Ha túltoltad, visszaüt, és jól tarkón vág, mint egy turbóbumeráng: ez a politikai kommunikáció szakon oktatott alapszabály most már keretbe foglalva lóg a falon minden egyes PSD-székház falán. A párt a nyári képzéseken összegyűjti sajtósait, háttérben munkáló kreatívjait, és újra leadja a leckét. Mert jövőre két kampány szerepel a kalendáriumban, és nem lehet elcsúszni ilyen banális bakikon. Hirtelenjében ez a forgatókönyv-részlet ugrott be, miután a Halep-hurrogás című akcióról kissé enervált mozdulatokkal lerántatott a lepel.

Történt ugyanis, hogy a haza első öt sportbrandjének egyike, Simona Halep, éppen azon a délutánon nyert tornát Roland Garrosban, amikor Firea asszony a Victoria-palota előtt a tribünön ipari adagokban fogyasztotta a feléje áramló szimpátiát, mely a szocdemek által szervezett nagygyűlés közönsége felől áradt. A főváros elöljárója azonban úgy látszik, nem érte be a százezresnél nagyobb tömeggel, hétfőn az épp hazaérkező teniszikon mellé szegődött, és a Nemzeti Arénában átadta neki Bukarest kulcsát. Együtt léptek a stadionba, pedig tanácsolták forma neki, hogy jobb, ha visszafogottabb lesz a jelenléte, állítólag Halep nem akart kézen fogva bevonulni, de a showban, a tömeges lelkesedésből való részesedésben Firea nem ismer pardont.

Euforikus lendületének csak az szabott gátat, hogy a mintegy húszezer Simona-fun kórusban kifütyülte-hurrogta, az egyébként legnépszerűbbnek tartott PSD politikust. A reakciót dekódolni rém egyszerű: ne telepedjetek rá más sikerére, és ne kobozzátok el az emberek őszinte lelkesedését.

Gabriela Firea rögvest rájött a bakira – bár a tavalyi őszön-télen Angela Gheorghiutól már kapott egy leckét ugyanebben a témában –, és aránylag gyorsan távozott.  A világhírű szoprán két ízben is elutasította a fővárosi díszpolgárságot, mert élt a gyanúperrel, hogy ez csak a főpolgármester imídzs-kampányának része. A művésznő most levélben is megrótta Fireát, de üzent az összes politikusnak és híres hazai személyiségnek; előbbieket arra kérte tisztelettel, ám határozottan, hogy ne éljenek vissza a hasonló helyzetekkel, „mert nem elegáns”,  utóbbiaknak meg azt tanácsolta, hogy karrierjük, pályafutásbeli érdemeik érdekében jól mérlegeljék, milyen körülmények között fogadnak el kitüntetéseket.

A történet önmagában lehangolóan tanulságos, de... még tartalmaz egy (+1) svédcsavarintást: a PSD-online szakosztálya olyan aljas manipulatív videó-fotó összeállítást tett közzé, amelyből kiderül, hogy a szombati megamitingen éltették Halepet, az arénában pedig az ellenzéki civil szervezetek lehurrogták a női teniszmezőny világelsőjét. Majd kibuktak az üzenetek is a közösségi oldalakon, amelyek az ocsmányság terjesztésére buzdítottak néhány megyei pártszervezetet.

Az így keletkezett skalndallumot aztán a pártkorifeusok igyekeztek ultragyorsan leszerelni: elhatárolódások, a felelős kommunikátor elbocsátása, bocsánatkérések, érezhető kapkodás.

+1-es csavarintás:  tulajdonképpen kornológiailag a hazug kisfilm előtti pillanatról szól. Firea asszony már hétfőn este FB-posztjában tálalt egy gyorsreakciót: eszerint a sorosista propagandagépezet (amelyet amúgy unalmukban a fővárost ostromgyűrűbe fogó civil szervezetek tömnek ki zsetonnal), szóval ez a nemzetidegen háttérszövetség szervezte meg a hurrogást, ügynökeit jól kiszámított módon plántálta a tömegbe, hogy hangulatot keltsenek. Nos, ezt olvasva gondolta a párt online-felelőse, hogy itt az idő a cselekvésre.

Két mondatot a stadionban levő hangforrásról, a tömegről. Bizonyára nem az volt a szándék, hogy Halepet méltatlan helyzetbe hozzák, valószínű, hogy többen nem hurrogtak, vagy csak módjával. Közülük is már egyesek bánják, hogy a teniszcsillagot akaratlanul is bántották. Ám ez a felfokozott reakció is azt sugallja: Bukarestben nincs látványos változás Firea félmandátumában, illetve a népek telítődtek mindenféle politikai glazúrral.

A történteknek még lenne egy alig szándékolt következménye: a női politikai szereplő hitelvesztésének fokozódása. Udrea vesszőfutása és „hazaüzengetése”, Dăncilă kormányfői alkalmatlansága és most Firea teljesen inadekvált helyzetkezelése sorozatos tápot ad a patriarchális értékrendre utaló macsoid zsigerek reflexeinek, s míg például egyfelől arról folyik vita, hogy kvótát kéne bevezetni a nők arányos közéleti jelenlétének serkentésére, túlnan a bárdolatlan protesztbe fulladó idegenkedés, majd teljes elutasítás kezd eluralkodni, egyre inkább.