Már láttam fehér galambokat felröppenni a kondukátor vizitjén, és fogtam habszivacsra feszített, kék vászonborítású nyeles galambot, amely országszerte egyformán rubensi volt. Vonultam píár-galambok alatt fegyverrel, igaz, csak légpuska volt, kispionír voltam még a puskához vagy szétszerelt aknavetőhöz. Nem lep meg a harc a békéért, ez már reflex: a tyúk csak akkor szabad, ha azt szurony szavatolja. Az is reflex, hogy jó, ha a békegalambot most is az a képződmény védi, melynek a Varsó Szerződés volt az ellene. Tényleg nem vagyok sem rokona, sem ismerőse a NATO-nak, de amíg Európát (Unióstól vagy csak garnírungként) nem védi végre egyetlen, multinacionális sereg, amely a nemzeti seregekkel együtt, azokat kiegészítve beavatkozhat, addig a NATO képviseli a megnyugtató realitást.

És itt a legújabb trumpi villantás: úgy röhögtem, hogy skótkockásra karmoltam magam, aztán mégis... A manus fösvény, Isten bocsássa meg neki, szűkmarkú, kicsinyes, garasoskodó, zsugori, fukar, kapzsi és így tovább. Spórolni akart, és nem mond kevesebbet, mint azt, hogy amennyiben a bajba jutó országok (és itt inkább Európára, annak keletjére kacsintott) akarnak valamit a drága amerikai segítségből, úgy előbb meg kell nézni, teljesítették-e kötelességüket a szervezet felé. Nem csak védelmi pénzt kér (szó szerint mondva, „Azt akarom, hogy fizessenek!”) az amerikai államfő-kandidátus, de specifikusan bele is akad a Szövetség fő lételvébe, az 5. cikkelybe.

Az ötödik cikkely: a NATO egyik alappillére. Kimondja, hogy amennyiben támadás éri bármelyik tagországot, azt a Szervezet egésze elleni merényletként kezelik, és az egész-lendül megsegíteni a bajba jutottat. Az újítás után, ha X-ben gond van, úgy előbb megnézik, hogy miként áll a számlaegyenlege, s csak aztán küldenek vagy két marok talpast: egy már addig elfoglalt országba.

Persze ez abszurdum, ahogyan a Trump-képlet minden eleme, Donald világnézeti action gratuit-jei azok. De: hogy a lehetséges amerikai elnök kivonja magukat abból a szervezetből, amely mind ez idáig a legjobban valósította meg a békegalamb puskás védelmét – vétkes felelőtlenség, és a világ többi részének egy trumpi tojokrád-üzenet.

Mert van annak egy sor követelménye, hogy valamely ország szövetségi tag legyen, ez a követelménysor a MAP (tagsági akcióterv), amelyben olyan garanciák felmutatása is benne van – még mielőtt a puskalélekszámra terelődne a diskúció –, mint: demokratikus kormányzás, törvénytisztelet minden szinten, emberi jogok biztosítása és számonkérése, valós piacgazdasági működőképesség, és nem utolsó sorban civil betekintés a katonai ügyvitelbe.

Azt végképp nem állítom, hogy ezeket mind, vagy akár nagy részüket az ígéreteknek megfelelően mindenhol betartották, vagy hogy remény legyen rá, hogy mindent kipipálva boldogan gagyogjunk és ragyogjunk – ám mindezeknek a puszta lehetőségét, intézményes szinten, követendő államelnöki példaszinten, lokális lábbal, de globálisan seggbe rúgni?…