Ismerős a feladvány, hogy hogyan kell egy zsiráfot a hűtőbe tenni? A helyes válasz: kinyitjuk a hűtőt, berakjuk a zsiráfot, majd becsukjuk az ajtót. S hogyan kell egy elefántot a hűtőbe tenni? Lelövöm a poént: kinyitjuk a hűtőt, kivesszük a zsiráfot, berakjuk az elefántot és becsukjuk az ajtót… Véssük az eszünkbe ezt, s tegyünk egy kitérőt.

Vietnám fővárosában, Hanoiban hősként ünneplik azt a 31 éves fiatalembert, Nguyen Ngoc Manh-t, aki megmentette annak a kislánynak az életét, aki egy tömbház 13. emeletéről zuhant a mélybe. Csodával határos módon a kislány túlélte, a futárként dolgozó fiatalember szemtanúja volt, ahogy a kislány átmászik az erkélykorláton, így gyorsan cselekedett, és megpróbálta elkapni a zuhanó gyermeket. Ugyan a súlya alatt maga is összerogyott és egyik karja kificamodott, de sikerült annyira lecsökkentenie a kislány esésének a sebességét, hogy „csak” kéz- és lábtöréssel szállították kórházba. Az esetről videófelvétel is készült, csak erős idegzetűeknek ajánlott…

Nem volt ilyen szerencséje annak a két hete lezuhant konstancai nőnek, aki a 6. emeleti lángoló tömbházlakásából az erkélyre menekült, majd a mélybe zuhant. Sajnos nemhogy egy arra járó, de a hivatásos életmentő egységek sem tudták megmenteni: a tűzoltók tehetetlenül nézték végig a nő halálát, mert a kiérkező egység nem rendelkezett sem létrával, sem mentőpárnával. Az eset súlyos hiányosságokra mutatott rá, mindössze négy darab mentőpárnával vannak felszerelve az egész országban a katasztrófavédelmi felügyelőségek.

Aki tanult programozást, netán van/volt kisgyereke, az jól ismeri a Hanoi tornyot (még ha utóbbiak nem feltétlenül tudják, hogy az adott játékot így hívják). A játékhoz különböző méretű és színű, fánk alakú korongok, illetve egy közös talapzatra rögzítve három tartórúd tartozik, amelyekre rá lehet helyezni a korongokat. A Hanoi torony feladvány lényege, hogy a piramisszerűen, csökkenő sorrendben egymásra pakolt korongokat az egyik rúdról át kell pakolni egy másikra úgy, hogy minden lépésben csak egy korongot lehet áttenni, nagyobb korong nem tehető kisebb korongra, és mindehhez a három rúd áll rendelkezésre. A matematikai játékot Edouard Lucas francia matematikus nevéhez kötik, akit egy legenda inspirált, ami szerint a világ teremtésétől kezdve egy 64 korongból álló feladvánnyal kezdtek „játszani” Brahma szerzetesei, és a világnak akkor lesz vége, ha a szabályoknak megfelelően átrakják a 64 korongot.

A Hanoiban lezuhant kislánynak szerencséje volt az élete megmentésére siető fiatalnak köszönhetően, a konstancai nő életét azonban a tűzoltók sem tudták megmenteni, mert hatalmas lyukak tátonganak Romániában a készenléti szerveknél, akárcsak a Hanoi torony korongjai közepén. De úgy általában a dolgok menetét és szervezését, szervezettségét illetően is olyan az ország, mintha a szerzetesekhez hasonlóan, végeláthatatlanul Hanoi tornyokat raknának a hatalmi pozícióban levők a rendszert fenntartó közszolgákkal együtt. Az ügyintézés és az országszervezés olyan bürokratikus, sokszor ismétlődő, még többször fölösleges köröket generáló apró szabályrendszerek útvesztője, amelyeknek néha annyi az értelmük, mint a zsiráf és az elefánt hűtőbe való ki-bepakolásának.

A szabályoknak fontos feladatuk van egy társadalom szervezésében, de nálunk ezzel sokszor mintha célt tévesztenének. A lényeg nem a szabályokon kellene legyen, hanem ami ezek célja: hogy élhetőbbé tegyék az életünket. Hogy útjelzőként szolgáljanak, de ne egy kibogozhatatlan labirintus útvesztőjében… Hogy aki rászorul, fűtéstámogatást kapjon (és ne a papírintézés közben kapott agyvérzés „oldja” meg a problémáját); hogy ha már lakások, tömbházak épülnek, azok élhető körülményeket teremtsenek (mifelénk például „kifelejtették” a járdákat a környékről, az utakat és épületeket pedig olyan közel tervezték egymáshoz, mintha az autók a csuklósbuszhoz hasonlóan vennék a kanyarokat); hogy aki beteg, akkor élhessen a betegszabadságával, amikor szüksége van rá (nem pedig mondjuk a koronavírus-fertőzés lejártával keljen megkezdenie a karanténját és a betegszabadságát a lassú ügyintézés miatt; vagy hogy úgy általában ne kelljen betegen papírokkal cocókáznia a munkahelye és az orvosa között)…

Nálunk rendületlenül zajlik a Hanoi tornyok rakása, olyan fura szabályokkal, mint ahogyan az állatokat kell a hűtőbe betenni és onnan kihúzni, miközben egymást érik az abszurd tragédiák (lásd a kórházi tűzesetek sorozatát, a mélybe zuhanó nő esetét stb.). Nálunk a problémák nem megoldódnak, hanem újabb tragédiák feledtetik, nyomják el a régieket. Ideje lenne az illetékeseknek kihúzni a fejüket a fenekükből, mert ahogy az elefántnak nem a hűtőben, úgy annak sem ott van a helye. Mert ha a társadalmi szintű problémák megoldása úgy halad, ahogy eddig, akkor lehet, hogy a szerzetesek hamarabb befejezik a 64 szintes Hanoi tornyukat, minthogy itt tényleges változás legyen. Pedig ha ők másodpercenként mozdítanak el egy korongot éjt nappallá téve, akkor is leghamarabb 580 milliárd év múlva érnek a végére…