Olvasom, hogy Nigel Farage pártja, a UKIP, több, mint félmillió eurót költött EU-s pénzekből az EU elleni kampányra. A dologban több a paradoxon, mint a meglepetés: Orbán Viktor kormánya is uniós eurókból szokott keményeket mondani Európáról, sőt, még tüntetni is ellene.

A UKIP természetesen tagadja a vádakat, de ha semmi sem igaz, akkor is tünetértékű. Miközben nem látunk bele az EU működésébe, nem igazán tudjuk, hogyan ellenőrzi eltávozott pénzeit, azt viszont rémlik, mintha látnánk, hogy a szövetség puha.

De hát miért kellene egy szövetségnek keménynek lennie? Kinek kellene egy katonás, elvágólagos Európa? Legkevésbé azoknak, akik úgy tesznek, mintha vágynának rá. Rajtuk kívül senkinek, hiszen az EU a rugalmasságra építette erejét, a légies határokra, a különféle együttműködésekre. Brüsszel egy álom konstrukciójának fővárosa.

Miért, nem légiesek a határok? Dehogynem – légiesebbek már nem is lehetnének. Annyira légiesek, hogy már nem is lehet tudni, hol végződik az EU, és hol kezdődik valami más.

De talán nem is ez a fontos. Talán akkor értjük meg igazán ezt az álmot, ha egy másféle dinamikára gondolunk, mint amilyen a hidegháborúé volt. Úgy látom, sokan ábrándoznak mindenféle vasfüggönyökről, és nem értik azt a szövetséget, mely éppen a vasfüggönyök ellen született – ezért rajonganak olyanokért, mint Orbán, Erdogan és Putyin. Az is látszik ebből ugyanakkor, hogy még mindig mennyire macsó ez az egyre több mássággal szembesülő világ. Egy államfő, kérlek szépen, legyen kemény! Az asszonynak is ez a meggyőződése. Akkor tud rendet rakni!

Sokan pedig akkor tudják elképzelni a rendet, ha látják, hogy meddig tart. Holott az EU, meggyőződésem, nem az ilyen rendekért jött létre, nem mintha összetéveszteném a szabadságot azzal a maflasággal, mely például a menekült-ügyben megnyilvánul. Akárhonnan is képzeljük azonban, az EU nem egy katonai diktatúra, ahol kommandósok masíroznak a határok mentén, és ellilult fejű férfiak üvöltenek rettentő megátalkodottsággal.

Az EU egy nagyra nőtt szövetségi világköztársaság, ahol a törvények annyira demokratikusak, hogy sokakat nem lehet felelősségre vonni, ahol az Európai Bizottság elnöke a humor fegyverével élhet az euroszkeptikus ellen, ahol, és ez valóban felháborító, a világhírű tömeggyilkosok hosszú éveken keresztül magyarázhatják a bizonyítványukat.

De az EU-nak, nem győzöm ismételgetni, azért vannak visszásságai, mert kísérlet egy álom megvalósítására.

Fotó: ujhelyi.eu