárnap szerkesztősége immár harminc éve azon dolgozik, hogy az idők jeleit figyelembe vevő egyházi útjelzők révén járható utat mutasson fel olvasói számára.

Isten éltessen sokáig, Vasárnap!

(A szerző a Vasárnap katolikus hetilap megbízott felelős szerkesztője, a borítókép az ő felvétele)