Mérvadó sajtóorgánumokhoz képest nehéz újat mondani arról, hogy mi várható a helyhatósági választásokon és azután. Szinte bizonyos a Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) fölényes győzelme, és még a szövetségeseiknek, az ALDE-nak (Alianţa Liberalilor şi Democraţilor pentru Europa, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) és az UNPR-nek (Uniunea Naţională pentru Progresul României, Románia Fejlődéséért Országos Szövetség) is talán több csurran-cseppen, mint a parlamenten kívüli pártoknak. (Amelyek közül legalább kettő ellen, az ultranacionalista bunkó pártja és a volt államelnök meg fedett ügynök “újságírója” alakulata ellen sokan drukkolunk.)

Amennyire várható a “baloldal” mennyiségileg elsöprő győzelme, annyira paradoxális. Ez a megállapítás önmagában meglepő. Igen, arról a rombolásról van szó, amelyet a Korrupcióellens Ügynökség (Direcţia Natională Anticorupţie, DNA) az utóbbi években a PSD soraiban végzett, minden szinten: parlament, kormány, helyi önkormányzatok. Statisztikák is mutatják, de a “nagy nevek” is emlékezetessé teszik, hogy a DNA szerint Romániában a korrupt politikusok túlnyomóan a “szocik” sorait dagasztják, illetve hát apasztják. Utánuk a liberálisok következnek. A másik végleten, a demokrata liberálisok alakulata, a PDL (Partidul Democrat Liberal) soraiban alig találni hitelesített korrupt politikust, ők a tisztességesek és bűntetlenek üde, napfényes szigete a korrupciónak ebben a fekete tengerében.

Mi a magyarázata annak, hogy a legüldözöttebb, viharvertebb, belső vívódásoktól és érdekellentétektől is elgyötört alakulat a választások nagy esélyese? Nem csodálkoznánk, hogy a nép percepciójában pont ez: hogy egy elnyomó gépezet áldozatának tekintik. A kézzelfoghatóbb okok fontossági sorrendben a következők lehetnek: 1. A PSD választói fegyelmezettebbek, a pártnak jól kiépített országos hálózata van. 2. A Victor Ponta vezette kormány jelentős sikereket ért el a gazdasági termelés, a szociális jólét és biztonságérzés növelésében. 3. A választók – különösen az idősek, az állami támogatásra szorulók, alacsonyabb végzettségűek, de akár korábban semleges lakosok – körében visszatetszét kelthetett az ellenzék és a DNA+SRI “binom”, s nem kevésbé az államelnökök háborúja az előző kormány, főleg a fiatal miniszterelnök ellen. Ez az ellenérzés megmutatkozik Klaus Iohannis államelnök tekintély- és népszerűség-csökkenésében is. 4. Nem utolsósorban megkönnyíti a PSD dolgát a választásokon a “jobboldal” hitelvesztése, megosztottsága, vezetőinek alkalmatlansága. Mindezek, a helyhatósági eredményekkel súlyosbítva, meghatározhatják az őszi parlamenti választások kimenetelét is.

A június 5-i turnus legfontosabb politikai tétje a főváros megszerzése. Bár az utóbbi elnökválasztásokon, évszázadunkban, minden esetben a PSD ellenjelöltje nyert (“váratlanul” megfordítva az első forduló eredményét, véleményem szerint mindháromszor csalással), arról nem is beszélve, hogy Bukarestben a szocialisták színeiben eddig egyszer sem nyert senki főpolgármesterséget vagy akár többséget a tanácsban, ez idén nem így lesz. Már azért sem, mert nem lesz második forduló. Ez a jelentős változás a választási törvényben azoknak kedvez – mint nekünk, magyaroknak is –, akik ellen az első fordulóban alulmaradt pártok/jelöltek összefoghatnának.

A legesélyesebb jelölt a főpolgármesteri tisztségre a gazdasági és tényfeltáró újságíróból lett politikus, Gabriela Firea. Mugur Isărescu rövid miniszterelnöksége idején kommunikációs főtanácsadó volt, gazdasági lapokat vezetett (olyikat csődbe), férje, Florentin Pandele az ILfov megyei, Bukaresttel tőszomszédos Voluntari város polgármestere (s valószínűleg simán ismétel, a PSD hivatalos támogatása nélkül is). Esélyesség szempontjából második a jól ismert, civil aktivistaként indult, majd bukaresti pártot alapító hivatásos matematikus (diákolimpiák győztese), Nicuşor Dan. És csak harmadik a sorban a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Naţional Liberal, PNL) jelöltje, Cătălin Predoiu volt igazságügyi miniszter és örökös árnyékkormányfő-jelölt, akit sokan már azért sem vesznek komolyan, mert alakulatának negyedik jelöltje (Cristian Buşoi, Ludovic Orban és Marian Munteanu után).

Nicuşor Dan csapata nemrég felmérést végzett a választási esélyeket kutatva. Bár az ilyen felmérésekben rendszerint a pártoknak maguk felé hajlik a keze, Danék közvélemény-kutatása a következő sorrendet hozta ki: Gabriela Firea 37,5 százalék, Nicuşor Dan 26,2 százalék, Cătălin Predoiu 8,7 százalék. Ebben a legmeglepőbb talán nem is a Gabriela Firea behozhatatlannak tűnő előnye (hacsak nem újabb mega-manipulációról van szó…), hanem az, hogy a kétségtelenl rátermett hölgy mennyivel fölötte áll a pártja népszerűségének. Baljós fejleményeket vetít előre Cătălin Predoiu gyenge helyezése. Könnyen előfordulhat, hogy a fővárosi tanácsot is magasan elnyeri a PSD. Mindenesetre a felmérést, annak helyességét sokan megkérdőjelezik, sőt Nicuşor Dant egyszerűen Gabriela Firea “nyulának” tekintik. (Cserében egy erős pozícióért maga és pártja számára a fővárosi tanácsban.) A másik aggály Dannal szemben, ami tovább növeli Firea esélyeit, hogy a kifogások, protestek, reklamációk embereként tartják számon (ez irányú kétségtelen sikerekkel), kevésbé irányítóként, ügyintézőként.

A fontosabb nagyvárosokban, megyeszékhelyeken többnyire a status quo fog érvényesülni, még ott is, ahol a bűnvádi eljárs alatt álló régi jelöltek indulnak, vagy ha nem, hát azok bizalmi emberei. Megkérdőjelezhetetlennek tűnik Emil Boc (Kolozsvár), Olguţa Vasilescu (Craiova), George Scripcaru (Brassó) stb. ismétlése.

Számunkra, magyarok számára az összeredmény, a “mennyiségi siker” mellett, amely tekintetében nem rosszak a kilátásaink, Szatmárnémeti és Marosvásárhely jelenti a fő próbatételt. Egyik fő ellenfelünk a közöny. Esélylatolgatás a jövő héten.