Herrfried Münkler (képünkön) Németország egyik legjelentősebb történésze és politológusa. Ő írta meg az Európa jövőjét alapvetően meghatározó 30 éves háború, majd az első világháború legátfogóbb történetét. A Birodalmak című történetfilozófiai munkája is egyedülálló a maga nemében. És eközben a politológusként is mindig jelen van az éppen aktuális történések jól tájékozott és éles szemű elemzésével.

A Die Welt legutóbbi számában az orosz–ukrán háborúról megjelent, sokak által ingerülten vitatott értelmiségi állásfoglalásokra is reagált.  A napokban ugyanis közismert és jó nevű értelmiségiek emeltek szót a béke érdekében. A neves filozófus, a ’68-as filozófusnemzedék kiemelkedő alakja, Jürgen Habermas a Süddeutsche Zeitungban hangot adott annak a véleményének, hogy elérkezett a békekötés ideje. A Nyugatnak azt is felrótta, hogy mindezidáig képtelen volt arra, hogy az „Ukrajnának győznie kell” kijelentés és az Oroszország fölött aratott – szerfelett valószínűtlen – győzelem álma között valamiféle racionális középutat találjon. A Nyugat folyton a parttalan optimizmus és a parttalan pesszimizmus végletei közt szédeleg.

Münkler nem mindenben osztja Habermas álláspontját. Még kevésbé a Linke egykori elnöknője, Sahra Wagenknecht és – az Emma című feminista folyóirat alapítója és főszerkesztője – Alice Schwarzer Kiáltványának tételeit. A két jeles értelmiségi és egykori politikusnő a fegyverszállítások leállítását és a lehető leggyorsabb békekötést követeli. Kiáltványukhoz értelmiségiek nagyszámú csoportja csatlakozott. S ezzel a mainstream sajtót a Kiáltvány szerzői ellen hangolta.

Ezzel az állásponttal a német állampolgárok több mint fele azonosul. (A kongresszus ideje alatt is több tízezer német állampolgár tüntetett a tanácskozás közvetlen környezetében.) Minden kézzelfogható eredmény nélkül. A politikum nemigen vesz tudomást az úgynevezett „népakaratról”. A politikát kizárólag hatalmi szempontok igazgatják. A fennen hangoztatott erkölcsi elvek is azok szolgálatában állnak. Ez a jelenség aligha lephet meg bárkit is.

Politológiai tanulmányok tucatjai tudósítanak róla, hogy az értelmiség réges-régen elveszítette azt a meghatározó szerepét, melyet a felvilágosodás és az azt követő forradalmak során játszott. Szava mára pusztába kiáltott szóvá jelentéktelenedett. A közember nem a filozófusokra hallgat, hanem a sajtó impulzusainak engedi át magát, gyakorta a legkisebb tartózkodás nélkül. A gondolkodásról a népet a szép új világnak sikerült immár leszoktatnia.

A hivatalos német politikát az értelmiségi álláspontok sem korábban, sem most nem befolyásolják semmiben. A Münchenben megrendezett Biztonsági Konferencia résztvevői – köztük Kamala Harris is – a fegyverszállítások folytatása mellett kötelezték el magukat. A jelszó: „Addig szállítjuk a fegyvereket, ameddig az ukránoknak szükségük lesz rájuk.” Sőt Oroszországot – egyetlen kivétellel – „emberiség ellenes bűntettekkel” is vádolják, és az ebből fakadó következményekkel fenyegetik.

Ennek ellenére Münkler is úgy véli, hogy azok az értelmiségiek és művészek, akik Wagenknecht és Schwarz Kiáltványát aláírták, szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról. Mintha nem lennének tudatában annak, hogy az ENSZ-dokumentumok éles különbséget tesznek a támadó és a védekező háborúk között. Az előbbit elutasítják, hiszen, ha elfogadnák azt, az egész világot szolgáltatnák ki az erősebbek agressziójának. (Hogy mely erősebbek agressziói elfogadhatók és melyek nem, az szerintem már fogas kérdés, és a Nyugat politikai diskurzusában sem nagyon feszegethető). A védekező háborúk tényleg magától értetődő támogatásra méltóak, hiszen azok az agresszor vereségét vetíthetik előre.

A Nyugat alapvető érdeke, hogy a háború addig tartson, amíg az oroszok katonailag annyira meggyengülnek, hogy többé ne jelenthessenek komolyabb veszélyt a környezetükre. (Valójában: a világpolitikára.) Hogy mit tehet az orosz kisebbségekkel telezsúfolt környezet a kisebbségekkel, szintén nem képezheti vita tárgyát. A lényeg Oroszország meggyengítése. Ez alapvetően Amerika érdeke, hiszen Amerikának a Kínával szembeni konfrontációra kell felkészülnie. Következésként – véli Münkler – a tiltakozó értelmiségiek nem veszik tekintetbe a helyzet összetettségét.

Ráadásul mintha Kína is kettős játékot játszana. Az oroszokkal közös hadgyakorlatokon vesz részt, de Ibrahim Naber Bahmutban készült helyszíni riportja szerint, melyet a Die Welt tesz közzé, az ukrán katonák kínai drónokkal a hátizsákjukban vadásznak a város romjai közül támadó oroszokra.

Miközben az amerikai Elon Musk Starlinkje az ukránok számára egyre kevésbé használható. Pedig korábbi sikereiket nagyrészt a Starlink internetes információinak köszönhették. A Starlink Musk Demokrata Párttal való nézeteltérései miatt fokozatosan beszünteti szolgáltatásait. A cég igazgatónője szerint eredetileg sem támadó akciókra csupán önvédelemre és lakossági szolgáltatásokra szánták a szatellitek által szolgáltatott hajszálpontos információkat.

Musk gesztusai Zelenszkijt az – amúgy is „megbízhatatlan” – amerikaiakra haragíthatják. (Lásd Biden elnök Zelenszkijt nem egyszer – ukrán nézőpontból „orcátlanul” – meghazudtoló mondatait.) De Ukrajnának távlatilag a kínaiakra is szüksége lehet.

Zelenszkij közismerten folytonos telefonhívásokkal bombázza Hszi Csin-pinget. Okkal, hiszen a kínaiaknak a háború utáni ukránokra is szükségük lehet. És nem csak a szántóföldek miatt. Márpedig Zelenszkij bizonyos gesztusaiból ítélve nem lehet kétséges, hogy azok mellé fog állni, akik hatalmasabbaknak bizonyulnak, s ekként közelebbről és hatásosabban szolgálhatják Ukrajna nemzeti homogenizációs érdekeit. S ezek a jelek szerint mindinkább a kínaiak…

Ismerünk még efféle példát. Zelenszkijtől nem is túl messzire…

A helyzet tehát továbbra sem egyértelmű. A Die Weltnek adott interjújában Münkler is a mellett érvel, hogy „Zelenszkij átadhat az oroszoknak területeket, de csak akkor – teszi hozzá –, ha az oroszoktól és a Nyugattól egyaránt szilárd biztonsági garanciákat kap arra, hogy az oroszok szomszédaik, sőt a Nyugat ellen sem indíthatnak újabb támadásokat. Németországnak is ehhez kell tartania magát.”

A müncheni konferencia ezzel szemben a legkisebb kétely nélkül az oroszok veresége mellett teszi le a garast. Így aztán a végkifejlet akár évekre nyúlhat.

Határtalanul növekvő hullahalmokkal…

(Nyitókép forrása: Wikipedia)