Persze túlzás lenne azt állítani, hogy 2015. december 28-án, amikor az alábbi sorokat a Maszolon megjelenő Csipegetünk vagy vitázunk? című szövegemben megjelentettem, a próféta szólt volna belőlem. De az már nem véletlen, hogy a romániai magyar politikai életet érzékenyen figyelő újságíróként már majdhogynem egy évvel ezelőtt előre láthattam, mi következik a 2016-os parlamenti választásokat megelőző hetekben.

A csoport- és egyéni érdekekről akkor ezt írtam, különösebb finomkodások nélkül: “Egyértelmű, hogy a Magyar Polgári Párt önmagában bármilyen mennyiségű vért vagy verejtéket izzad, az öt százalékos küszöböt nem tudja átlépni, és ugyanez a helyzet az Erdélyi Magyar Néppárttal is, míg az RMDSZ-nek nem csupán a küszöbfölöttiségre van meg az esélye, hanem számára az alternatív parlamenti részvételi változat is létezik. Következésképpen, ha az MPP-s vezetők kis csoportja parlamenti képviselő szeretne lenni, akkor nem marad más lehetősége, mint felkapaszkodni az RMDSZ listáira. Csakhogy nem biztos, hogy jó szemmel nézik mindezt a szövetségnek azok a politikusai vagy munkavállalói, akik miattuk lemaradnak a listákról, és itt már létrejön egy olyan erős érdekellentét, amely szétsugározhat a választókra. Mint ahogyan ez utóbbiak számára politikailag esetleg igen, de erkölcsileg azt is roppant nehéz lesz megemészteni, hogy mindazok a nevek, amelyek RMDSZ-től száznyolcvan fokban eltérő politizálást akartak, mert a szövetségben úgymond más sincs, csak tájba-simulás, húsosfazék-közelség, a nemzeti érdekek feladása és így tovább, most arra ébrednek, hogy mégiscsak jobbak a címek és a pénzek, mint az elvek. Mindez riaszthatja az RMDSZ választóit ugyanúgy, mint az MPP-vel rokonszenvezőket és választási távolmaradásra buzdíthat.”

Azóta túl vagyunk a helyhatósági választásokon, az RMDSZ-MPP írásbeli megegyezésen, az udvarhelyi küldöttgyűlésen, amelynek nyomán az MPP-elnök Biró Zsolt jelölése az egyik Hargita megyei befutó helyre újra a Szövetségi Állandó Tanács elé kerül, és érdemes megintcsak higgadtan figyelembe venni a romániai, vagy ha úgy tetszik erdélyi magyar politikát mozgató érdekeket.

A legfontosabb: mit szeretne a hazai magyar politikától a romániai magyarok nagy többsége? Egyértelműen azt, hogy legyen ott minél több képviselővel, szenátorral a bukaresti parlamentben. Tágabb, nemzetpolitikai összefüggésekben ugyanezt szeretné az a vezető magyarországi kormánypárt is, amely lemondott az öt esztendővel ezelőtt még ugyancsak magas lángon lobogó stratégiáról és taktikáról, miszerint új politikai erőkkel és más szövetségi elnökkel szerette volna két vállra fektetni az RMDSZ-t, de miután látta, hogy nem megy, partnerként, a romániai magyarság hiteles képviseleteként fogadta el. A politika mindig akkor bölcs, ha alakul a valósághoz, és nem ez utóbbit próbálja a maga arcára formálni, mert hosszabb távon amúgyis lehetetlen. A Fidesz középkelet-európai politikája számára úgyszintén igen fontos, hogy a bukaresti magyar képviselet fel tudja emelni szavát az erdélyi magyar közösséget érintő kérdésekben ugyanúgy, mint a kétoldalú, a regionális vagy a nemzetközi kapcsolatokban.

Mit hangoztatott még az elmúlt években oly gyakran a romániai magyarság? Egyrészt azt, hogy a magyar politika találja meg újra itthon is az együttműködés útját, másrészt predig, hogy az RMDSZ újuljon meg, a szövetség életében kapjanak nagyobb szerepet az új nevek és új arcok.

A romániai magyar közösségi érdek és az összmagyar érdek tehát ezt kivánja: együttműködés nyomán, új arcokkal, a szövetség minél több képviselőt és szenátort jutasson be a romániai parlamentbe.

Új arcok megjelentek, a demokratikus jelölés kereteit létrehozták, az együttműködés – nyilvánvalóan Fidesz-biztatásra is – a Magyar Polgári Párttal létrejött, de hátra van még a parlamentbe jutás legfontosabb eszköze: a szavazatszám. Ahogy mondani szokás: ezt kell maximalizálni itthon, tömbben-szórványban és külföldön egyaránt, hiszen szavazatképes erdélyi magyarok ugyancsak nagy számban dolgoznak más országokban.

A helyhatósági választások utáni egyszerű matematika azt mutatja, ha az RMDSZ szavazatszámhoz hozzácsapjuk az MPP-választók számát, akkor különösebb baj még a választási részvételek csökkenő tendenciája mellett sem lehet, sőt mi több, amennyiben ez jobban érvényesül a románságra, mint ránk, akkor számbeli parlamenti képviseletünk növekedhet.

És most eljutottunk oda, ahonnan elindultunk: a két MPP-jelölt indulása RMDSZ-listákon vajon csökkenti vagy növeli a romániai magyar szavazatszámot? Az RMDSZ vezetőség úgy gondolja: növeli. Az MPP vezetőség úgy gondolja: növeli. Csupán a kivitelezés gyakorlati gépezetébe kerültek bele azok a kis homokszemek, amelyekről a bevezetőben már írtam. Érdekellentétek. Közösségi érdekek, helyi érdekek, egyéni érdekek súrlódásai. A Szövetségi Állandó Tanácsban, ha jól tudom, képviselteti magát a szövetség valamennyi választott testülete, és ott ülnek a nemrég megválasztott megyei és helyi tisztségviselők közül is. Megismétlem: választottak és nem önmagukat nevezték ki. Tehát hitelesek. És ha bízunk a demokráciában, akkor el kell fogadnunk többségi döntésüket és aszerint cselekednünk a választásokon.

A SZÁT felelősségteljes döntéshelyzetben van: nem egyhangúságot várunk, hanem olyan demokratikus, sértődöttségmentes, logikus érvelésen és meggyőződésből fakadó elveken alapuló vitát, amelynek nyomán a döntést a romániai magyar választók minél nagyobb számban el tudják fogadni és szavazataikkal igazolni fogják.

Fotó: Kustán Magyari Attila/Maszol