Hétfő reggel. Megszólít a közélet és a politika rejtelmei iránt mindig érdeklődő egyik ismerősöm az utcasarkon és megkérdi: mi a véleményem, hogy az RMDSZ vezetősége egy szebenit ejtőernyőzött be a szervezet Hargita megyei képviselő listájára? Az utcasarki, menetközbeni politizálásokat nem nagyon szeretem, így csupán annyit mondtam, majd írok róla. Annál is inkább óvatosan fogalmaztam, mivel abban a fogalomban, amelyet használt, éreztem az elutasító hangnemet: márpedig ide hozzánk, közénk senki mást.

Nos, most megírom. Az oly sok életfeltétel között élő erdélyi magyarság számára ugyanis nagyon fontos, hogy mindezek a hátterek megjelenjenek a romániai magyar politizálásban. A bukaresti parlamentben a képviselőknek, szenátoroknak nem az a legfontosabb kötelessége, hogy költségvetési pénzeket járjanak ki különböző helyi munkálatok elvégzésére (persze, ez is ott van a sorban), hanem az, hogy olyan törvényeket alkossanak meg, amelyek megfelelnek a rendkívül összetett közösségünk érdekeinek, illetve olyan szabályozók meghozatalát gátolják meg, amelyek ennek ellentmondanak – és ez a munka lakhelytől függetlenül felvállalható és elvégezhető.

Az RMDSZ vezetősége azzal magyarázza a szebeni jelölt Hargita megyei indítását, hogy ezt a szolidarítás jegyében teszi, és ebben is sok igazság van, hiszen a szórványszavazatok segítik a szervezet parlamenti bejutását, viszont a választási mechanizmusok szerint adott megyékhez kapcsolódó kevés számú szavazattal még akkor sem lehet bekerülni a parlamentbe, ha valamennyi ott élő magyar ad abszurdum háromszor fordul.

Ezért én úgy gondolom, hogy a Hargita megyei szavazók minden további nélkül elfogadják a szebeni jelölt jelenlétét, annál is inkább mivel Szeben megyével, vagy Szebennel, a várossal ugyancsak jók a kapcsolataik. Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a város Európa kulturális fővárosának számított, ugyancsak gyakran járogattak székelyföldi írók, képzőművészek, kézművesek Szebenbe, mint ahogyan a történelmi kapcsolatok sem előzmények nélküliek, hiszen a székely és szász vidékek közötti átjárás még csak nem is a közelmúltban, hanem a távolabbi múltban kezdődött, az egyházi, az oktatási, a mesteremberi szálak már régóta erőteljesek.

Szeben, akárcsak Brassó, mindig a Város maradt a székelyek számára, és ezt nem véletlenül írtam nagy betűvel. Szeben építészeti, gazdasági, művelődési, az európai értékeket követő érzékenységével és nyitottságával ma is példát mutat, nem utolsósorban politikai szempontokból az is sokat nyom a latban, hogy egykori szász polgármestere ma Románia elnöke.

Szolidaritás. Igen erre sokkal nagyobb szükség van, mint gondolnánk. Az első csírái az RMDSZ berkeiben már nem sokkal megalakulása óta megjelentek, a néhány lelkes kezdeményezés azonban csakhamar kifulladt. Még a múlt század végén úgynevezett Lármafa-találkozókat szerveztek a Székelyföldön, ahová autóbusszal érkeztek a szórványfalvak küldöttei és székely csoportok is látogattak például a Mezőségre, de ezek a nem intézményesített, hanem elsősorban a közeledést szorgalmazó egyéneken alapuló kapcsolatok néhány év teltével megszakadtak.

Újabb nekirugaszkodást jelentett Hargita és Kovászna megye vezetőségeinek az a törekvése, hogy dél-erdélyi megyékkel, illetve ott élő magyar közösségekkel létesítsenek kapcsolatot, mindez azonban még távol áll azoktól a lehetőségektől és kölcsönös előnyöktől, amelyeket egy erdélyi magyar nem formális, hanem működő kapcsolati háló kialakítása jelenthet. Meggyőződésem, hogy a székelyföldi faluturizmus sokat tanulhatna például Kalotaszentkirálytól, mint ahogyan az is érdemes lenne fontolóra venni, hogy a manapság örvendetesen megalakult magyar szórványkollégiumok hogyan tudnának kapcsolatba kerülni a nagyhagyományú székelyföldi középiskolákkal. Mint ahogyan az sem lenne elvetendő, ha a testvérfalu kapcsolatokban is nem csupán a határon túli, hanem jóval erőteljesebb erdélyi szálak is kialakulnának.

Mindez erősítené azt a közösségtudatot, amelyre a politikusok leginkább a választások időszakában szoktak figyelmeztetni, noha mindennapos kellene hogy legyen.

Fotó: mihaigagiu.wordpress