Márai giccsnek nevezte, és láthatóan nem tartotta túl sokra. Mai fejjel már úgy érzem, hogy van valami ebben az arisztokratikus elutasításban. Bár a metaforái mit sem koptak az évek alatt: 101-es szoba, a mindent látó tekintet, az újbeszél leegyszerűsített nyelve, hogy a gondolkodás olyan automatizmussá váljon, mint a gépeknél.

Én csak a rendszerváltás után vehettem a kezembe, így nekem az 1984 – bármilyen furcsa – a szabadságot jelentette, amikor már bármit le lehet írni a diktatúra természetéről. Nem tudom, mit gondoltam volna Orwellről, ha még a nyolcvanas években olvasom két Rejtő és egy Agatha Christie között, talán megdöbbentett volna a bátorsága: így is lehet írni, és nemcsak madárnyelven, a sorok között? 

Azért jut most mindez az eszembe, mert nemrég a Momentum Mozgalom megosztotta a regényt elektronikus formában a közösségi portálon. A mai „közbeszéd állapotának köszönhetően” lett újra aktuális a könyv, írták, és egy linket is közzétettek, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárba küldte a kíváncsi olvasót. Csakhogy nem sokkal a poszt után Orwell eltűnt a könyvtár kínálatából. Sokan máris úgy vélték, hogy ez akár egy fejezete is lehetne az adott regénynek, ám csakhamar kiderült, hogy nem Orbán ólálkodik a háttérben, ez másként káeurópai történet. Ebben a gondatlanság keveredik a szerzői jogok nagyvonalú kezelésével (mintha csak Kerényit látnánk a Nemzeti Könyvtár szerkesztése közben), hiszen kiderült a kérdéses mű (és még egynéhány) szerzői és fordítói jogvédelem alatt áll, vagyis az elektronikus könyvtár jogtalanul tette közzé a neten. Vagyis véres diktatúra helyett piti kabátlopás lett az ügyből, mondhatnánk. Nagy Testvér szeme pedig mégsem lát mindent.

Jó-e nekünk, ha folyton farkast kiáltunk, miközben csupán palotapincsi motoz a háttérben, morfondíroztam magamban némiképp megkeseredett szájízzel. Hiszen azt is gyűlölném, ha megint metaforákban kellene beszélni a valóságról, de az sem túl szimpatikus, hogy még a szakavatottak is (az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai) azt sugallják ezzel a meggondolatlan feltöltéssel, hogy a szellemi munka eleve közkincs, csak a profitéhes kiadók és a még éhesebb szerzők nem akarják ezt belátni. Ők csak hátráltatják a magyar olvasót műveltsége kiteljesítésében (eleve minden költő ingyen daloljon, ha babérkoszorút vár az ő népétől). Jól példázza ezt a hozzáállást az ellenzékiséggel nehezen vádolható Lokál, amely már úgy tálalta az ügyet, hogy a Momentum elintézte, hogy ne lehessen ingyen olvasni az 1984-et. Mert olyanok ők, mint az elefánt a porcelánboltban: az olimpia után ezt is leverték a polcról. És így alaposan kibabráltak az Orwell-rajongókkal. Arra, hogy a rajongó miért ne szánhatna rá némi pénzt arra, hogy megvegye (papíron vagy e-könyvben) netán kikölcsönözze a művet, már nem tért ki a felháborodott cikk. Vagyis nem az a hibás, aki megkárosította a fordítót és a kiadót, hanem az, aki akaratlanul felhívta erre a figyelmet. Azért ez már megérne egy lábjegyzetet a regényben is.

És történik mindez aközben, hogy a metrót lassan ellepik Soros nevető plakátjai, a megalománia csöndes, ám igen sokatmondó jelei. Persze még ez sem az a zseniális elmebaj, amely a maga során megszülte a 101-es szoba totális kontrollját és kiszolgáltatottságát, de a dallam már hasonló. Se ez, se a regénybeli világ nem szereti, ha a hívek a maguk szülte vélemények és gondolatok alapján ítélik meg azt, ami történik velük, körülöttük. Az a jó, ha az ítéletet és vele a gyűlöletet már készen kapják, megcsócsálva, egyértelműen. És olyan dózisban, hogy az végül elnyomjon minden más érzületet. Ne hagyjuk hát, hogy Kis Testvér ellenfele nevessen utoljára, zúgják a plakátok, még ha a Rémnek esze ágában sincs nevetni.

Látható: Kis Testvér bár jól beszéli az új nyelvet, egyelőre nem preferálja a totális kontrollt. Az aprómunkát a hívekre bízza: ők majd eltakarítják az útból azt, amivel és akivel ő nem akarja összepiszkolni a kezét. A nevetőket, a reklamálókat, a még gondolkodókat. Miért is kellene ide a mindentlátó szem? A 101-es szoba totális őrülete? A pénz és a felkorbácsolt gyűlölet ma sokkal, de sokkal hatékonyabb. És tisztább. Senkit sem kell megölni, elzárni, száműzni. Akinek nem tetszik, az megy magától, ha épp nem olvad be. De a vége itt is ugyanaz: előbb vagy utóbb, ha félrefordított fejjel is, de szeretni fogja Kis Testvért.