Ha a koronavírus-járvány, az Ukrajnában zajló véres harcok, a törökországi földrengés – a Holdra-szállásról nem is beszélve – kamu, akkor mitől lenne valóság az ufójárás? Attól nem lesz az nálunk sem, hogy Románia területén már 1517-ben volt „dicsőséges égi fény”, a 20. századi fantomrepülőkről, tüzes körökről és repülő háromszögekről nem is beszélve.

Ennek ellenére ismét egyre hangosabb a világsajtó a rejtélyes idegenek látogatásától, miközben a Fehér Ház ennek az ellenkezőjét igyekszik hangsúlyozni. Történt ugyanis, hogy az Amerikai Egyesült Államok, majd Kanada is lepuffantott néhány dolgot, ami a légterében kószált, s egy-két elejtett félszó után akcióba lendültek a konteópártiak. Megvan a romantikája ennek is, lefekvés előtt benézni az ágy alá, lapul-e ott egy csápos földönkívüli…

Ők azonban kevésbé veszélyesek. Miért is ne lehetne igazuk, sőt: ott a Fermi-paradoxon – az univerzum végtelen számú galaxisában lennie kell egy olyan csillagnak, amely körül élettel teli bolygó kering. Még akkor is, ha egyelőre csak elvadult spekulációk utalnak erre, lásd a két évvel ezelőtti, a csillagközi térből érkező  Oumuamua esetét vagy a legújabb elméletet, miszerint a fejlett civilizációk féregjáratokból álló hálózatot építettek szerte a világegyetemben, s ezen keresztül ügyködnek a földönkívüliek.

A hiba csak ott van, hogy a féreglyuk nyitva tartásához szükséges negatív gravitációt csak elméleti (!) szinten ismerjük. Egyelőre tehát hitkérdéssel állunk szemben (még úgy is, hogy a legfrissebb hírek szerint a mesterséges intelligencia nyolc földön kívüli jelet azonosított): van, aki a földönkívüliek létezésében hisz, van, aki az angyalokéban, nincs ebben különösebb probléma, egyik sem árt senkinek.

Előbbiek ismételt reflektorfénybe kerülése azonban kinyitotta az Overton-ablakot, és dobálják ki rajta a címeres hülyeségeket, amelyek már nem a paranormális jelenségekről szólnak, és sokkal veszélyesebbek. A forgatókönyv szerint az azonosítatlan repülő tárgyak/földönkívüliek/ufók „atmoszférába való beejtőernyőzésére” azért volt szükség, mert enélkül akadozik az új világrend kialakításának ügye. 

Érdekesnek találhatjuk azt, hogy épp most kerülnek elő ezek, a Világok harcát, A függetlenség napját, de még a legendás(an rossz), Bruce Willis-féle Armageddont is hangulatban felülmúló, világméretű konspirációs forgatókönyvek? Vagyis hoppá: épp, hogy nem világméretűek – hiszen ezek már galaktikus/intergalaktikus léptékű blődségek, amelyeknek az előhívásához bőven elegendő volt néhány (kínai...?) kémballon, és persze a tragikus természeti katasztrófákkal való idő-kapcsolódásuk.

Amennyiben nagyon akarnánk ironizálni (de mi csak egy kicsit akarunk...), akkor ki lehetne jelenteni, hogy íme: milyen kiváló dolog, hogy végre az emberiség túltekint saját horizontján, hogy végre hajlandók vagyunk kihúzni a fejünket a homokból, és (inter)galaktikus perspektívából tekinteni saját kis, általunk megkínzott planétánk nyomorára! Mondhatnánk, hogy milyen jó dolog az, hogy immár olyan sokan érdeklődnek, figyelnek olyan léptékű dolgokra is, amelyek jóval túl vannak minden, általunk, emberek által felfogható horizontokon!

Ezek után biztosan az következik majd, hogy mindenki nekifog kitanulni a mélyűri rádiócsillagászatot és a kvantummechanikát, és az olyan banális, piti dolgok, mint például a maszkviselés-konspirációk vagy épp az oltás-konspirációk (emlékezzünk: 5G – és: nota bene – Dél-Korea már a 6G-re készül! Alufóliasisakokat fel!) már észlelhetetlenek lesznek ebből a perspektívából...

De jaj, valami még sincs rendben: még mindig belebotlunk imitt-amott, főleg a közösségi média bugyraiban bukdácsolva (hogy miképpen kerül oda az ember, arról megint lehetne értekezni) a „migráncsozásba”, vagy épp az orosz agresszióról lehet hajmeresztően „szakértő” véleményekkel találkozni imitt-amott... Hogy jönnek tehát ezekhez a „földhözragadt” problémákhoz az ufók? Mit keres a mi, pitiáner problémákba belefulladó nyilvánosságunkban a végtelenség „szelete", a határtalan horizontok ígérete? 

Nos, erre, azt hiszem, Einstein barátunk tud valamiféle választ adni, egy – eléggé gyakran – neki tulajdonított idézetben: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos” – nos, ezt csak azzal lehetséges megtromfolni, hogy igenis: most derült ki, hogy végtelen a világegyetem, hiszen egy véges dolog nem tudná magába foglalni ezt a végtelen hőbörgést, félrebeszélést és rosszindulatot, amibe nap mint nap belebotlunk – akár böngészünk a közösségi médiában, akár sorban állunk a cukrászdában.

Nem muszáj visszafojtani a gúnykacajt, ugyanúgy megérdemli a fentieket állító, mint az, aki szerint az Alaszkában zajló Nagyfrekvenciás Aktív Aurorális Kutatási Program okozta a törökországi és szíriai földrengéseket.

A hamis vagy ellenőrizetlen információkon alapuló butaságok alapigazságként való hirdetése amellett, hogy félrevezetők, aláássák az intézményekbe, kormányokba, hagyományos médiába vetett bizalmat, megosztják a közösségeket, félelmet és bizonytalanságot keltenek, aláássák a demokráciát. Nagyobb ellenség ez a konteó, mint a féreglyukakon támadó földönkívüliek.

Nagyobb ellenség, mert megvonja tőlünk a végtelen horizontok igazságát, kicsinyes földhözragadtságában megtagadja tőlünk a lehetőségek határtalanságát, bemocskolja az emberi tudást, az emberi jóakaratot, a szeretni-képességet – és zagyva, gyatra elme-kotyvalékkal foglalja le figyelmünket. Igen, félszájjal, kényszeredetten lehet nevetni ezeken, de felszabadultan hahotázni sosem.

(Nyitókép forrása: freepik.com)