Szolnoknál még ott a füledben a búcsúszó, mit a Nyugati peronjáról utánad kiáltottak, Ártándnál még veled az ábránd, ahogy a kedves integetett, Bánffyhunyadnál a szemed alig hunytad, s máris a Kincses állomásán fékeznek toporzék paripák: 2022-ben így lehet majd udvarolni egy kolozsvári ifjúnak budapesti lányhoz, midőn megépül a gyorsvasút a két város között, s két óra nem több, hogy újra egymás karjaiba vethessék magukat.

Az idillnek pedig vannak pártfogói: ebből is látszik, nem minden politikus számító, cinikus, gátlástalan alak. Szijjártó Péter például. Tavaly ősszel már felvetette román partnerének a szél(vészes)en robogó gyorsvasút ötletét, majd újból fel februárban, és most kedden egy szakmai tanácskozáson, ahol a román szállításügyi tárca vezetőjével is megbeszélte a kétoldalú kérdéseket. Ekkor már a megvalósíthatósági tanulmányra elkülönített egymilliárd forinttal toldotta meg az eddigi szándéknyilatkozatot.

Mértéktartó kalkulusainkat ne zavarja, hogy Lucian Şova miniszter úgy értette: a két főváros közé tervezik a villámvasutat, lássunk inkább a terepet és a számokat; 399 kilométeres táv, amelynek megépítése átlagosan 20-40 millió euró kilométerenként, az mindösszesenannyimint cirka 7 milliárd 980 millió, ha figyelembe vesszük, hogy az alföldön nincs számottevő domborzati tényező. Állítólag lenne hozzá uniós pénz. Meg kínai befektető-építtető. Kis szőlő és kaszásnak illő lágy kenyérkaréj bónuszént. Mert ősszel illik új vonatútvonalat szalagátvágni, írja a még vázlatban heverő protokollprojekt.

A hír kommentáradatot fakasztott: csak fárasztanám az igényes online-fogyasztót ha szemelgetnék ezekből, érje be azzal hogy a kétkedésből, fejcsóvából legalább két kilométernyi autósztrádát lehetett volna leaszfaltozni a régi, lassan már ősi észak-erdélyi nyomvonalon.

Magam részéről csak örvendeni tudok, mint mesékben még reménykedő, nem túlzottan dinamikus (értsd utazókedvű) alkat, hogy íme, a sztráda után a második próbatétel is elibénk penderült. A harmadik az simán megy: csatorna lesz, selymes tükrű, mely előbb a Pece partját köti össze a Lánchíd-megállóval, majd a váradi kikötőt a Kolozsváron közben kiépülő Donát negyedi stéggel, elnézést, rakparttal.

2007-ban, amikor még Ludovic Orban volt a szállításügyi miniszter ennél grandiózusabb, Pestet Konstancával összekötő tervet kerített szóba a liberális politikus. Mintegy biztonsági (vagy mentő)öv csatolta volna Romániát az európai vonathálózathoz. Csak viszonyítási alapként: a gyorsvonatok jelenlegi átlagsebessége Bukarest és Nagyszeben között 61 km/óra, Lökösháza–Budapest távon 79, majd Budapest–Hegyeshalom között 103, Hegyeshalom–Bécs távon pedig 110 kilométer óránként. Ismétlem, ez a gyorsvonati teljesítmény. A TGV-típusú szerelvények átlagban 200 kilométer fölött száguldanak óránként.

Nem ismerem Szijjártó Pétert, így nem állíthatom, róla, hogy romantikus, álmodozó fajta. Gyanítom viszont, hogy optimizmusa módfeletti, amivel csak alultájékozottsága vetekszik. De ezt sem róhatnám fel neki, hiszen ő is „hozott anyagból dolgozik”. Megnyugtatásául közlöm, hogy még jócskán van Erdélyben pályaszakasz, ahol találni Diósgyőr feliratú, patinás időket idéző sínpárokat.