Megmondom őszintén, mostanig fogalmam sem volt, hány katonája van a Csíkszereda melletti hegyivadász alakulatnak, sőt azt sem tudtam, hogy hadászati szempontból mi a megnevezése. Amit olykor láttam, de leginkább hallottam, akárcsak a többi városlakó: havonta, kéthavonta az erdők szélén, a lőtéren, könyörtelenül puffogtatnak, néha pedig, késő esténként, nyomjelző lövedékek világítják meg az eget. És persze marcona katonákkal találkozni minden állami ünnepen: a városközpont lezárt forgalma mellett jönnek-mennek, koszorúznak, a helyi és megyei hivatalosságok megtapsolják a díszlépéseket, és ilyenkor az ott mosolygó családtagok alapján esetleg következtetni lehet a tisztek, altisztek számára.

Nos, ezután nem kell következtetni. Azt hiszem, nem árulok el hadititkot, ha leírom, hogy Csíkszeredában, Székelyudvarhely környékén, Sepsiszentgyörgyön és Vatra Dorneien nagyjából kétezer katona szolgál. A négy várost azért említettem együtt, mert katonai szempontból mind a csíkszeredai hegyivadász zászlóaljhoz tartoznak. Annak parancsnoka, Marius Giurcă dandártábornok mondta el mindezt a Hargita megyei tanács legutóbbi, nyilvános ülésén, azt is hozzátéve: tisztek és altisztek tekintetében az alakulat mintegy harminc százaléka magyar, és nemzetiségi szempontokból soha, a legkisebb nézeteltérést sem tapasztalta. Egymás között, sőt a felkészítés során is, használhatják a magyar nyelvet, ugyanakkor ő maga a másság elismerésének, a nyilvánosságnak, az átláthatóságnak, a helyi lakosággal való együtműködésnek a híve. Megemlítette azt is, hogy a szomorú emlékű Nyikó-menti árvíz során hogyan segítettek a katonák és hogyan köszönik meg még mindig az áldozatos munkát a farkaslakiak és mások, amikor ő vagy a tisztjei arrafelé járnak. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy katonai küldöttségük az idén megkoszorúzta a madéfalvi Siculicidium emlékművét, és az elkövetkező években is fejet hajtanak a székely hősök vértanúsága előtt.

A dandártábornok azonban nyilvánvalóan nem azért jött a tanácsülésre, hogy mindezt a médiának a tudomására hozza, hanem csupán bevezetőnek szánta a Különfélék azon napirendi pontjának a tárgyalásán, amelyet a rá való tekintettel testületi szavazással előrehoztak, és voltaképpen egyféle civil és katonai együttműködésről szólt.

A sürgősségi szolgálat, a SMURD helikopterei, ha szükség volt rájuk, mostanig a csíkszeredai labdarúgó pályán szálltak le, de vagy az őszi ködök vagy a focimeccsek miatt (nem derült ki teljes mértékben) ez a gyakorlat tovább nem tartható fenn, így a katonaság lehetővé tenné, hogy a mellette levő két helikopter leszálló pályát  bármikor használhassa a Raid Arafat vezette szolgálat. (A két pálya az egykori Ceauşescu villa függelékeként épült.) Olyannyira, hogy új berendezéseikkel ködös időben, éjszaka, télen, egyszóval a körülményektől függetlenül is használhatóvá tették. Ami viszont a legnagyobb gond: a Csíkszereda-Székelyudvarhely közötti országúttól egy kilométerre levő kaszárnyához olyan út vezet, amelyet 1969-ben aszfaltoztak le és azóta nem javítottak, így hiába jön beteggel vagy beteg után a helikopter, a mentőautók a leszállóhelyet nem tudják megközelíteni. Ez tehát a szűk keresztmetszet, amelyen a megyei tanács – tekintettel arra, hogy a sürgősségi betegellátás megyei ügy – úgy szeretett volna segíteni, hogy ügykezelésébe veszi a Csíkszereda közjavaihoz tartozó útszakaszt és feljavítja.

Emellett érvelt a dandártábornok is, kilátásba helyezve, hogy télen, katonáival elvégzi az út hótalanítását is, ami a Hargita lábánál nem gyermekjáték. Az ügykezelésbe vételre vonatkozó előző határozatot azonban a prefektúra a törvényességre hivatkozva visszadobta, mint ahogyan a jelenlegi, módosított tervezetet sem véleményezte igenlően a megye közjegyzője és a szakhivatalok, mondván, hogy másnak a tulajdonába nem lehet beruházni, mert akkor jön a számvevőszék és lesz haddelhadd.

Ennek ellenére a tanácsosok kétharmados többséggel elfogadták a határozatot, miután kiderült az is, hogy az útjavítási pénzek esetleges átutalása a csíkszeredai polgármesteri hivatalnak úgyszintén törvénytelen.

Gondoltam, érkezik valamiféle válasz arra a bennem felmerülő kételyre is, hogy Csíkszereda miért nem tudja feljavítani a saját útját, amely igaz, hogy nem házak, hanem csupán fák között kanyarog és egyetlen végcélja van, a katonaság, de nem kaptam rá választ. A határozat így megint elindul a prefektúra felé és majd kiderül, hogy mi történik.

A közigazgatásban az utak ide-oda passzolgatása nem jelent újdonságot. Van amikor erdei utakat nyilvánítanak át helyiekké, helyieket megyeiekké vagy országossá, ha éppen áthaladnak a városok szélén, és megyeieket országutakká – majd a javítások elvégzése után megkezdődnek a fordított műveletek. Mindez nyilvánvalóan az útjavításokra fordítható források megszerzéséért történik, és ezeket az adminisztratív zsonglőrmutatványokat olykor siker koronázza, máskor nem. Majd meglátjuk, hogy ez esetben mi lesz a végkifejlet.

Egy valami azonban bizonyos: út ide vagy oda, a dandártábornok szerint ebben a hónapban az említett katonai alakulatnál nagyszabású NATO hadgyakorlatokat tartanak, amelyekre többek között az amerikai nagykövetet is várják. Jómagam meg szerettem volna kérdezni a parancsnoktól, hogy bemutatják-e még az úgynevezett szamarizálást (nem ismerem a magyar katonai szakszót, arról van szó, hogy nagyobb harci felszerelést raknak fel lovakra, így mozgatva tovább), ezt ugyanis kétezer-nem-tudom-hányban, egy hasonló Hargita megyei hadgyakorlat során már láttam, és akkor meg is kérdeztem az éppen jelen levő bukaresti amerikai katonai attasétól, egy rendkívül csinos ifjú hölgytől, hogy az Államokban használják-e még a katonaságnál a lovakat. Természetesen – válaszolta mosolyogva – szövetségi temetésen csak lovak húzhatják a gyászkocsit.

Fotó: hargitanepe.eu