Megesik, hogy az indulat hevében nem sikerül eléggé árnyaltan, szabatosan és körültekintően előadni, leírni az üzenetet. Emberi, tehát korrigálható jelenség. Ezt teszem most a sepsiszentgyörgyi polgármester fb-bejegyzésének következő részletével: „fontos, hogy értsék, hogy Románia a mi országunk is, nem vagyunk gazdasági bevándorlók, a saját szülőföldünkön élünk”.

Antal Árpád a vasárnapi sepsiszentgyörgyi SuperLiga-mérkőzés botrányos vendégdrukker-teljesítményének ürügyén ragadott billentyűzetet. A szöveget e cikk írásakor mintegy kétezernyolcszázan lájkolták. Méltán. A románul és magyarul megjelentetett rövid, mindössze két-három bekezdésnyi betűhalmaz alapvetően rendjén is van. Ez a mondat viszont kilóg a (kon)textusból.

Igaz ugyan, hogy nem tolerálható, ha embercsoport egy nyilvános sporteseményen – melyet tévé is közvetít ráadásul – orális szexet ajánl egy kisebbségi mivoltában megalázó megnevezéssel (bozgore) aposztrofált közösségnek. A patriotizmus nevében. Ez a hazafiság tényleg üres szlogen, mögötte meg a zsigeri indulat és a feltüzelt egyének manipulált, buta gesztusa álla. Ha hinni lehet (és jobbára lehet) a háttérinfóknak, miszerint a drukkerek nem is a magyarokat akarták alázni, hanem saját klubelnöküket lehetetlen helyzetbe hozni – amolyan oltyán–oltyán meccs –, szóval, ha ez volt az intenció lényege, akkor az a nagyjából százfős galeri alaposan mellétrafált. Mint ahogyan a polgármester is. A maga módján és során, persze.

Mert minden rendjén lenne az Antal Árpád által megidézett közös országépítéssel, a Romániát képviselt hazai magyar élsportolók  listázásával, meg az oktatásbeli hiányosságokra való utalással (apropó: az épp terítékre kerülő, és a tavaszi parlamenti ülésszak slágerének kikiáltott oktatási törvénymódosítások vajon számolnak-e a tolerancia, a másság, a sokszínűség elvének propagálásával). Csak ez az előbb idézett mondat ne lett volna. Pontosabban, ha a gazdasági bevándorlókra való kitérő hiányzott volna. Ezért nem Kovászna megye (71,8 százalékos magyarságarány) székhelyének elöljárója a hibás.

A polgármesteri hivatalban mint bármelyik magára valamit is adó városházán, létezik egy, a város vezetőjét kiszolgáló apparátus, saját kabinet, asszisztens vagy titkár, ha úgy tetszik, kommunikációs szakember, netán csoport. Köznyelven, a „sajtós”.  Ahogyan Antal Árpád habitusát és munkamódszerét ismerem – márpedig vannak ezzel kapcsolatban közvetlen és hiteles infóforrásaim –, a politikus nem enged útjára személyét-hivatalát implikáló szöveget, mielőtt át ne futná. Akár átlósan is.

Na már most, Antal Árpádnak el kell döntenie, azt sérelmezi, hogy etnikai mivoltában vegzálták verbálisan azokat a sportkedvelő polgárokat, akik egyben az általa vezetett város adófizetői is, vagy piedesztálra emeli közösségét, mintegy madáchi magaslatokba (hirtelen a meredély szélére lépő Ádám alakja tűnik fel a dráma illusztrációi közül), hogy annál hatásosabb/ütősebb legyen a szöveg. Alant pedig, a sziklaorom tövében holmi gazdasági bevándorlók lebzselnek, mintegy ellentétként, a freskó mínuszba hajló pólusaként, nehogy a panoráma egyensúlyt veszítsen.

Antal Árpád szerint, ha gazdaságilag beemigrálsz ide, az országba, magyarán, nyomorodból menekülve meghúzod itt magad, akkor lehet akár gúnyolódni rajtad, sértegetni, alázni, sőt bántalmazni is… egyelőre szavakkal. Mivel az OSK szurkolótábora tudvalevőleg nem tartozik ebbe a kategóriába, kijár neki a tisztelet, a védelem és a bocsánatkérés. Egyébként meg minden rendben lenne. 

Alaposan megfontolandó példa e mondat félresiklása arra, ahogyan most tekintjük – vagyis tekinti a hazai magyar politikai elit igen jelentős hányada – a magyart itt, erdélyileg, sőt romániásan nagytotálban.

Túllépve a székely–magyar diszjunkció indokoltságán vagy értelmezésén, magyar-e a magát annak valló-érző (és zömében székelyföldi) roma, magyarnak tekinthető-e az RMDSZ-re rendszeresen szavazó partiumi sváb, magyar-e még az identitásában megingott, vegyes házasságban élő, és meddig lehet magyar a csángó, már amelyik.

Avagy méltó tagja-e a romániai magyarságnak a szexuális orientációjában a „klasszikustól” eltérő, hogy kicsit még srófoljuk ezt a holdudvaros kérdőívet. Egynémely szövetségi korifeus szerint például az erdélyi magyar melegek nem férnek rá a nagy családi fotóra.

És a jövőbe tekintve, mert azért nem négyesztendős mandátumokban és évtizedenként megejtett népszámlálásokban mérendő a komolyan vett perspektíva, magyarnak minősül-e az a siheder, teszem azt tizenöt év múlva, akinek apja egykori szíriai menekült, anyja meg tősgyökeres háromszéki menyecske. Például, ha kimenne a stadionba egyet jót drukkolni. Hogy akkor már csak teremfoci járja majd, az ne legyen akadály. Nem a kispályás mérkőzésektől retteg váteszi tekintetem, inkább az alacsonyan repülő mondatok miatt pislogok. Aprókat és sűrűn, hogy még a béka is megirigyelhetne ott a csihány mélyin.

(Nyitóképen: Diószegi László OSK-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester | Fotó: Maszol)