Már megszoktuk az elmúlt évtizedekben (a szocializmust is beleértve), hogy mennél nagyobb a szegénység és a társadalmi feszültség, annál több a zászló és a himnusz. A politikusok így próbálnak kijátszani bennünket, s elhitetni velünk, hogy a bajok ellenére mindennél fontosabb, hogy jó hazafiak (román vagy magyar hazafiak) legyünk! Sokan be is veszik, hogy üres hassal és lyukas nadrággal is magasabbra lehet tartani a lobogót és több pátosszal lehet énekelni a himnuszt! Nicusor idejében a jobb elvtársak még mondogatták is: "Nem baj, ha kinn a fenekünk, az a fontos, hogy jó románok legyünk!"

Most ismét kisebb a kenyér és foltosabb a nadrág. A jó bevált receptet itt is, ott is elővették. Vak, aki nem látja, hogy egy idő óta Bukarestben és Budapesten is több a zászló. S lehetőleg nagyobb is, mint eddig volt, Szatmárnémetiben különösen.

A közigazgatási palotát borító 42 méter hosszú trikolór még nem is az „igazi", de sejteti milyen lesz a Szamos-híd feljárójánál a következő hónapokban elkészülő 60 méter magas oszlopra erősített trikolór. A hatalmas lobogó máris elfedi a demokrácia több vívmányát. Például azt, hogy a megyei tanács USL-s elnöke megtiltotta az alárendelt intézmények vezetőinek, hogy az ő beleegyezése nélkül nyilatkozzanak a sajtónak, s ha nyilatkoznak, akkor azt a nyilatkozatot először ő kell hogy olvassa, csak utána sajtó.

A demokrácia megcsúfolása az is, hogy a tanácsosokkal egyszer közösen megszavazott díjazottak listáját, a vezetők később önkényesen megváltoztatták.

De vissza a lobogóhoz. Egyértelmű a hatvan méteres trikolor üzenete Szatmáron: coki magyarok, itt mi uralkodunk, s lám, a mi zászlónk sokkal nagyobb! Ez a pökhendiség érhető tetten a székely zászlók tiltásában is. Már nehogy a napos-holdas kék lobogó árnyékot vessen a román trikolorra! Inkább tűnjön el!

Ám az is igaz, amit egyik legfiatalabb parlamenti képviselőnk, Kereskényi Gábor a költségvetés megszavazása utáni sajtóértekezleten mondott: a székely zászlókkal fedi el a kormány az idei költségvetés hiányosságait. Például azt, hogy megsarcolja a kis-és közepes vállalkozókat, a falusi gazdálkodókat, nem épül tovább az Erdélyi Autópálya, nem adnak pénzt a szatmári körgyűrűre és a harmadik Szamos-hídra. Az országnagyoknak minderről kényelmetlen beszélni, sokkal kényelmesebb az őket támogató sajtón át ordibálni, hogy a székely zászlók sértik a román nemzet szuverenitását, a románok hazafias érzelmeit, meg minden.

Mi lehet a válaszunk? Európai válasz, vagyis: éljünk mindazzal, amit nem tiltanak. Márpedig a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát nemhogy nem tiltják, de évek óta engedélyezik a román törvények. Talán az a baj, hogy eddig nem éltünk eléggé a lehetőséggel, ezért látszik hirtelen soknak a székely zászló is.

Jön március 15.,legyen mindnyájunk kezében egy kisebb-nagyobb piros-fehér-zöld vagy székely zászló! Hadd lobogjon! Hadd lássák a Voiculescu-félék is, hogy azért sem leszünk másodrendű állampolgárok, hiába próbálnak oda nyomni!