Ha az eset nálunk, mondjuk, Csíkszeredában vagy Marosvásárhelyen fordul elő, az ember felkapja a fejét, majd aha!, aha! felkiáltásokkal értően bólint: várható volt. Itt a szenvedélyek még egy árva lobogóért is elszabadulnak, a civilizációs máz alól kibukik Balázsfalva és a Mócvidék legrosszabb l848-49-es szelleme.

Na de ugyanez Írországban?!! A művelt zöld Írországban, ahol évtizedeken át kordába tartva vagy nyakló nélkül folyt és pislákolt, fellobbant s lekushadt a polgárháború a narancssárga és egyéb provokáló színű évi átvonulások alkalmával az ellenséges protestáns-katolikus negyedeken keresztül? Mi, akik azt hittük naiv rajongásunkban, belénk ápolt nyugatimádattal, hogy odaát a schengeni léckerítésen túl ez lefutott mérkőzés, nem lehet kiváltó ok, már egyáltalán semmit sem jelent a brit zászló, a regionalizmus és a világpolgárság elegye közömbössé teszi az embereket az albioni és /vagy hiberniumi lobogó iránt.

Nos nem. Egy eltávolított lobogó valamennyi kormány- és középületről és az év meghatározott számú napján kifüggesztendő állami-királyi jelkép, szimbólum, felségjel, a maradék birodalmat és nemzetközösséget egyesítő sugarasan csíkos zászló bevétele újra fellobbantotta a polgárháborút. Kiszabadította rossz szellemet a hosszas alkuvások által jól-rosszul ledugaszolt palackból. Csuklyás suhancok, meglett, bombamerényletekben és becstelen whisky-csempészetben megőszült brigantik sertepertélnek az utcákon.

Folyik Észak-Írországban a gazdasági válság hatására bezárt kőbányák újranyitása, hogy elegendő elhajítandó utcakövet termeljenek ki, lázas sietséggel folyik az üvegvisszaváltókban a palackgyűjtés, akár felárat is fizetnek, hogy elegendő molotovkoktél-hordozóanyag álljon a petrolőzök rendelkezésére, a barrikádokhoz minden mozdíthatót már évek óta előkészítettek, nem is fért már a titkos raktárakban, éppen ideje volt kivinni Belfast utcáira.

A tábla- és síküveggyárosok, a nagy nyugati gépkocsigyártó cégek részvényesei elégedetten dörzsölgetik munkában és részvényvagdosásban eltörődött kezüket: újra fellendül a kirakatüveg-fogyasztás és a gépkocsigyártás, a piac a felgyújtott, kiégett, felborított, kibelezett, széttört kocsik helyett újakat kíván.

Nekem az a gyanúm, hogy a mostani eset mégis kapcsolatban áll hazánk erdélyi szülötteivel, a fű alatt továbbélő Vatra szellemével és módszereivel. Nem kizárt, hogy a Vatra-szellemtelenség szóródott szét a világban és hatott: az efféle csipp-csupp ír ügyből kirobbantott polgárcsatározás felér egy sikeres főpróbával.

Jővőre tán abból fog kirobbanni vita más többnemzetiségű művelt országokban, hogy miként bőg a szamár. Köztudomású, minden nép másként utánozza a háziállatokat, s a szamárbőgés ugyan nem hallatszik a mennybe, de elegendő lehet szétbarmolni a különbözőség okán az EU földi mennyországát.