Darvas Kozma József plébános kitartó munkája nyomán Csíkszeredában november 11-én leplezték le és áldották meg az első- és második világháborús emlékművet, egy nemes egyszerűségű obeliszket, rajta a két világégésben elesett százöt csíkszeredai nevével. Amikor a bensőséges és meghitt ünnepség lezajlott, a mellettem álló egyik idősebb férfival nézegettük a névsort; rám pillantott és felsóhajtott: igen, Hidegség. Azok a nagy gyimesi harcok, amikor nyomultak előre a szovjet katonák. Ez a Hidegség nem az a Hidegség – mondtam neki,. Azután a szó megszakadt, mindketten mentünk a magunk útjára.

Sarkadi Elek ksz.1902-1945 Hidegség (Mo). Ez a felirat áll az oszlopon. A Hargita Megyei Könyvtár a néhány évvel ezelőtt a neves csíkiakról készített egy olyan összeállítást, amelyet más formátumban könyvjelzőként is lehet használni és többek között ez áll rajta: Sarkadi Elek (1902? – 1944?) Zenetanár, karmester. A iaşi-i George Enescu Zeneakadémián végzett. 1931-1943 között a csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium tanára volt. A Csíkszeredai Dal és Zeneegylet karmestere. Csíkszeredában ő honosította meg Bartók és Kodály zenevilágát. 1943-ban a fasizmus áldozataként Nagybányára hurcolták.

Domokos Pál Péter kötetben olvasom. “1938. május 26-án a Miercurea-Ciuc-i róm. kat. gimnázium fiú-vegyeskara önálló hangversenyt adott, amelynek minden számát az új magyar zene szolgáltatta. Jelentősebb számai: Kodály: Székely keserves, Ave Maria és Jézus és a kufárok. A Jézus és a kufárok nehéz feladatait a falusi gyermekek minden nehézség nélkül énekelték; Sarkadi Elek zenetanár nagyszerű eredménnyel végzi munkáját.”

Gergely András, a csíkszeredai kórus történetét feldolgozó művelődési szakember a következőket írja: “Ezt az időszakot egy igen jelentős személyiség, Sarkadi Elek karnagy, gimnáziumi tanár munkája fémjelzi, egészen elhurcoltatásáig. Gimnáziumi tanárként felvállalja a város életében oly jelentős szerepet betöltő kórus és zenekar vezetését. Pálcája alatt számos siker születik, az együttes létszáma, a zenekar felkészültsége bővül. 1940. december elején hálaadó hangversenyt adnak Csíkszeredában, és 8-9-én a Budapesti Zenei Akadémián a kórus – Erdély négy legjobb dalárdájával együtt – Kodály Zoltán előtt tiszteleg a magyar dalnak. Felemelő pillanat, amikor Sarkadi Elek átveszi Kodály Zoltán kezéből az ezüst karmesteri pálcát a kórusmozgalom, a művelt zene szolgálatáért. Jelentős a közművelődési tevékenysége, de még fontosabb az oktatásban kifejtett munkája. Még élnek és emlékeznek volt tanítványai, akik közül sokan vállalták a művelődési élet kihívásait.”

Egyik csíkszeredai tanítványa a 2013 májusában Kolozsváron elhunyt Guttman Mihály karnagy, tanár, zenei oktató, haláláig az erdélyi Magyar Dalos Szövetség vezetője. Másik csíkszeredai tanítványa az idén kilencvenegy esztendős Sárosi Bálint, Prima primissima és sok más díjas népzenekutató, zenetudós, aki egyik interjújában ezt mondta: “Volt az iskolának egy kitűnő zenetanára, Sarkadi Elek, aki Temesvárról származott hozzánk.Ő már akkor Bartók és Kodály szellemében tanított bennünket. Sziszifuszi erőfeszítéssel olyan vegyeskart szervezett minimális zenei ismeretekkel rendelkező, kottát nem olvasó diákokból, hogy Kodály Székely keservesét és Jézus és a kufárok című zeneművét is elénekeltük.(…) Harmadikos lehettem, amikor az iskola valamilyen nem várt pénzhez jutott és ezen néhány hegedűt vettek. Sarkadi tanár úr kitűnően hegedült, emellett jól csellózott, továbbá zongorázott is, így azután vasárnaponként ő játszott a harmóniumon a gimnáziumi misén. Az új hegedűkből én is kaptam egyet, és Sarkadi úgy egy éven át ingyen tanított bennünket. 1944 március 15-ra Sarkaditól nehéz, de megtisztelő feladatot kaptam. A nemzeti ünnepen egy helyi erőkből verbuvált amatőr zenekarral Erkel Hunyadi László nyitányát akarta előadatni. Február elején azonban az együttes egyetlen bőgőse, egy orvos megbetegedett. Sarkadi behívott a zeneterembe: Bálint, megmutatom neked a bőgőt. A hátralevő időben megtanultam a nyitány bőgőszólamát, így sikerrel szerepeltünk.”

Mindez nem mentette meg a zsidó Sarkadi Eleket a munkaszolgálattól. Mint ahogyan néhány csíkszeredai személyiség és Márton Áron püspök közbenjárása sem. A korabeli magyar hatalom kisegítő munkaszolgálatra küldte, valószínű ennek a nyoma az emlékművön feltüntetett ksz. A munkaszolgálatos századokat a németekkel megegyezve nagy számban gyalogoltatták Magyarország nyugati határára, hogy az előrenyomuló szovjet csapatok előtt valamiféle nyugati védelmi rendszert alakítsanak ki.

Hidegség Soprontól tizennégy kilométerre fekvő falu. A háború után ennek egyik részén, az Ilonamajorban levő tömegsírból közel ezer áldozatot hantoltak ki. A magyarországi hadisír-nyilvántartó “vesebajt” ír a halál okának. Történész források szerint Sopron környékén a legyengült munkaszolgálatosokat lelőtték vagy tovább szállították a koncentrációs táborokba. Nem a szovjetek…

Csíkszeredában ma utca viseli a Sarkadi Elek nevét. De ez kevés. Élete, munkássága még feltárásra szorul. Az emlékmű avató ünnepségen többen hősökről beszéltek. Zákonyi Botondnak, Magyarország bukaresti nagykövetének volt egy mondata: “Csak annak a nemzetnek van jövője, amely felismeri és méltó módon megbecsüli a feláldozott élet értékét.” Sarkadi Elek maga volt a feláldozott élet.