Rejtjelezett üzenetváltásnak jutottunk birtokába (legyőzhetetlen módszerünk: a képzelet). Románia forródróton beszélget Európával.

- Halló, Európa! Európa!? Európa!! Hé, Európa?!
- Ki az, mit akar? Mi most olimpiát nézünk, csodálatos volt Szilágyi Áron, óriási vívás, igazi fenomén! Maguk beszélnek ott?
- Mi Románia vagyunk, Bukarest, tudják...
- Ja, Románia, várjál egy kicsit.
- Nem, nem Schengenről van szó... Schengen tényleg várhat. De segítséget kérünk, mert kiderül, hogy a puccsisták egyre többen vannak, többen, mint gondoltuk, milliókra rúg a csínytevők száma!
- Csínytevők?
- Államcsínytevők...
- Hát nem sikerült otthon tartani őket, úgy demokratikusan, ahogy mondták?
- Most már otthon vannak.
- Románia, most már mind lehetnek otthon, nem érdekes, hogy pillanatnyilag hol vannak... De nap közben... kiengedték őket?
- Nem, ellenkezőleg, sokakat rávettünk, hogy otthon ülve többször is ne menjenek el szavazni a nap folyamán, gyarapítva szeretett elnökünk nem-szavazatait... De a puccsisták száma egyre magasabb.
- Milyen magas?
- Hát vészesen közeledik a kvórumhoz, összesen 9.146.258 kell, ennyi a határ...
- Tudjuk, tudjuk, ez a szavazásra jogosult lakosságnak a fele.
- Az igazat megvallva sokkal több a felénél, de most ezt csak így magunk között, bizalmasan mondjuk, ugyanis valójában sokkal kevesebb szavazóképes felnött van 18 milliónál, elhalálozás, külföld, ilyesmi, ráadásul vagy kétmilliónak nincs is személyazonossági igazolványa... tehát maximálisan 15 millióból kell a 9.146.258, ezt jól csinálta, Európa... Ez úgy hatvan százalék.
- Mi is úgy gondoltuk, hogy egy közel kétharmados kvórum megfelel Romániának, azért sugalltuk az ötven százalékot. S még így is baj van?
- A puccsisták meg vannak bolondulva. Mi Európa tanácsa?
- Mondják azt, hogy mindenki, aki nem ment el szavazni, Ponta maradása mellett szavazott!
- Băsescunak hívják, Băsescu a mi vezetőnk. Az ő nevében beszélünk, itt Románia.
- Hát nem Ponta volt jelen az Olimpiai Játékok megnyitóján?
- De igen, de ő a kormányfő, Băsescu elnök úr fel van függesztve.
- Ja, persze, a referendummal, amely nem szerepel az alkotmányban...
- Igen, a főnök most azért tajtékzik, hogy milyen sok a puccsista – már azt is mondta, hogy a népe nem érdemli meg őt.
- Dehogyis nem, nyugtassák meg, megérdemli.
- De Európa, nem tudjuk, mit tegyünk!
- Akkor mondjátok azt, hogy óriási csalás történt, mert elmúlt a meleg!
- De hát nem múlt el, nagy a kánikula! Olyan eset is volt, hogy a szavazó puccsista bement a fülkébe, pecsételt (természetesen megfigyeltük), és üdvözült mosollyal az arcán összeesett, utolsó szava egy határozott Igen volt. Egy másiknak, egy őszhajúnak egy pillanat alatt ismét fekete lett a haja ijedtében, amikor ellopták a személyazonosságiját, hogy ne szavazzon, de hazarohant és hozta az útlevelét. Utána fel kellett mosni és oxigénre kellett kapcsolni.
- Nem lehetne bevetni néhány hadosztály makovejt és csézár-prédát?
- A komisszárnő naccsásasszony depressziós, elvonási tünetei vannak, préda úr megsértődött, amiért mindig őt rakják oda, hogy felfogja a sok tojást és paradicsomot.
- S a többiek, az ungureanuk, videanuk... meg hát mi van a fluturokkal?
- Nyaralnak, uram, meg viszik ki a pénzüket világot látni.
- S az elnök hű emberei, a szekusok, akikkel oly harmonikus viszonyt ápolt ki az idők folyamán?
- Elkényelmesedtek, Európa, elnökünk jóvoltából mind tábornokok már.
- S nem lehet mozgósítani őket?
- Azt mondják, idestova huszonhárom éve arra kaptak parancsot, hogy üljenek otthon. Most a tévében nézik a puccsot, mintha 1989 decemberében lennénk.
- Mi meg ismét megnéztük Szilágyi Áront, fantasztikus ez a fiatalember. Na de a magyarok... velük minden rendben van, ugye, Románia?
- Megbízható társaság. Alig mentek el néhányan puccsolni. Igazi, demokratikus emberek, hiába hordja le őket rendszeresen szeretett elnökünk, veszi el a nyugdíjukat, a fizetésüket, ők kitartanak mellette, úgy látszik, végleg megnyerte őket a finom modorával és azzal, hogy Caracalhoz hasonlította őket. Cukkoltuk is a főnököt, hogy ha ez így folytatódik, még mindig elmehet elnöknek Harkovba.
- Székelyföldnek van kijárata a tengerre?
- Ugyan, hegyek, fenyvesek, pityóka...
- Persze, persze. Meg az autonómia, ugye?
- Ó, szeretett főnökünk ezen csak mosolyog, azt mondja, hagyjuk rájuk, kedves bolondok, mindenkinek van valamilyen ártatlan hóbortja. Különben is ezzel a népszavazással az RMDSZ hülye helyzetbe került, mert a történtek után már Pontáék sem állnak szóba velük, pedig az RMDSZ – puccsista árulók! – azt ajánlották a magyaroknak, hogy menjenek el szavazni, és szavazzon mindenki ahogy akar (valami lelkiismeretet emlegettek), szóval elintéztük a magyarokat is... Ez nekünk nagyon jó, Európa, előbb-utóbb csak sikerül a magyar nemzetiségű román embereket leválasztani az RMDSZ-ről.
- Jó az, hogy nem hallgattak a magyarok az RMDSZ-re?
- Nem, Orbán Viktorra hallgattak, szeretett elnökünknek igazi jó barátjára, aki a kellő döntő pillanatban mindig segít... A leválasztás projektjébe is közösen fogtunk, most érik be. Orbánnak pedig jól jön egy kis interetnikai feszültség, tudjuk, mennyire szeret vitatkozni meg szabadságharcolni, előbb-utóbb felszabadítja Borbolyékat.
- Nem tudjuk ki ez a brb, vagy micsoda, ezt hagyjuk. Minket az izgat, mi lesz az ősszel, ha ez a sok puccsista majd mind Pontáékra szavaz.
- Hát akkor majd nemvelünk tetszik beszélni, Európa, hanem velük, ezen a forródróton.
- Aha. S Románia elnöke most mit csinál, azon kívül, hogy ideges? Mit mondott, kitart?
- A harci helyzet feldobta, tettrekész – most kapjuk a hírt, hogy egyrészt bátran kitart, másrészt látva a számok alakulását, készül a puccs élére állni.
- Várjál, Románia, ne marháskodj! Hát nem az államelnök ellen tört ki az egész államcsíny, puccs, össznépi merénylet, hosszúlépések éjszakája?
- Nyilatkozatot olvasott be a B1 tévében, azt mondta, ez a tény őt nem zavarja.
- S akkor mégis mit tegyünk? Európa segít nektek, Európa készen áll! Mi készen állunk, de nem tudjuk, hogy mire.
- Mi sem tudjuk. Várj, Európa, kérdezzük meg a főnöktől. Halló, halló!
- Igen, Románia.
- Megkérdeztük, az elnök azt mondta, készen áll rá, hogy mindenki kapja be neki.