A múlt héten jogerősen négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték az előző államelnök testvéröccsét. Mi ez, ha nem a román igazságszolgáltatás győzelme? Elismerve ezt a győzelmet, nézzük meg: mi fölött?

Elsősorban azt kell leszögezni, hogy bűnöző családról, más maffiozókkal és klánokkal, zsarolt és megvesztegetett törvényszegőkkel szövetkező familiáról van szó. Az államfő ellen mega-törvénytelenségek, pénzmosás és sok ügyben indultak (majd haltak el, erről később) vizsgálatok, a két lányának jópár gyanús ügyéről is sok mindent tudnak elszánt oknyomozók, politikai kitartott bizalmasáról nem is beszélve, a veje ellen pedig korrupcó miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, ő lehet a következő börtönbe vonuló családtag. Ha a korrupciós nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás is úgy akarja. Egészen pontosan, ha meri úgy akarni.

Ugyanis a cigány maffiával, hírhedt Bercea Mondiallal közösködő testvéröccsnek – aki tekintélyes összegű kenőpénzt fogadott el, hogy a bíróságon (ígérete szerint államelnök bátyja közvetítésével) közbenjárjon az akkor előzetes letartóztatásban lévő alvilági vezér szabadon engedéséért, illetve enyhébb börtönbüntetés kieszközléséért – az égvilágon semmi bántódása nem esett volna, ha egy hevesen antiböszista tévéadó nem közölt volna bizonyító erejű felvételeket.

A szálak Bercea maffiózótól régen az elnöki öccshöz vezettek, de a nyomozó hatóság hallgatott, lapítva húzta-halasztotta az ügyet. Nem merte akarni a teljes felgöngyölítést felfele irányban is. Az ügyésztől, aki rábukkant a testvéröccshöz vezetett szálra, és rengeteget tud összekötőkről, összegekről és beavatottakról, elvették az ügyiratot. Ráterítették (volna) a hallgatás fátylát. A cigányokat viszont alaposan elővették, amikor azok vissza akarták kérni a kenőpénzt, követelésük zsarolásnak minősült.

Egyelőre formálisnak tűnik a párhuzam, de meglátjuk, hogy nem az: hasonló „zsarolási ügybe” keveredett egy Mariana Rarinca nevű galaci hölgy, aki magától a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, Livia Stanciutól merészelt visszakérni adósságot. Rarinca a megsértett csúcsmagisztrátus panaszára több mint hat hónapot ült előzetes letartóztatásban, a vád szerint zsarolásért. A Bukaresti Ítélőtábla jogerősen felmentette a vádak alól, és ezzel egyértelművé tette, hogy ártatlanul, feleslegesen (amellett, hogy teljesen szokatlanul, nyilvánvalóan bosszúból. Livia Stanciu azonban nem nyugodott bele az instancia döntésébe, nyomására különleges eljárással perújrafelvétel indult, pontosabban a korrupcióellenes ügyészség (DNA) semmiségi folyamodványt nyújtott be a jogerős ítélet ellen. Mariana Rarinca perét újratárgyalták, igaz, enyhébb besorolásal, zsarolás helyett zaklatással. A döntés: az első jogerős ítéletet megsemmisítették, a „zaklató” három év (!) felfüggesztettet kapott, a pénzét természetesen nem kapta vissza. Így megy ez: aki megpróbálja pénzét-jussát visszaszerezni elitéktől, az zsarolónak minősül s vethet keresztet a pénzére.

Visszatérve, kiszámították, hogy a befolyással üzérkedő államelnöki testvéröccsnek a jogerősen kapott négy év börtönbüntetésből alig négy hónapnyit kell már csak letöltenie, kora miatt is, de azért is, mert már volt vizsgálati-, majd házifogságban (feltehetően iszonyú körülmények között). Iszonyúan kevés! És még ez sem teljesen végleges, állítólag van mód az enyhítésére. Perújrafelvétel? Nem tudom, nem is érdekel. És nem vagyok egyedül, akinek meggyőződése, hogy az államelnök báty fenyegető sátáni kacaja áll az ügy kínkeserves lebonyolítása és a gyalázatosan enyhe büntetés mögött.

A bebizonyított bűnös ráadásul megtarthatja a pénzt, legalábbis nem tudunk róla, hogy köteles visszaszolgáltatni. Hallottak már ilyet? Hol a zsozsó, pontosabban: hova került a steksz – a dohány, a suska, a lé, a zsé, a mani? Meg lehet tartani ugyanúgy, ahogy a román bűnöző elit sok tagja a korrupciós bizonyítékok, vizsgálatok ellenére vidáman megtartja? Az ilyesmiért az alvilágban a kárvallottak nagyon csúnyán csinálnak ám. (Már ezért is érdemes viszont őket lesittelni, elhallgattatni, rövid pórázon tartani.) Itt, ezzel a kis részlettel számomra ez az ügy le is zárul, miközben persze teljesen nyitva, homályban marad. A hallgatás homályában is, a civil sajtó meg sem pedzi, „mögötte csend, amerre ment”...

Máshova akarok ugyanis kilyukadni, súlyosabb jelenségre. Romániában, ha valakit az ország első emberévé választanak, az úgyszólván korlátlan hatalomra és védettségre tesz szert. Pallosjoga van, amit olykor okkult módon gyakorol. Kívülről csak az látszik, hogy ő nevezi ki az állam fontos intézményeinek (alkotmánybíróság, igazságszolgáltatás stb.) és az erőszervezeteknek (SRI, SIE, DNA, DIICOT, ANI stb.) magas vezetőit. Olykor olyanokat, akiket meg akar jutalmazni vagy akiket zsarolni lehet, hogy a legváltozatosabb módon bizonyítsák lojalitásukat, promoválják az érdekszövetséget. Egy kis csók, egy kis bók, egy kis flotta, egy kis errata, egyebek – és sok nagy diverzió, huncutság és disznóság, amiről soha nem fogunk megtudni semmit. A volt államfő tökélyre vitte az említett intézmények dominálásának és dominanciájának ezt a rendszerét, amelynek egyes tagjai között távoztával elkeseredett harcok dúlnak.

Az új államelnök 2014 végén „másfajta politikát”, hatalomgyakorlási módot ígért. Valószínűleg ennek is a jegyében követelte az ég világán mindenkinek a lemondását, illetve mentelmi jogának a megvonását az ellenzéke soraiból. Különben az államhatalmi ágakhoz való viszonyában sok mindent átvett az elődjétől. Legkedvesebb szava a „pönálisok”. Bezzeg ők maguk, a teljes immunitást élvező első emberek nem „pönálisok”, összeférhetetlenségeik, törvénytelenségeik, alkotmányszegéseik esetén sem.

A „néma levantei” olyan ügyben volt összeférhetetlen, ami polgármesterek és önkormányzati tagok tucatjainak az állásába, nem egy esetben a szabadságába került. (Összeférhetetlenségi perét államelnöki beiktatása előtt/érdekében függesztették föl.) Ugyanakkor családja hamis iratokon alapuló ingatlan-visszaszolgáltatások nyomán szerzett lakásokat, az egyik ilyen szerzemény esetében az adásvételi szerződés érvényét veszítette, erről bírói végzés van. Jogerős döntés? Bizony! S nem kis összeget kellene visszaadni, miután az illető ingatlant éveken át egy német bank bérelte, még a különórákból szerzettnél is tetemesebb összegért.

Nos, ilyenkor kell egy elszánt magisztrátus, mondjuk egy sokat látott volt legfelsőbb bírósági elnök, aki nagy gyakorlatot szerzett az elmúlt elnöki mandátumok idején. Akinek állítólag, sajtóforrások szerint, az említett összeférhetetlenségi ügyek és lakásszerzési csalások elkenésében is szerepe lehetett... Állítottunk mi valamit? Merünk mi bármit is állítani? Dehogyis. Pont mi ne hallgassunk? Az viszont tény, hogy Klaus Iohannis június 9-én alkotmánybírónak nevezte ki Livia Stanciut.

Fotó: realitateaoltului.ro