Még alig néhány nap van a parlamenti választásokig, és az RMDSZ kampányának leszűrhető néhány jellegzetessége.

Az egyik: a nagyobb, tömeges rendezvények hiánya. A nagy szónoklatokat kísérő neves zenekarok, előadók és más közreműködők a múlt ködébe vesztek. A kampány jóval inkább emberközelben zajlik, a jelöltek városi és falusi kisközösségeket, családokat keresnek fel, és elbeszélgetnek a helyi tisztségviselőkkel, intézményvezetőkkel, civil szervezetek vezetőivel, a lakossággal.

A másik: azok a szabvány hirdetőtáblák, amelyeknek méreteit a törvény előírja, nem dúskálnak RMDSZ-jelölt fotókban és az óriásplakátok utáni médiaheccek után mind ezek, mind az utak fölött áthúzott molinók is meglehetősen ritkák.

A harmadik: a kampány az eddigieknél jóval nagyobb mértékben költözött át a világhálóra. A szervezet honlapjának interaktív térképén könnyen megtalálható minden megyei lista (nem csupán Erdély-, hanem országszerte), és onnan bármiféle adat megtudható a jelöltekről, ugyanitt és a közösségi oldalakon térnek vissza az említett emberközeli találkozások közösségi fényképei.

A negyedik: a nagy közösségi jelszavak, mint például az autonómia, eltűntek a kampánytémák közül; az Erdélyre mint nagyobb figyelmet igénylő romániai régióra való összpontosítás mellett csupán a jelenlegi közösségi jogsérelmek maradtak összefogó, összezáró erőként, helyüket pedig átvették a mindennapi élet sokirányú tennivalói, amelyekre egyébként a romániai magyarság szociológiai vizsgálatai is utalnak.

Az RMDSZ világhálós kampánya nyilvánvalóan nem a nyugdíjasokat szólítja meg, hanem a középnemzedéket és a fiatalokat. Az előbbiek amúgyis minden választáson megteszik a kötelességüket, és az erdélyi magyar történelmi egyházak hamar érkező buzdításaira szavazókörzeti jelenlétükkel válaszolnak, mint ahogyan nem maradnak visszhangtalanul a FIDESZ elöljáróknak azok az erdélyi, RMDSZ-támogatásra biztató látogatásai sem, amelyek az előző választásokhoz képest száznyolcvan fokkal elfordultak, nem a választás szabadságára, hanem az összefogás szükségésségére, a romániai parlamenti jelenlét fontosságára figyelmeztetnek, és alighanem Orbán Viktor választások előtti kampánylátogatásában csúcsosodnak ki. (Erről, mármint a választások előtti időpontról még semmi hivatalos hír, csupán a saját sejtésem.)

Elérhetőség szempontjából még mindig megvan a szerepe a helyi és térségi sajtónak, a kampányidőkön túl nem lépő közszolgálati rádióknak és tévéknek, illetve a rugalmasabb műsoridejű, nagyszámú helyi rádiónak és jóval kisebb számú térségi és helyi tévének. Az előbbiekben, a napi sajtóban, az általános programrészleteken alapuló közlemények a mérvadók, az utóbbiakban a bemutató interjúk a hatékonyabbak.

Az RMDSZ nemzedékváltására idén a legsokatmondóbb példa Maros megye: itt a rendszerváltók több parlamenti mandátum után a háttérbe, a színfalak mögé álltak, és jönnek az újabb nevek, jelöltek, akikben ott lappanganak a bölcs, kiegyensúlyozott és a romániai valóságot a maga keretében szemlélő politizálás csírái. Úgyszintén újdonság a nők jóval nagyobb képviselőjelölti jelenléte és rájuk ugyanúgy érvényes: a kibontakozás, a tapasztalatszerzés nem megy egyik napról a másikra, de nem kétséges, hogy megválasztásuk után beletanulnak majd a bukaresti érdekérvényesítésbe, hiszen elődeik sem a politizálás aranykulcsával a kezükben születtek.

Ahhoz kétség nem fér: hála az alternatív küszöbnek az RMDSZ mindenképpen ott lesz a bukaresti parlamentben. De az lenne az igazi, ha ezt az alternatív lehetőséget nem kellene igénybe venni, hiszen az öt százalék átlépése jóval nagyobb politikai erőt jelent,és – akárcsak eddig – a főkapun, nem pedig a cselédlépcsőn biztosítja a bejutást a politika színtereire, annak minden hazai és nemzetközi, tárgyalási és érdekérvényesítési előnyével egyetemben.

Kampányon innen és kampányon túl az általános küszöb túllépéséhez az RMDSZ-nek még a rendelkezésére áll a legfontosabb mozgósító erő: a helyhatósági hálózat, amelynek megyei és települési intézményeiben sokezren képviselik az erdélyi magyarságot és tisztában vannak vele, hogy saját érdekük is a minél nagyobb választási részvételhez való hozzájárulás.

Lehetne most idézni a statisztikákat, két és fél évtized alatt hogyan csökkent az RMDSZ-re leadott szavazatok száma, de nem az abszolút számok a lényegesek: a román választási részvétellel kapcsolatos arányok nem sokat változtak. És ezt megtartani lehetséges, sőt túlléphető, ha mindannyian ragaszkodunk ahhoz, hogy nélkülünk ne döntsenek rólunk.

Fotó: rmdsz.ro